A geodézia az emberiség egyik legrégibb tudományága. A több ezer éves öntözőberendezések, vízvezetékek, hatalmas építmények, az ókor geodéziai ismereteit igazolják. A hadászati eszközöket, az ostromgépeket, a faltörő kosokat, a bástyákat is a geodéziai tudomány elvei alapján tervezték, szerkesztették, illetve építették meg.
Sajnos geodéziai írott emlék az ókorból nagyon kevés maradt fenn, így természetes, hogy a használt eszközök, műszerek rekonstruálása is feltételezésekre szorítkozik.
Bibliai elbeszélések szerint a tengeren eltévedt hajósok madarakat bocsátottak fel, s azok repülési irányából tudták, hogy merre kell a szárazföldet keresni. Ha a madarak visszatértek a hajóra, megbizonyosodtak, hogy messzire kerültek a partoktól. A XIII. században elterjedt iránytű végül is segített a fenti problémák megoldásában.
A gyakorlati geometria és földadókataszter-rendszer kifejlesztését a Nílus rendszeres áradásai követelték meg, mert a birtokhatárok, ha nem lettek volna bemérve és állandósítva, az évenkénti áradások után újra szükségessé vált volna a felosztás. Ezzel a Nílus áradásai nemcsak a fülelmérés fejlődését, hanem egy állandó vízjelző szolgálat megszervezését is maguk után vonták.
A rómaiak a Föld gömb alakját már a császárkorban ismerték, amit a pénzükön ábrázolt földgömb, egyértelműen igazol. Augustus császár pénzein, a glóbuson a római sas ül, Tiberius pénzein a földgömbre keresztbe rakott kormánylapát látható. Diocletianus pénzén földgömbön futó gyermeket ábrázol, Maximinus, bolygónként kézben tartja.
Pénzeken, érméken, térképészeti ábrázolással ezt követően még számtalanszor találkozunk. A „Hadtörténelmi és Katonai Térképek” című kiállításon (Országos Hadtörténeti Múzeum Budapest, 1974) bemutatásra kerültek olyan érmék, amelyek részletes térképábrázolást adnak, ezzel is igazolva a térkép jelentőségét.
Görög hagyomány szerint Thalész szülővárosának kikötője részére távolságmérőt szerkesztett és Egyiptomban Amazisz fáraó jelenlétében a piramisok magasságát azok árnyékából számította ki.
Plutarkhosz szerint:
„Mikor a cöveket az árnyék végpontjába állítottad, melyet a piramis vetett, megmutattad, hogy a napsugarak érintése által keletkezett két háromszög ugyanígy aránylik mint a cövek a piramishoz.”
Diogenész Laertiosz úgy mondja el a fenti történetet, hogy Thalész akkor mérte a piramis árnyékát, amikor a cövek árnyéka egyenlő volt a cövek hosszával. Ez viszont az egyiptomi földmérők ősrégi módszerére vall.
Egyiptomban az I. dinasztia korában már állandó mértékek vannak használatban. Templomok, városok alaprajzainak kitűzésénél mérőzsinórt használnak.
Nakade mellett 1879-ben egy francia expedíció által felfedezett Manes piramison többek között egy rajz két földmérőt ábrázol, amint hosszú mérőzsinórt feszítenek ki.
A zsinóron kb. 4–5 rőfnyi távolságban egymástól csomók, vagy jelek vannak. A földmérők karjukon egy tartalék zsinórt is tartanak. A mérésnél további három ember segít, akik között az egyik kis táskával és írószerekkel van felszerelve.
Az V. dinasztia Ne-Uzer-Re nevű királyának síremlékén egy mérési mozzanat van megörökítve.
Valamely nagyságot megmérni annyit jelent, mint megtalálni, hogy hányszor foglaltatik abban valamely ismert mennyiség, vagy hányadrészét (részeit) teszi ki az valamely ismert mennyiségnek. Ismertek pedig azok a mennyiségek, amelyeket mindenki vagy nagyon sokan használnak. Ilyenek: az ujj, a tenyér, a láb, a könyök, a lépés, a mérőrúd, a stádium, a mérföld, a gall mérföld stb.
Az ujj az a legkisebb mérték, amelyet a régiek a földek mérésénél használtak; olyan hosszúság, amelyben négy, szélességben egymás mellé helyezett árpaszem fér el.
A tenyérben négy ujj van. A lábban négy tenyér. Egy könyök másfél lábat foglal magában: ezt sokan rőfnek nevezik. Egy lépésben öt láb van. Egy mérföld tíz lábat tartalmaz. Egy stádium egyenlő 125 lépéssel. Egy mérföldben nyolc stádium van, ami 1000 lépést tesz ki. Egy gall mérföld másfél mérföldet foglal magában.
Babilónia egyik fejedelmének a lagasi Gudeának a szobra több változatban is fennmaradt. Ezek közül kettőt az ölükben tartott alaprajz és mérőlánc ’architecte au illan’, illetve ’architecte au regle’-nek neveznek. Az alaprajz agyagtáblába van belevésve, mellette plasztikusan keresztmetszetű mérőlánc és íróvessző.
Babilóniában a mai Niffer és Tello közelében Ine-Szin király idejéből, Dungi király birtokát ábrázoló két darab felmérési vázlatot találtak, melyek alapos felmérési gyakorlatra vallanak. A vázlat alapján a felmérésnél ellenőrző méréseket is végeztek.
A régi kultúrnépek felfogására jellemző Plutarkhosz (Ed. Reiske vol. VIII. p. 867 Symp. VII.2.) következő kitétele:
„Félő volt a szám és alak törvényeit a nagy tömegnek odadobni… mert a teremtés legbensőbb titkait érintik.”
Nézzük meg a korábban ismert műszerek rövid jellemzőit:
Asztrolabium (görög). A régiek használta csillagászati műszer, a bolygók pályáját és pillanatnyi helyét határozták meg vele.
Korobat egy kb. 20 láb hosszú vonalzó, melynek két végén merőleges karok vannak felerősítve és merevítő rúddal támogatva. A merevítő rudakon, valamint a karokon is jelek vannak, úgy, hogy a megfelelő függők beállítása esetén a műszer vízszintes.
Vitruvius a szintezésről a következőket mondja:
„Vagy dioptrával, vagy vizmértékkel, vagy korobattal szintezünk, az utóbbi a legpontosabb.”
I. e. 300 körül említik először a gromá-t. Ez a műszer két egymást derékszögben metsző fa- vagy érckarból állott (stella), melyek végeiről függők lógtak le, és valószínű, hogy az irányzásnál játszottak szerepet. A stella karjainak vége le volt hajlítva és átfúrva úgy, hogy esetleg erős fakeresztet is felerősítettek rá. Használati módja nem teljesen egyértelmű.
A rómaiak minden új települést, derékszögű rendszer szerint tűztek ki. A település előzetes kijelölése után a derékszög-meghatározó műszert, a gromát, a jövendő központban (főtéren) állította fel a finitor, a mérnök, akinek később mensor, agrimensor, illetve a műszere után gromaticus volt a neve.
Diontra, feltehetően egy 4 rőf hosszú vonalzó, melynek két végén irányzólemezek voltak. Az egész körtárcsára helyezve horizontális és vertikális értelemben mozgatható, állványon álló műszer lehetett.
Gnómon (napóra, görög). A kínai gnómon egy 8 láb magas, függőleges bambuszpálca, mely egy vízszintes lapból vagy a vízszintessé simított földből áll ki. A pálca a lapra illetve a vízszintes földfelületre veti árnyékát. Amikor az árnyék legrövidebb, a Nap a helyi meridiánban kulminál. A meridián iránya, vagyis az észak-dél vonala a gnómon segítségével a természetben is kitűzhető.
Ptolemaiosz említi, hogy az armillán kívül kvadráns-t is használ. Az armilla vagy armillaszféra egy közös központ körül elhelyezett, körülbelül 12 rőf átmérőül gyűrűk rendszere úgy, hogy az egyes gyűrűk bizonyos legnagyobb égi köröknek megfelelően beállíthatók voltak. A kvadráns pedig az ő szavai szerint: „egy pontosan négyzetes lap kőből vagy fából”. Az egyik oldala egyenletesen sík és lesimított. Ezen a sík felületen a sarokpontot a negyed kör központjának választjuk, és belőle két egyenest hozunk, melyek a kvadráns derékszögét képezik. A negyed kört 90°-ra és annak részére osztjuk, majd az AC egyenes két végpontjában két egyforma nagyságú, hengervonalú merőleges szeget helyezünk el.
Ptolemaiosz a meridián meghatározására valószínűleg az indiai körről elnevezett módszer szerint járt el. Ez abban áll, hogy elég nagy területet gondosan elsimítunk és vízszintességét víz ráöntése útján megvizsgáljuk. A kvadráns negyed körrel ellátott oldalát úgy állítjuk a meridián síkjába, hogy az kelet felé nézzen és AC a horizontra merőleges legyen, azaz az A-ban megerősített függő C-t éppen érintse.
Abban a pillanatban, midőn a lap megvilágítása éppen eltűnőben van, azaz a Nap a meridiánban áll a kulminációja idején az A-ban álló szög árnyékot az eltolható index segítségével rögzítjük, majd leolvassuk. A leolvasás a kulminációs magasságot adja.
Az iránytű polaritásáról Ilu-Esin mandarinnak i. sz. 121-ben írt „Shuo-Wan” című könyve szól először. Ebben a könyvben, melyet Klaproth ismertetett, olvasható, hogy Wu-Wang császárhoz követek jöttek délről, és a hozott ajándékok közül a császár a fehér fácánnak örült a legjobban. Ez az esemény i. e. 1122 és 1001 között történt. A követek távozásukhoz egy kis kocsit kaptak, amelynek bakján álló kínai kinyújtott karjával mindig délnek mutatott. Ezért csi-nan, vagyis délre mutató az iránytű kínai neve.
Martin Behaim (1450–1506) csillagász írta le először a delelő Nap zenit-távolságának és ebből a szélesség meghatározásának módját az ún. Jákob-bot segítségével. Ez rúdon, derékszögben elhelyezett csúsztatható rövid pálca, mely mérhetővé tette a Nap horizont feletti szögekben kifejezhető magasságának leolvasását, amiből a földrajzi szélesség kiszámítható.
A mérőasztal-t Johannes Praetorius (Johann Richter) 1590-ben Nürnbergben találta fel.
Az első látcsövet Hans Lippershey 1608-ban készítette, szálkereszt-tel először William Gascoigne 1610-ben szerelte fel és ezzel irányzásra alkalmas műszert teremtett.
A háromszögelés-t, Willebrord Snellius 1617-ben Leydenben alkalmazta először. E találmányokkal egyidejűleg a csillagászati helymeghatározás és a matematika is fejlődött.
A geodézia és műszereinek fejlődésével a térképek részletessége és pontossága fokozódott, amit hatékonyan segített elő a földrajzi helymeghatározások adatainak térképi alkalmazásán kivel az iránytű megjelenése, a vetületek alkalmazása, a papírgyártás, a műszertechnika és a nyomdatechnika haladása.
Ami az első távolságmértéket illeti, bizonyára az időmérték kisebb egysége, része lehetett, hiszen a korábbi leírásokon túl még napjainkban is használunk olyan kifejezéseket, mint egy napi járás stb.
Geodéziai irodalmunk legkorábbi fennmaradt emléke bizonyára Lossai Péter 1498-ban írott (latin nyelvű) jegyzete melynek fakszimile kiadását a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat alapításának 15. évfordulóján jelentett meg, reprezentatív kiállításban.
Hoffman Edit „A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának illuminált kéziratai” 1928-ban kiadott gyűjteményének „Felsőolaszországban illuminált kódexek” fejezetében említi Petri Lossai munkáját. Feljegyzésében a következő kommentárt írja:
„A … magyar eredetű kézirat Lossai Péternek, a bolognai egyetem hallgatójának geometriai jegyzeteit tartalmazza 1498-ból, melyeket kedves tollrajzokkal ő maga illusztrált.”
A méterrendszer bevezetéséig a hosszak méréséhez mértékegységnek általában az emberi test egyes méreteit vették fel. Ezek a méterrendszerek – bár volt köztük hasonlóság –, vidékenként és korszakonként különböztek. Valószínű, hogy a Lossai által használt mértékegységek megfeleltek vagy közel álltak az alábbi római hosszegységekhez:
- 1 digitus (ujj) = 1,85 cm
- 1 palmus (tenyér) = 4 digitus = 7,40 cm
- 1 pes (láb) = 4 palmus = 29,00 cm
- 1 cublitus (könyöke 1,5 pes = 44,20 cm
- 1 passus (kettőslépés) = 5 pes = 1,48 m
- 1 milliarium (mérföld) = 1000 passus = 1749 m
Lossai Péter írja geodéziai jegyzetében:
„Digitus est minima, qua agris metiendis antiqui utebantur mensura…”
vagyis az ujj az a legkisebb mérték, amelyet a régiek a földnek mérésében használtak: olyan hosszúság, amelyben négy, szélességben egymás mellé helyezett árpaszem fér el. A tenyérben négy ujj van. A lábon négy tenyér. Egy könyök másfél lábat foglal magában: ezt sokan rőfnek nevezik. Egy lépésben öt láb van. Egy mérőrúd tíz lábat tartalmaz. Egy stádium egyenlő 125 lépéssel. Egy mérföldben nyolc stádium van, ami ezer lépést tesz ki. Egy gall mérföld, másfél mérföldet foglal magában. A továbbiakban ezt írja:
„Megjegyzendő, hogy a tárgyak magassága két úton mérhető meg: vagy eszközzel vagy anélkül… Olyan eszköz, amely hozzásegít bennünket ahhoz, hogy megkapjuk a méreteket, több is van. Közülük az egyiket gnómonnak vagy magasságmérő skálának nevezik. Ez az a kvadráns, amely az asztrolábium lapján van rajta, és amellyel a tárgyak magasságát meghatározhatjuk vagy az irányvonal, vagy a fénylő test (Nap, Hold) sugara által, ahogyan arról röviddel előbb szóltam.”
A magyar geodézia múltjának kutatása meglehetősen elhanyagolt területe a műszaki történettudomány művelőinek. Az 1800-as évek előtti műszerezettségről, geodéziai munkálatokról, nagyon kevés a megjelent ismeretanyag, pedig Magyarországon a földmérői tevékenységnek régi múltja van. Bizonyítékaink vannak arról, hogy a XIV. században országszerte folytak geodéziai munkálatok, melyek többségükben a birtokhatárok megállapítását célozták. 1316-ban keltezett Resze község határleírása, melyen térképi ábrázolás is mutatja a leirt meghatározást.
Ismeretes 1514-ből az az okirat, melyben Nádasdy Tamás parancsára kísérlet történt a Rába folyó szabályozására. A szövegből kitűnik, hogy a folyó szabályozására hadászati okokból lett volna szükség. Sajnos a terv csak terv maradt, ugyanis Nádasdy felfegyverzett sajkákat szeretett volna vízi úton eljuttatni a Drávára, hogy a törökök hátába kerüljön. Az okirat a geodéziai munkák végzésének részletes leírását adja, de nem tartalmazza a feladat végrehajtását.
A geodéták a műszerek, felmérési eszközök növelésével fokozták a mérés pontosságát, amit a távcső feltalálása, a látómezőben elhelyezett fonál- vagy szálkereszt, a nóniusz, a mikrométercsavar stb. alkalmazása nagyban elősegített. Ma már minden hasonló célokat szolgáló mérőeszközön megtalálható nóniusz (Pedro Nunez 1192–1577 portugál tudós találmánya), mellyel a tized, Adrien Auzeut (1630–1691) francia matematikus találmányával, a mikrométerrel, a századmilliméter is könnyedén mérhető. A távcsövek fejlődése a csillagászat által használt tükrös távcsöveknél mérhető le, melyekből az USA-ban 5, a Szovjetunióban 6 méter átmérőjű is van ma már.
Magyarország a Nyugat felé terjeszkedni vágyó török hódítás útjában volt. Az ország hadszíntérré változott, és sok-sok áldozattal feltartóztatva a török hadakat, időt biztosított a fenyegetett országok, főként Ausztria részére a hadi felkészülésre. A hódítás ellen küzdő magyarság harcai, várvédői, felhívták hazánkra az európai közvélemény figyelmét. Sajnos a Mátyás udvarában virágzásnak indult kartográfiát a közel 150 évig tartó török megszállás szinte teljesen megbénította.
Hazánkban a rendszeres topográfiai térképezés alapjai a XVIII. század derekán, Mária Terézia korában alakultak ki. A hadvezetés és a közigazgatás már nem nélkülözhette a térképeket. Ez szinte kényszerítő hatással volt Európa-szerte a kartográfia művelőire.
A gazdasági élet fejlődése, a felfedezések, a hajózás, a kereskedelem és a háborúk, egyre jobban igényelték a pontos, megbízható térképeket. A térképezés fejlődését, a térképművelés intenzitását jelentősen meghatározta az egyes országok anyagi (pénzügyi) politikai, társadalmi helyzete, a lakosság műveltségi szintje, párosulva a térkép igényével.
A XVIII. században Európa-szerte sok földmérést végeztek. A francia forradalom idején elhatározták, hogy a Föld kerületéből vezetik le az új mértékegységet.
Talleyrand püspök, a későbbi híres diplomata 1790-ben ajánlotta a francia nemzetgyűlésnek, hogy az Akadémiát bízza meg egy egységes mértékrendszer kidolgozásával, amely a tízes számrendszeren alapuljon (összefüggésben a hosszúság, térfogat, súly).
A kialakult „méter etalon”-ból vezették le a térfogat és súlyegységeket, melyek Franciaországban 1793-óta törvényes mértékek. (A világ többi országában csak fokozatosan terjedt el. 1875-ben már nagyon sok országban bevezették a méterrendszert.) Magyarország is ekkor vásárolta a párizsi méter hiteles és az eredetivel időről időre ellenőrző összehasonlításra kerülő platinairidiumból készült másolatot, melyet az Országos Mérésügyi Hivatal őriz.
Földosztásnál, vagy más terület-meghatározásnál minden bizonnyal a pillanatnyi szükség szerint megválasztott legkülönbözőbb „mértékegységek” lehettek sokáig használatban, mint pl. lépés, karhossz, arasz, egy bot és több hasonló más. Itt említem meg, hogy az Amur mentén élő managre törzs egyik mérték-meghatározását buchanak nevezte. E megnevezés azt a távolságot jelentette, melynél szabad szemmel egy ökör szarva már nem vehető ki.
E rövid visszapillantás után nézzünk meg néhány térképkivágatot azok rövid címleírásával és a díszítőelemek vizsgálatával.
Jelen összeállításnál elsősorban a felmérési és rajzi, térképészeti eszközöket is ábrázoló, a Hadtörténelmi Térképtár gyűjteményi anyagának válogatásából kívánok bemutatni néhányat.
Találhatók ezeken a térképeken, a bányászat, halászat, vadászat művelését bemutató ornamentikák, fegyverdíszek, harci jelenetek, hadihajók, címerek, rendjelek, emlékművek, erődök stb.
Célom az volt, hogy a geodézia múltjának felvillantásán túl, bemutassak olyan térképkiváltatokat, amelyek ma már ritkaságnak számítanak és térképi értékükön túl, díszítő elemeik között térképezési eszközöket ábrázolnak. Bízom benne, hogy a jövőben több olyan tanulmány, ismertetés lát majd napvilágot, amely a geodézia múltját elemezve rámutat annak fontosságára és napjainkban is betöltött jelentőségére.
Ma már közismert, hogy a tudomány általános fejlődésének folyamatában az egyes tudományágak feladatköre és érdeklődése kitágul, az egyes tudományágak összefonódnak, elmossák a közöttük korábban kialakult merevnek hitt határokat.
A geodézia és kartográfia elválaszthatatlan, lehetővé teszik, hogy földünket (égitesteket) térképek, kartográfiai ábrák formájában jelenítsük meg, ezzel is növelve a világról alkotott ismereteinket.
A térképkivágatok ismertetése:
1–2
SEUTTER, Matth(ias): Mappa Geographica Circuli Metalliferi Electoratus Saxoniae cum emnibus quae in eo comprehenduntur Praefecturis et Dynastiis… · M. 1:200 000 · Aug. Vind. (Augsburg.) · 17?? · Kiadó, nyomda nélkül · 2 csatlakozó térképlap egyenként: 49 × 57 cm · Színezett, hegyrajza vakondtúrásos · Rézmetszet.
A bányatérképekre jellegzetes aknabejárat elmaradhatatlan, amint azt itt is láthatjuk. A figurális ábrázolás alatt zsinórmérték, vagy függélyező látható.
A térkép más részén virágornamentikával körülvett műszerek egy körzőt takarva. Legfelül É–D között 1–12-ig majd ismét 1–12-ig D–É közötti beosztás és megírás látható. Az ezt körülvevő gyűrű 1–1 beosztás között 4, majd a következő 8 és a legkülső gyűrű 16 albeosztást jelöl. A műszer közepén karikával ellátott mutató, díszes középső megmunkálással csuklószerien kiképezve. A legbelső kört feliratok egészítik ki. Alatta a ma is használatos formájú szögmérő, majd irányzóvonalzóval ellátott tájoló. Keleten köralapon, négy negyedre osztott és megírt műszer, melyen északtól keletig 90, majd kelettől délig fogyólag ismét 90 beosztás olvasható le. A térnegyed találkozásától a beosztás a III., illetve IV. térnegyedbe azonos az északtól kiindult beosztással, a 10 fokonkénti beosztást felező, illetve a legkülső gyűrűn fokonkénti jelölés egészíti ki. A műszer alatt, illetve attól keletre kinyúlva tizedes érték leolvasását is biztosító aránymértéket láthat a szemlélő.
3
SEUTTER, Matthias: Pagi Basiliensis qui pars est rei publicae Helvetiorum… · M. 1:115 000 · Aug(usta) Vindel(-icorum) · Augsburg · 1760) · Joh. Michael Probst · 56 × 48 cm · Színezett, hegyrajz vakondtúrásos · Rézmetszet · Címdíszítés: allegorikus képek és Basel kanton címere · Sarokrajz, városkép folyóval és fegyverek.
A térképkivágatnak ez a része is igazolja, hogy a díszítés aprólékosságával ellentétben, a terep térképi ábrázolása szegényes. A gazdag címdísz között, földgömbön körzővel mérő mitológiai alak, térképszögmérő, vonalzó, körző és összetolható távcső is látható.
4
SCHMID, Ludwig: Neueste Karte des Erzherzogthums Oesterreich Ob(er) und Unter Enns Eingetheilt… · M. 1:330 000 · Feldolgozta és rajzolta: – · Metszette: Franz I. von Müller · Wien · 1800 · Artaria und Compag · 90 × 54 cm · Színezett, hegyrajz csíkozott · Rézmetszet.
A térképet kiegészítő úgynevezett sarokrajz, az ágyen, zászlókon, lándzsákon kívül háromlábú műszerállványt, alatta irányszálas vonalzót és azonos hosszúságú tagokból csuklósan illeszkedő mérőláncot ábrázol perspektivikusan rajzolt terepi alapon.
5
VISCHER G(eorg) M(atthias): Styriae Ducatus Fertilissimi Nova Geographica Descriptio · M. 1:160 000 · Metszet Andr(eas) Trost · Wenns · 1678 · Kiadó, nyomda nélkül · 126 × 110 cm · Hegyrajz vakondtúrásos · Rézmetszet.
Astronomia, Cosmographia, Geographia feliratú szalag díszítő elemként látható a jelkulcstábla tetején, ahol a mitológiai alakok között ég és földgömb fogja közre az armilláris szférát. A táblázat alján, közepén Septentrio, Merides, Oriens, Occidens feliratú iránytű. Az oldalakon távcső, vonalzók, kvadráns, függő, kitűzőszögek, szögmérő, irányzóvonalzó közepén tájolóval. A térkép másik sarkában vallási jelenet, ahol az egyik személy bizonyára egyházi terület makettjét tartja a kezében. Alul táblázatot készítő, kezében térképet és körzőt tartó alak. Díszesen ábrázolt a világtájak meghatározását elősegítő „szélrózsa”.
6
BALLA, Antoni (Antal): Mappa specialissima Regionibus Coeli juxta Recentissimas observ. Astronomicas accommodata J. Regni Hungariae Comitatum Pest, Pilis, Solth articulariter unitorum: Item Jazigiae, Cumaniae Majoris et Minotis… · M. 1:300 000 · Tervezte: – · Metszet: Hyeronimus Benedicti · Viennae (Wien) · 1793 · K.r. 2 csatlakozó térképlap, 80 × 102 cm · Színezett hegyrajz, csíkozott, rézmetszet, címerdíszítés, címdíszítés, mitológia, I. Lipót arcképe.
Korának jeles térképésze, nagy alapossággal készítette ezt a térképet. A mitológiai alakok sokasága közül Pallasz (az ókori görög mitológiában szereplő istennő, a bölcsesség, a tudományok és mesterségek, valamint a városi kultúra pártfogója) lábainál; iránytű, göngyölt térkép, földgömb, derékszögű vonalzó, távcső, szögmérő, irányszálas vonalzó látható.
7
ZÜRNER, Adam Friedrich: Neue Chur Saechsische Post Charte darinnen des Chur Fürstenthum Sachsen und seiner incorporirten Lande… · 1736 · átdolgozva: 1753 · M. 1:340 000 · Hely nélkül · 1753 · Kiadó, nyomda nélkül · 2 csatlakozó térképlap 104 × 67 cm · Színezett hegyrajzi vakondtúrásos · Rézmetszet, jelmagyarázattal · A térkép körül betűrendes helynévmutató és szöveges magyarázat.
A térkép bal alsó sarkában allegorikus ábrázolással térképkészítés, ezen túl szögmérő, körző, tájoló és földgömb látható.
8
VISCHER, Georg (Mathias): Archiducatus Austriae Superioris Geographica Descriptio… · M. 1:148 000 · Tervezte: – · 1669 · Aug. Vind. · Javított: Melchior Rüssel C. A. · Schantz · 1762 · Styrae (Stájerország.) Linz. · 1808 · Friedrich Eurich (Az új utak berajzolásával) · 111 × 111 cm · Hegyrajz vakondtúrásos és csatorna, rézmetszet.
Plasztikusság jellemzi az ornamentikát körülvevő térképábrázolást. Két iránytű is látható a lépcsőzetesen felépített térképészeti eszközök között. Délnyugatról észak felé haladva felakasztott szögmérő, fölötte három gömbcsuklóra épített irányzókészülék, majd ettől keletre armilláris szféra. A középen elhelyezett iránytű mellett állványos szögmérő, földgömb, majd hálózattal berajzolt, minden bizonnyal felmérő asztal. Az ábrázolást végül is Schmalz szerint Castiliai (Bölcs) Alfonz, úgynevezett Alphons-féle kvadránsa zárja, melyet egy mitológiai alak tart ölében. A kvadráns felirata és jelei ó-spanyol nyelven íródtak.
9
Pianta di Padoua. – Pianta di Padova · M. kb. 1:1 750 · Hely nélkül · 9 csatlakozó térkép különböző méretű · További adatok a chiesacattolica.it honlapról: Rézmetszet · 180 × 202 cm · 1784 · Szerző: Valle Giovanni (látványterv), Volpato Giovanni (rézmetsző).
A kivitelezést tekintve remekmű a térkép és a díszítőelem is. Ritkaság az ilyen kölcsönös találkozás, különösen, ha a részletek is alaposságra vallanak. A térkép aránymértéke eltérően a kor más térképeitől, teljes hosszában tizedes értékek leolvasását is lehetővé teszi. Itt sem hiányzik a körző, vonalzó és az iránytű. A térkép más részén az itt bemutatott kivágathoz hasonlóan szép díszítőelemek láthatók.
10
HELCHIS, Ernst: Das Aufgenohmen Plans von Tappe ober Szegedin bis zur Donau bey Salankement… · M. 1:38 400 · Tervezte: – · Hely nélkül · 1739 · Kiadó, nyomda nélkül · 3 csatlakozó térképlap egyenként: 32 × 22 cm · Allegorikus címdíszítés, betűrendes magyarázat. Mitológiai alakok, zászlók, harci eszközök stb. · Melléklet: Szegedi vár alaprajza · Orientáció: Dél.
A térképen lévő többi díszítéstől eltérően a térképészeti eszközök szinte beleolvadnak a terepi ábrázolásba. Mérő rudat kezében tartó mitológiai alak irányszálas készülékbe tekint, a hatalmas asztalon térképszögmérő, körző, derékszögű vonalzó és csuklós rendszerű párhuzamosító vonalzó. Külön kiemelve az iránytűt láthatjuk.
11
Topographische Karte des Rheinstromes und seiner beiderseitigen Ufer von Hueningen bis Lauterburg… 1814–1815 · M. 1:20 000 · Freiburg · 1838 · Herderschen Kunst-Institut · 18 csatlakozó térképlap egyenként: 49 × 59 cm + 1 címlap, és 1 szelvényezett hálózat · Hegyrajz csíkozott, a cím körül allegorikus díszítés és tudósok arcképei · Orientáció: nyugat.
A 18 csatlakozó térképlap címlapjának kartusa rendkívül gazdag, változatos ábrázolásmódjában. Arkhimédész, Kepler, Kopernikusz stb. mellképein túl, az ornamentika déli szegélyének közepét, állványon lévő földgömb, távcsövek, szögmérő, irányzóvonalzó és hegyes szögű vonalzó veszi körül, egészíti ki.
12
SCHEDA, Josef: General-Karte des Oesterreichischen Kaiserstaates mit einem grossen Theile der angranzenden Länder · M. 1:576 000 · Tervezte: – · Metszette: I. Haselwander – F. Bruck · Wien · 1856 · K.K. Mil. geogr. Inst. · 19 térképlap, egyenként 50 × 44 cm · Színes, hegyrajz csíkozott · Jelmagyarázat, címdíszítés.
Scheda 1856-ban kiadott térképének címdíszén az országokból következtetve legalább 1 méter átmérőjű földgömb, előtte rajzasztal, szögmérő, mérőlánc, műszer ernyő, műszerláda látható. Kiemelten ábrázolt az előtérben műszerlábra szerelt teodolit és mögötte állványos távcső. A középen ülő nőalak bal kezében tartja Ausztria tartományainak térképét, ami mögött még négy henger formájában elhelyezett térkép látható. A kivágat jobb oldalán minden bizonnyal a nyomdai sokszorosítás egyik gépe került ábrázolásra. A kivágaton látható egymásra merőleges fekete vonalak abból adódnak, hogy a térkép vászonra kasírozott, hajtogatható.
13
NOLLI, Giambattista: (NOLLI, Jean Baptiste): Alla Santita di Nostro Signore Papa Benedetto XIV. La Nuova Topographia di Roma · Véste Rocco Pozzi – Pietro Campara – Carlo Nolli · M. 1:2 600 · Roma · 1748 · 12 csatlakozó térképlap egyenként: 68 × 42 cm · Hegyrajz csíkozott, rézmetszet · Orientáció: északnyugat.
A térképet számos allegorikus díszítés ékesíti. A bemutatott sarokrajzon mitológiai alakok láthatók mérőrúddal, mérőlánccal történő mérés közben, valamint terepfelmérő asztalon irányszálas vonalzóval és körzővel dolgozva. A háttérben csodálatosan ábrázolt városrész látható. A térkép tartalmilag is legalább olyan gondossággal készült, mint a díszítőelem.
14
MIKOVINY Sam(uel): Mappa partis Regni Hungariae, qua Jazyges, Cumani Maiores et Minores contenentur · M. 1:120 000 · Hely nélkül · 1737 · Kéziratos térkép · Kiadás: 1773 · 107 × 120 cm · Színezett, hegyrajz, csíkozott.
A ma is élénk színekben pompázó kéziratos térkép a gazdag beltartalmon kívül szép sarokdísszel is kiegészített. A térkép címe oszlopokra épült „FELICITAS TEMPORUM CAROLE VI AUGUSTE…” feliratú kupolás épület előtt ábrázolt emléklapon olvasható. A cím feletti szegélyen léptéket, a talapzaton tizedes aránymértéket ábrázolt Mikoviny. Alul egyik mitológiai alak térképszögmérőre támaszkodva, jobb kezével körzőt emel a magasba. A talapzat tetejére helyezett földgömböt tart kezével egy másik mitológiai alak. A térkép szegélyén perc, illetve fokonkénti hálózati beosztás.
15
LIESGANIG, Joseph: Regna Galiciae, et Lodomeriae Iosephi II. et. M. Theresiae Augg. iussu methodo astronomico-trigonometrica, nec non Bukovina geometrice dimensa · M. 1:288 000 · Tervezte: – · Metszet · Gottofred Prixner · Írás: Iohann Liechtensbern · Leopoli (Lvov) · 180? · Kiadó, nyomda nélkül · 49 térképlap összeragasztva: 215 × 160 cm · Hegyrajz vakondtúrásos · Rézmetszet, címerdísz.
A térkép címfelirata körül sok-sok alakot ábrázoló díszítés. A templom előtti úton háromlábú mérőasztal, térképész, az előtérben kötéllel hosszmérést végző két személy. (Lásd a kép jobb alsó negyedét.)
16
HEYMANN, Ignaz: Deutschlands Postkarte bengrenzt von Oesterreich, Preussen, Frankreich, Holland, Italien, und der Schweiz · M. 1:900 000 · Triest · 1800 · Kiadó, nyomda nélkül · 168 × 104 cm · Színezett, hegyrajz csíkozott · Rézmetszet.
A térkép címét körülvevő épületet ábrázoló rajz, tető háromszögletében középen babérkoszorúval körülvett nyitott körzőt ábrázol a szerző. Az épület talapzatánál földgömb, csomózott (jellel ellátott) mérőzsinór, derékszögű vonalzó és körző látható. Elöl, földgömbön körzővel mérő mitológiai alak és attól mérőrúddal tovahaladó személy. A földgömb mögött álló téglány formátumú kőtömbbe vésett térkép, melynek felső részén négyszögletes keretbe foglalva XV. olvasható, ami bizonyára egy adott területre, parcellára utal.
17
ANICH Petro – HUEBER, Blasio: Tyrolis sub Felici Regimene Mariae Theresiae Rom. Imper. Aug. · M. 1:104.000 · Tervezte: – · Metszet: Ioa. Ernest Mansfeld · Viennae (Wien) · 1774 · Kiadó, nyomda nélkül, 20 csatlakozó térképlap, áttekintő lap, egyenként: 42 × 56 cm · Színezett hegyrajza vakondtúrásos és csíkozott · Rézmetszet, allegorikus sarokrajzok, Mária Terézia arcképe emlékoszlopon.
A kivágaton a térkép jobb alsó (DK-i) sarka látható térképi részlet nélkül. Az emlékoszlop talapzatánál földgömb, mérőlánc, körző. Az oszlop körüli figurális ábrázolások szemléltetően utalnak a földművelésre, illetve szőlőtermelésre.
