Patikai poézis

Gyógyszerészeti tanköltemények

Nikandrosz (Kr. e. 3. század): Alexipharmaka. 630 hexameterből áll, főként a kígyómérgekkel foglalkozik.

Ovidius (Kr. e. 43–Kr. u. 17.): Medicamina faciei.

Quintus Serenus Sammonicus (Kr. u. 3. század): Liber medicinalis Quinti Sereni. A 64 fejezetből álló, hexameterben írt gyűjtemény 80 különféle kór ellen közöl terápiás eljárásokat, recepteket.

Marbodus (1035–1123) rennes-i püspök: Liber de lapidibus.

Odo von Meung (11. század) orvos: Macer Floridus. A 200 hexameterből álló gyógynövénytani könyve folyamatosan bővült.

Regimen Salernitanum (12–13. század) (Szabó György: A salernói orvosi iskola tanácsai. = Erdélyi Múzeum, 58. kötet [1996] 1–2. füzet)

Gyógyszerészet az irodalomban (ókor–középkor)

Mitológia (Kheirón¹, Panakeia², Kirké³, Médeia⁴)

Horatius, Boccaccio, Chaucer

Chaucer (1342–1400) említ gyógyszertárat a Canterbury mesékben, (Az apácák papjának meséje) Pertelote és Chauntecleer párbeszéde (181–184):

„s mert városunkban úgysincs patika,
én magam foglak elvezetni majd
oda, ahol sok hasznos gyógyfü hajt,
és meglásd, már az udvaron lelek
javadra váló hasznos füveket,
mik lent is, fönt is megtisztítanak.”

Gyógyszerész-szatíra

Agrippa: De incertitudine et vanitate omnium scientiarum et atrium (1531)

„Most pedig szóljunk az orvosok szakácsairól is, akiket patikusoknak és gyógyszerészeknek hívnak, és akiknek a közmondás szerint csak a nevében található gyógyszer, edényeiben csupán méreg, illetve – amint Homérosz mondja – »gyógyerejű és ártalmas szer összekeverten«, s akik, minthogy egyáltalán nem szeretnék, ha árujuk a nyakukon maradna, rávesznek bennünket, hogy halálunkat tőlük drágán vásároljuk meg: Eközben egyik szert a másik helyett adják, vagy romlott, lejárt szavatosságú és használhatatlan gyógyszereket kotyvasztanak. Gyakran kevernek halálos hatású orvosságot a gyógyerejű helyett, miközben – a patika haszna végett – kizárólag a gyógyanyagok selejtjéből és szemetjéből gyártott, és már régen készült pakolást, írt, kenőcsőt, pasztillákat és egyéb készítményeket árusítanak. Mivel pedig semmit nem tudnak egymástól megkülönböztetni, vakon hisznek a barbár kereskedőknek, akik ravaszságukkal és agyafúrtságukkal mindent megrontanak…”

Gyógyszerészet az irodalomban (reneszánsztól)

William Shakespeare: Romeo és Júlia.

Johann Wolfgang Goethe: Hermann és Dorothea.

Goldoni: A patikus, avagy az orvos is lehet tisztességes.

Joseph Haydn: A patikus (Lo Speziale), vígopera 3 felvonásban. 1768-ban Eszterházán mutatták be először.

Szép Ernő: Patika.

Drogirodalom: Coleridge, Poe, Conan Doyle, De Quincey, Baudleaire, Csáth Géza, Kerouac, Ginsberg.

Gyógyszerész írók és költők

Más művészetek: Carl Spitzweg, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József, Ökrös László, Nicholas Sepherd (Juhász Miklós Pál).

Sok gyógyszerész-író, költő: Antonio Grazzini, John Keats, Georg Trakl.

Az elsők

Faríd ad-Dín Mohammed ibn Ibrahim Attár (Nisápúr, XII. század) perzsa költő: 17 éves kora után hosszú utazásokat tett, majd hazatérte után gyógyszerész és illatszerész lett. 39 éven át tanulmányozta a szúfizmust. Az egyik legnagyobb szúfi költő volt. A neki tulajdonított 63 műből mindössze 12 tekinthető hitelesnek. Legjelentősebb verses munkája a Mantiq at-tair (A madarak párbeszéde) című tanköltemény, amely az emberi lélek megtisztulását, Istennel való egyesülését írja le.

Hildegardis von Bingen (1098–1179) Ordo Virtutum (színdarab) Symphonia armoniae celestium revelationum (himnuszgyűjtemény + zene)

Magyar gyógyszerész-költők, írók

Melius Juhász Péter (1532–1572): Herbárium.

Tömörkény István (Steingassner István) (1866–1917): 1882–1886 közt patikussegéd.

Lénárd Sándor (1910–1972): orvos, de Brazíliában gyógyszerészként is működik.

Örkény István (1912–1979): 1956 után – egy ideig – az EGIS gyógyszergyárban dolgozik.

Kismesterek

Barta Sándor (Nagyvárad, 1890–Auschwitz, 1944): gyógyszerész, író, népművelő. Kolozsvárt szerzett oklevelével előbb Gelencén, majd Kovásznán volt gyógyszerész. Műkedvelők színháza cím alatt (Kovászna, 1928) kötetben is megjelentek falusi tárgyú jelenetei. Új Judea. Utópista-cionista regény (Kolozsvár, 1938).

Sill András (Szolnok, 1906–1944?): Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte 1932-ben. Versei a Nyugatban, az Ujságban és a Pesti Naplóban jelentek meg. Önálló verseskötete: Hullámjáték (1931).

Székely Jenő (Békéscsaba, 1889–Budapest, 1965): 1917-ben szerezte oklevelét. Regényeket, novellákat írt, különböző szerkesztőségeknek dolgozott. Hazugkirály (regény, Budapest, 1921); Porcelángyár (színmű, Budapest, 1925); Az öngyilkos élet (dráma, Budapest, 1926); A Csehi-család (Kolozsvár, 1928).

Stadler Aurél (1894–1973): palicsi gyógyszerész–író. Csak egy csodám maradt. Sopron, é. n. – Líra és film. Isten. Magány. Ember. Utca. Szabadka, 1934. – Az élet két arca. Versek. Uo., 1935. – Hegyek, vizek, emberek. Versek. Uo., 1937. – Aforizmák. Szemlélődés-sugallat. Uo., 1938. – Család dicsérete. Költ. Uo., 1938. – Isten. Sopron, 1942. – Csend, béke, fény! Versek. 1938–1941. Szabadka, 1942. – Isten (Vallásos versek) 1. sorozat. Sopron, 1942. – Eszmény és erkölcs. Etika-aforizmák. 2. kiad. Szabadka, 1943. – Tiszta szó. Versek. Uo., 1943. – Halk tájak lelke. Versek. Uo., 1944. – Az alázat könyve. Uo., 1944.).

Dudás Kálmán (1912–1983) újvidéki költő, műfordító Déli szél (1939) – Egy marék föld (1944).

Genszky Géza (két háború közti gyógyszerész–író): Vox humana (1937) novelláskötet.

Incze László (1928–2007): kézdivásárhelyi gyógyszerész-költő.

Putnoky István (1904–1971): Gyógyszertár az isten szeméhez, 1942 (2002).

Székely Éva (1927–): író, gyógyszerész olimpiai bajnok. Könyvei: Sírni csak a győztesnek szabad! (1981) – Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986) – Megúsztam (1989)

Kosztolányi Dezső

„Mérgek litániája

Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
akár a gyémánt, a rubin s zafir.

… Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám,
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

Lihegve néztem ódon patikában
az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
s sötét szeme az éjnél feketébb.

Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
és éltető rózsás lehelletére
az élet és a halál leng körül.

Fejfájasztó homályos délutánon
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
és óriási lesz pici kezünk.

A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.

A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.

Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
ha bánatoktól bong a beteg éj:
az éjjeliszekrényünkön alusznak,
és hallgatásuk is zokog, zenél.

Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.

Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
Komor nevük imába foglalom.
Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
mint átkomat és örök bánatom.”