A szénhidrogének szerkezeti felépítését már megoldották, de a benzol titkát nem sikerült felderíteni… Évek múltak el, míg sikerült a dolog nyitjára bukkanni. 1865-ben Kekulé oldotta meg a talányt. Az anekdota szerint – amelyet különben Kekulé is megerősített – gondolkodva-álmodozva maga elé képzelte a kígyóként tekeredő, ficánkoló szénláncot, majd észrevette, hogy az egyik kígyócska hirtelen – akár az alkimisták sárkánya – megragadta saját farkát, s karikaként villózva, szédítő sebességgel forogni kezdett. Állítólag ekkor döbbent rá, hogy a benzol (C6H6) szerkezetében a szénatomok gyűrűként kapcsolódnak össze.
Kekulé 1865-ben még nem tüntette fel a vegyértékvonalakat, nem hangsúlyozta a kettős kötések szerepét és helyét, de egy évvel később már az ő képletében is szerepeltek ezek a jelölések, ahol a körök szénatomokat, a vonalak a vegyértékeket jelentették. A szerkezet bizonyítására még nem volt lehetőség, éppen ezért kezdetben a hipotézist nem fogadták el, sokat humorizáltak Kekulé „álmáról”. Az éles nyelvű német karikaturisták a benzol szerkezetét hat kis majommal ábrázolták, amelyek hol egy, hol két kézzel-lábbal fogódzkodnak össze, s nem kis derültségre azt állították, hogy ha a szerkezet ilyen, akkor „nyilván” a majmocskák még szabad kezükben banánt is szorongatnak, amely a hidrogént jelképezheti. Még Kolbe sem tudta megállni, hogy rosszmájú megjegyzéseket ne tegyen Kekulé rovására, de addig-addig gúnyolódtak, mígnem mindenki ráébredt arra, hogy a hatszöget kitűnően használhatják a bonyolultabb vegyületek felépítésének jelzésére is.
