Hídverés rovat

„A determinizmus alkonya”

V. évfolyam 6. szám · 2001. június

Donhoffer Szilárd jogutóda(i)

Szabó Lőrinc jogutóda(i), 1965

Abet Ádám

Kállay Szabó Éva

Sziklay Andor

Vekerdi József, 1979

fizika, determinizmus, kvantumelmélet

Könyvtár-rendezgetés közben akadt kezembe Arthur Eddington A természettudomány új útjai című könyve. A kötet a csillagász szerző azon előadásainak szövegét tartalmazza, amelyeket 1934 május–júniusa folyamán tartott a cornelli egyetemen. Az első magyar kiadás 1936-ban jelent meg a Franklin-Társulatnál, talán József Attila (megh. 1937) is forgatta. A fejezet, amelyben az – egy vers és a költő személye okán – idézett részlet található a kvantumfizika eredményeinek következményeivel foglalkozik és a Determinizmus alkonya címet viseli.

Itt jó lesz bizonyosságot szerezni afelől, hogy mit értünk determinizmus alatt? Három meghatározást, vagy leírást fogok mérlegelés céljából idézni. Az első matematikustól ered (Laplace):

„Így a világmindenség jelen állapota az előző állapot okozatának és az eljövendő állapot okának tekintendő. Az olyan értelem, mely egy bizonyos pillanatban a természet összes erőit és az azt összetevő egységek helyzetét ismerné, mely továbbá eléggé, mélyreható volna ezen adatok elemzésére egyazon képletbe foglalhatná a világ legnagyobb testének és legkönnyebb atomjának mozgását. Semmi sem volna bizonytalan előtte; a jelen módjára látná a jövőt, éppúgy mint a múltat. Az emberi értelem a csillagászatban elért tökéletességgel halvány vázául szolgálhat egy ilyen értelemnek… Az igazság keresése érdekében kifejtett minden erőlködése arra irányul, hogy minél jobban megközelítse a fent elképzelt értelmet.”

A második definíció bölcsésztől származik (C. D. Broad):

„»Determinizmus«-nak a következő tant nevezzük: Legyen S bármilyen anyag, Ψ tetszőleges tulajdonság és t bármilyen időpont. Tegyük fel, hogy S tényleg ezen ρ állapotban van, t- és Ψ-hez képest. Akkor abszurd az a feltevés, hogy minden más a világon teljesen változatlan maradhatna, míg S Ψ-hez viszonyítva a másik két lehetséges állapot bármelyikében legyen. [A három lehetséges alternatíva (melyek közül ρ az egyik): hogy S-nek Ψ tulajdonsága van, hogy nincs meg és hogy változik.]”

Az eredeti szöveg nem ismeretében is úgy tűnik, hogy a magyar változat igen szerencsétlenre sikeredett – A szerk.

A harmadik költőtől való (Omar Khajjam):

„Az első agyagból az utolsó ember nyert alakot
S a végső aratáshoz hintették el a magot.
Azt írták meg a teremtés reggelén,
Mit olvasnak, ha napunk végleg lemén.”

a vers fordítójáról a kötetben nincs adat

Én a költő meghatározását veszem alapul. Szavai kétségtelenül azt fejezik ki, ami eszünkben jár, amidőn determinizmusról beszélünk. Azt mondva, hogy a fizikai világegyetem jelenlegi képe nem oly mindenség, melyben »a teremtés reggelén megírták azt, mit olvasnak, ha a nap végleg lemén«, úgy világossá válik, hogy a determinizmus feladása nem technikai szójáték, hanem világszemléletünkben bekövetkezett, alapvető változás. A másik két definíciót gyanakvással kell vizsgálni, mert félő, hogy csapdát rejtenek.