A 20. század közepe óta a matematika gazdagodása hatalmas ütemben felgyorsult. Tartani lehet tőle, hogy az óriási produkciónak csak kishányada épül be a tudomány fő áramlataiba, sokminden pedig mellékesnek, mulandónak bizonyul. Mégis minden matematikusban él az a – megalapozott vagy alaptalan – illúzió, hogy akad az életművében néhány lap, amely híven tükrözi vissza az Erdős Pál által sűrűn emlegetett örökkévaló KÖNYV gondolatait, amely lapok ideái osztoznak valamelyest Püthagorasz tételének időtlen igazságában, amint azt Adalbert von Chamisso verséből ismerjük:
„Die Wahrheit, sie besteht in Ewigkeit,
Wenn erst die blöde Welt ihr Licht erkannt:
Der Lehrsatz, nach Pythagoras benannt,
Gilt heute, wie er galt zu seiner Zeit.
(Az igazság örökké megmarad,
ha egyszer láttad fényét, dőre Föld;
a tétel, melyet századok előtt
Püthagorasz talált, ma egyre hat.
Ein Opfer hat Pythagoras geweiht
Den Göttern, die den Lichtstrahl ihm gesandt;
Es taten kund, geschlachtet und verbrannt,
Ein Hundert Ochsen seine Dankbarkeit.
Az istenek kegyéből fény fakadt,
s a hála máglyatűzre készti őt:
letaglózott és véresen leölt
ökröknek száza volt az áldozat.
Die Ochsen seit dem Tage, wenn sie wittern,
Dass eine neue Wahrheit sich enthülle,
Erheben ein unmenschliches Gebrülle;
S ha új igazság ébredését sejti,
e naptól fogva minden marha borzad:
üvöltést hallat, embertelen-torzat,
Pythagoras erfüllt sie mit Entsetzen;
Und machtlos, sich dem Licht zu widersetzen,
Verschliessen sie die Augen und erzittern.”
Püthagorasz tettétől félve retten,
tehetlen áll a fénysugárral szemben,
csak reszket és szemét előle rejti.)
(Ádám András fordítása)
