„Itt nyugszik Diophantes. A sír maga – bámulatos mód! –
Szám-művészettel hirdeti élte korát.
Egy hatodát száná neki gyermekidőnek az isten.
Még fél annyi után képire pelyhet adott.
Egy heted eltelvén, nászfáklyát gyujtata néki;
Végre öt év multán fiuval áldja meg őt.
Kései, gyönge fiú! Csak félig elérted atyádnak
Élte korát s hamarán elragadott a halál.
Vígaszt lelt a tudós négy évig a számtudományban
És azután maga is élete végire ért.”
A KÖMAL VII. évfolyam 8. sz. 1900. március, 134. oldalán közölt fordítás
szövege:
„E csudaszép emlék födi szent porait Diophantnak
S éveinek számát hirdeti a fölirat.
Éltének hatodát boldog gyermekkora kapta,
Tizenkettede szőtt álmokat ifjukorán.
Majd hetedét tölté el, mennyekzője mikor lőn;
S az ötödik tavaszon kis fia is született.
Hajh, de szerény éppen csak még félannyi, időt élt,
Mint a bús apa, kit … bánata sirba vive…
Négy évig hordván gyötrelmét a szerető szív.
Élete hosszát im: – – látod e bölcs sorokon.”
Thewrewk Emil jegyzete az epigrammához:
Szász Károly is fordította;
lásd Dr. Moènik, Szász K.: Számítástan
I. r. Budapest. 1576. (9. kiad.) 155. p. – Fordítása így szól:
„E kő alatt nyugszik Diophant porháza;
Hány évet élt? – maga ekkép magyarázza:
Mint gyermek játszá le élete hatodát,
Tizenkettedrészét mint ifju élte át.
Még hetede mulva hű nőjét találta;
Öt év mulva lőn egy gyermekkel megáldva.
De ez csak félannyi időt élt, mint atyja,
Kitől őt a halál ölébe ragadja.
Négy évig gyászlá még agg apja őt sírva;
Mondd meg, mily korában szállt tehát a sírba?”
ϑαῠμα-t én nem magára a síremlékre,
hanem a felirat csodálatos voltára vonatkoztatom, amit Bachet de Meziriac is
latin fordításában »mira arte«-val fejezett ki.
Diophantos Kr. e. IV. századbeli tudós, Alexandriából.
Ő volt az első író, a ki arról, a mit most algebrának nevezünk, értekezett.
Ἀριϑμητιχά czímű munkája 13 könyvből állott. Csak 6
könyv van meg belőle. A feladvány megoldása így szól: Diophantos gyerek volt
14 évig, ifjú 7 évig, 33 éves korában nősült, 38 éves korában fia született;
ez 42 évig élt, atyja túlélte négy évvel s összesen 84 éves lett.
Udvari Tibor küldte el a fenti epigramma két további fordításváltozatát:
„Vén Diophantoszt rejti e kő. Bár ő maga szunnyad,
Megtanította a sírt: mondja el élte sorát.
Évei egyhatodát tölté ki a gyönge gyerekkor,
Még feleannyi lefolyt, s álla szakálla kinőtt.
Egyheted eltelt még, és nászágy várta a férfit,
Elmúlt újra öt év, és fia megszületett.
Ez feleannyi napig láthatta a fényt idefenn, mint
Atyja, mivel neki így szabta az isteni sors.
Őt gyászolva sír felé hajlott agg Diophantosz:
Négy évvel később ő is elérte a célt.
Mondd, hány esztendőt élt meg gyászban, örömben
S itta az édes fényt, míg hona lett ez a sír?”
„Itt nyugszik Diophantosz. Mily csoda!
Sírköve is még nagy tudományával hirdeti élte korát!
Egyhatodát gyermekkornak rendelte az isten.
Orcájára pehelyt tett feleannyi után,
Eltelt egyheted, és fáklyát gyújtott lakodalmán,
Múlik öt év, s fiúval áldja meg ekkor e nászt.
Jaj, későnszületett, jaj, vézna fiú!
Fele annyit éltél, mint az apád, s máris a máglya emészt.
Négy évig gyászát tudománnyal csillapította.
Míg végül maga is élete végihez ért.”
127.
„Élete egy negyedét gyermekként játszva üzé el
Demochares. Ifjú kora egy ötödére esett ép.
Harmada férfi korát alkotja. De mint öreg ember
Röpke tizenhármat számol vala éveiből csak.”
128.
„Csalfa fivérem emígy »felezé meg« apánk hagyatékát:
Sírva fogadtam a részt: részének csak a hét
Ötvenötödjét. – És a talentumok összege is csak
Öt vala. – És te Zeüsz! mély nyugalomba merülsz?”
129.
„Kérdé egy utazó a hajóst, az Ádria hátán
Járván, hány stadium van hátra a tengeri útból?
Ez vala válasz rá: A krétai sziklapadoktól
Ép’ hatezer a Peloros hegy Trinacria partján.
Eddigi útunknak ötödét vedd négyszer, oh útas.
Annyi vagyon még hátra Sicilia szép szigetéig.”
130.
A 130. epigramma ismét a kútfeladatok sorát nyitja meg:
„Egy nap alatt megtölti az egyik kút eme tartót,
Két nap amaz, csak három alatt ez, négy nap a másik.
Mennyi időbe kerül négynek megtölteni együtt?”
Megemlítjük e helyen azt, hogy ilyenfajta feladatokkal már Hero foglalkozott
a Μετρήσεις (Metresis)
című könyvében (Középiskolai Matematikai Lapok, IX. évfolyam 122. p.)
136.