Lyra Florae

Előszó

Az elmúlt fél évszázad gyorsuló gazdasági (ipari) fejlődése fokozott mértékben irányította a figyelmet a természet fontosságára és jelentőségére, a természetet veszélyeztető tényezők miatt. A természet védelme közügy, már régen nem csupán a természettudományos közvélemény szűk rétegének szakmai gondja. Közben a biológia főbb kutatási irányai eltávolodtak a klasszikus természetrajz alapvető diszciplínáitól. Ennek tulajdonítható, hogy a növényismeret szerepe is csökkent a botanika tudományában, még inkább a botanika oktatásában.

A természet- és a humán tudományok eltávolodása egymástól még korábban megtörtént. E folyamat következményeit látva, vállalkoztam egy rendhagyó (kultúrtörténeti) botanika megírására, tudva azt, hogy a tudományágak folytonos osztódása miatt – a Lyra Florae következtében számos bíráló vélemény is megfogalmazódhat. A kötet mintegy 250 növényfaj leírását és a mindegyik fajhoz kapcsolódó legfontosabb művelődéstörténeti adatokat tartalmazza.

A növényfajok (a kis fejezetek) sorrendje a mai fejlődéstörténeti rendszertan besorolását követi. A versek és az illusztrációk, no meg a növényekre vonatkozó ismeretek egységet alkotnak, s reményünk szerint bizonysága lesz a Lyra Florae az elsorvadt történeti botanika fontosságának.

A kötet életkortól, tudományos felkészültségtől, a természetismeret fokától függetlenül mindenkinek, vagyis a Kedves Olvasónak szól. Bízva abban, hogy a növényvilág szeretetére s megismerésére sarkall. És ha már azt a célkitűzést is sikerül bőséges példákkal szolgálni, hogy a botanikai fajleírások és azok művelődéstörténeti vonatkozásai szervesen összetartoznak, segíthet e könyv a mesterkélten-mesterségesen elkülönített tudományágak „össze”-találkozásában.

A természettudományos és művészeti adatok a talán eddig homályban maradt finom szimbólumok jobb megértését is szolgálhatja, mint amilyen gazdag tartalmat, mondanivalót rejt Csanády János Virágok című költeménye, szinte foglalata is lehet a Lyra Florae-nak:

„Magyarország virágai
a színes világegyetem
fényes kő-foltjai alatt.
Éjben növeszti tüskés
szárát a földiszeder –
a nappal
fekete gyümölcsöket érlel.
Vadmezők!
Földek
grundjai: legelők!
Lapu a por alatt.
Méregzöld
bogáncs! Lila
bibegömb!
Lapos tokokban:
akácmagvak. Dugott
temetők
babérbokraiban
galamb-fészek virágok.
Vakondtúrás: a föld
virága. A sásban
buzogány. A gólyahír
sárga; a piros –
csőrű gólya fekete
kémény virága – és sün
gurul az ibolyában.
Magyarország virágfája!
Fának virága,
ágnak gyümölcse,
gyümölcsnek magva,
magnak csírája,
csírának hajtása;
Világnak Virága.”

Hosszú anyaggyűjtés eredménye a kötet, amit annak reménye is örömtelivé tett, hogy a rendhagyó botanika másokat a jobb, teljesebb növényismeretre, a természet és a művészet mélyebb szeretetére, a növényi motívumok iránti fokozott érdeklődésre vezet. S hogy ez mennyire sikerült, ennek eldöntése az Olvasó feladata.

Köszönetemet fejezem ki lektoraimnak, akik a szerteágazó anyag néhány pontatlanságát, fogalmazási hibáit is segítettek kijavítani, ami feltétlen a könyv olvasmányosságát és a szakszerűségét növelte. A Lyra Florae megjelentetéséért pedig a Tankönyvkiadót illeti köszönet.

Cegléd, 1987. március 4.

Dr. Surányi Dezső

Cédrus, Cedrus sp.

A cédrus hosszú és rövid hajtásokat képez, növekedése szabálytalan. A tűlevelek elhelyezkedése hasonlít a vörösfenyőéhez, 3–6 évig is a fán marad. Toboza magános, felálló, zömök, harmadik évben válik le. A nemzetségnek még ma is három faja él, bár areájuk jóval kisebb, mint egykor. Cedrus atlantica (atlasz-cédrus) hazája az Atlasz-hegység. Fiatal hajtásai molyhosak, 1–3 cm hosszú tűi merevek, kékeszöldek. A C. deodara a Himalájában fordul elő, piramis alakú koronát nevel. Hajtásai sűrűn szőrösek, lecsüngő, 4–5 cm-es tűk borítják.

C. libani (libanoni cédrus) a Libanon- és Antilibanon-hegységben egykor nagy erdőségeket alkotott, ma már pár száz maradt meg hírmondónak az egykori rablógazdálkodás után, mely a hegyoldalakat is teljesen terméketlenné változtatta (erózió). Idősebb korban ágai vízszintesen szétterülnek, ernyő alakú koronát alkotnak. Tűi mélyzöldek, szúrósak. E faj különösen nagy kort képes megélni, a ma élő példányok között 3–4 ezer évesek is vannak. Mérhetetlen kipusztításának a fő oka az, hogy kiváló faanyag, belőle épületfát, hajóanyagot és a cédrusolajat nyertek.

A cédrusnak bőséges kultúrtörténeti emlékanyaga van, főleg a libanoni cédrusnak, valamint a hindu világban a C. deodarának. A 4–5 ezer éves példányok szépsége megragadta nagy festőnket, Csontváry Kosztka Tivadart is, akinek festmény-vízióiban meghatározó motívumot képvisel a cédrus; pl. Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrushoz Libanonban, Baálbek című festményeken.

A Biblia nem kevesebb, mint 75 esetben említi a cédrust, ez nem csoda, mert többször magát a zsidó népet szimbolizálja. Salamon király a jeruzsálemi templom építéséhez a föníciai Hirám királytól vásárol cédrusfát, de mások – Enkidu és Gilgames – inkább megölik a cédrus szellemét, Huwawát, úgy jutnak hozzá fizetség nélkül a Gilgames eposz szerint. Az egyiptomi mitológiában pedig érdekes történetet olvashatunk Batáról, akinek a szíve a cédrus „virág”-ában él, akit a gonosz király hiába ölet meg többször is, lelke újabb és újabb élőlényekbe vándorol. A föníciai és egyiptomi történet hasonlósága nem meglepő, mert szomszédos népek voltak; az élőlényeket, jelen esetben a növényeket lélekkel ruházták fel. – Az óind Szatjavrata epizódjában is említik a cédrust. A hős csak cédrusfa hajón tud a pusztító özönvíz elől elmenekülni.

Kínában a hűség szimbóluma. Egyszer egy nagyon gonosz király szemet vetett egyik alattvalójának csodálatosan szép feleségére, s hogy célját elérje, a szerencsétlen férjet bebörtönöztette. A király közeledését a feleség így is elutasította, erre a király a férjet halálra kínoztatta. A mindig hű feleség megölte saját magát, és férjével közös sírjukon egy nagy cédrusfa nőtt ki. – A cédrus tisztelete Libanonban ma sem szűnt meg, az állam szimbóluma és a lobogó címernövénye.

„Megtekintik a cédruserdőt, fölmérik hosszát, szélességét;
föl sudarát a cédrustörzsnek, föl karcsúságát, vastagságát;
megszemlélik a széles utat, az egyenes futású ösvényt;
látják Irnini szenthelyét; a cédrushegy kékes kupoláját.
A hegy előtt királyi-büszkén őrködik, egyenes derékkal
a cédrusfa – királyi teltség! S királyi újjongás az árnya!”

Részlet a Gilgames eposzból⁽¹⁾

Mandula, Amygdalus communis

Kisebb termetű fa, Elő-Ázsiából származik. A szőlőtermelés földrajzi elterjedésével megegyező areája van. Csonthéja értékes magbelet rejt (olaj, fehérje, szénhidrát, ásványi anyagok fordulnak elő benne), cukrászati alapanyag. Sózva, pörkölve szintén csemege. A zöld termést egészben, cukorsziruppal teszik el, értékes és ízletes befőtt. A termés amygdalin anyaga hasznosítható a kozmetikai és gyógyászati iparban.

Hajtásai színesek, az alapszín zöldes. Levele lándzsás, virágai rózsaszínűek, később a sziromhullás előtt kifehérednek. Erre vonatkozóan szép hasonlat található a Bibliában: a zsidók megfigyelték, hogy a mandulavirág „öregedése” olyan, mint az ember öregedése; megőszül. – Magyar Gyula négy csoportba sorolta a fajtákat, a fontosabbak: Akali 60, Burbank magonca, Diósdi fél-papírhéjú, Marie Dupuy, Óriás kagyló. – Alanyai: keserű- és édesmandula, barackmandula. A meszes talajt kedveli, termesztése nálunk Buda vidékére, és a Balatoni-felvidékre koncentrálódik. Évi termése 1084 t,⁽²⁾ legtöbbet az Egyesült Államok és Spanyolország (310 ezer t), Olaszország (180 ezer t), Irán (50 ezer t), Görögország (40 ezer t) és Tunézia (39 ezer t) termel.⁽³⁾

Palesztínában és Perzsiában ismert és termesztett faj, korai virágzása miatt a zsidók a tavasz hírnökének tartották (mandula = shaked, éber = shoked). Áron vesszeje is minden bizonnyal mandulavirág volt, sőt helységnévként is szerepel a Bibliában: Luz városa. – A kínaiak a mohamedánoktól jött növénynek ismerik a mandulát (Pent-sao gyűjteménye), ami náluk az égi remény szimbóluma.

Phüllitisz trák hercegnő szerelmes lett Thészeusz fiába, Akamaszba, aki a vártnál később ért haza Trójából (hajója léket kapott egy nagy tengeri viharban). Bánatában az epekedő szerelmes Athéné segítségével mandulafává változott. Másnapra megérkezett Akamasz, de már csak a fa durva kérgét ölelhette át. Válaszul a gyöngéd simogatásra a mandula vesszeiből levél helyett virágok fakadtak.

Valószínűleg Cato idején a rómaiak már termesztették, de az viszont egészen biztos, hogy ismerték a mandula gyümölcsét. Erre lehet következtetni a Pompeiben talált freskók alapján. Nálunk a török hódoltság alatt kezdték termeszteni, a törökök szerették a meghódított területekre magukkal vinni kedvenc csemegéiket is.

A VIII–X. században alakult ki az arabok körében a következő monda. Egyszer felkereste egy 90-szeres rablógyilkos a törvények és minden dolog nagy tudóját, az imámot. Kérdése a következőképpen hangzott: Mit remélhetek Allahtól? Röviden ezt válaszolta: Szúrd le a mandulabotod a temetőben, ha kivirágzik, meglátod a Paradicsomot. – Felbukkan a bibliai Áron története a Tannhäuser mondában is:

„A bűnös száraz botja ím
virulva hajt zöld lombokat,
Az alvilág hatalma vész,
E szent csodában üdv fakad.”

Magyarországon ebből nőtt ki a Lycium-tő históriája, melyet épp e kötetben Devecseri Gábor költői feldolgozásában közlünk.

A dunántúli mandulafák „nehéz sorsát” énekelte meg Janus Pannonius egyik szép versében, melyet Weöres Sándor fordításában közlünk.

„Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulyxes sem Alcinous szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.
S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsiny Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?”

Szilva, Prunus domestica

Európa és Kis-Ázsia kiegyenlített klímájú tájain termesztett növényfaj. Nem nagy koronájú, legtöbb fajtája tövises termőnyársakat képez, ezeken egyesével-többesével hozza virágait. Termése csonthéjas, magbele keserű, mert ciánvegyületeket tartalmaz.

A szilva gazdasági elnevezés, botanikailag fajtái nyolc fajba sorolhatók: Prunus domestica, Prunus spinosa, Prunus insititia, Prunus cerasifera, Prunus blireana, Prunus gymnodonta, Prunus salicina és Prunus simonii. Fontosabb fajták: Althann ringló, Nagy zöld ringló, Olasz kék, Ageni szilva, Besztercei szilva és Besztercei muskotály. Alanyai: myrobalán, kökény, nemes szilvafajták magonca, helyi szilvák.

Legtöbb szilvát Jugoszlávia (800 ezer t), Egyesült Államok (700 ezer t), Románia (600 ezer t), Kína (430 ezer t), NSZK és Görögország (170–170 ezer t) termeli.⁽⁴⁾ Hazánk évi termése 195 ezer t,⁽⁵⁾ ebből a házikertek részesedése elég jelentős. Első írásos bizonyítékai a kora Árpád-korból származnak, mikor is a szilvások leginkább káposztáskertekben, tehát nyirkos fekvésben létesültek.

Héraklész tizedik feladatát úgy tudta teljesíteni, ha Gérüont, a marhapásztort megöli. Véréből érdekes fa sarjadt: a gyümölcs alakja olyan, mint a cseresznyéé, de a magja a kökényéhez hasonlít. Minden valószínűség szerint a legkorábbi mitológiai adat a szilváról.

Az európai szilvák első írásos bizonyítéka Arkhilókhosz Polluxában olvasható (i. e. 7. század); mintegy száz évvel későbbi Hipponax töredéke, a használatos szó: brabüla. Valószínűleg a kökényszilvára utal, mert Szeleukhosz a kokkumélát is használja, s ez finom, korai gyümölcsöt jelent. A hellenisztikus korban a rhodosziak már jeles görög, azaz kökényszilva termesztőként váltak ismertté. A szilva másik őse viszont nem tudott kitörni Kis-Ázsia belső részéről, így a cseresznyeszilva sokáig „árván” maradt. A szkíták nagyon kedvelték és becsülték.

A kínai szimbolográfiában a szilva a szerelem, a bujaság, a feslettség jelképe. Ezért vigyáztak nagyon arra, hogy a hagyományos kínai kertekben a leányok ablaka ne nézzen szilvafára. Ilyen értelemben tehát az őszibarackkal ellentétes jelentésű gyümölcsfa, mert az épp a tisztaság, a szüzesség jelképe. Mindkét faj gyakori szereplése kínai, japán festményeken szimbolikus jelentésű.

A római írók általánosságban írtak a szilváról is; fajtákat említettek, így nem csoda, hogy igen gazdag a római kor régészeti maglelet anyaga. Európában a cölöplakó neolit emberek hulladéktelepei szolgáltattak izgalmas vizsgálati anyagot, bizonyítva, hogy a szilvatermesztés nagy múltra tekint vissza nemcsak a Távol-Keleten, hanem Európában is.

Nguyén Van Dihn

A szilvafa⁽⁶⁾

Őrhelyünk sivár,
de a ház fala
mellett egy fa áll,
szagos szilvafa.

Gyakorlat után
déli pihenő.
Inda csüng a fán,
orchideatő.

Őrshelyünkre már
ráborult a fa.
Méhkas, lepkevár,
madárpalota.

Szél, Laosz felől,
hőség tündököl,
pille illatok;
rád gondolhatok.

Rád, ha itt van az éj,
rád, a lomb alatt.
Visz, söpör a szél
szilvaszirmokat.

Japán cseresznye, Cerasus serrulata

A termesztett cseresznyétől eltérően levelei hosszan kihegyezettek és élesen fűrészes fogazottságúak. Virága fehér vagy rózsaszín, egynemű vagy telt lehet. A legszebb közöttük a vörös lombú és rózsaszín virágú Hisahura fajta. Japánban szent növény. A rizsaratás ünnepén kívül a legnagyobb nap a szakuraág, a cseresznye virágzásának az ünnepe. Virágainak szaporítószervei csökevényesek, emiatt belőlük gyümölcs nem képződik.

A japán mitológia szerint egykor Amateraszu kicsalogatására (mivel egy barlangba húzódott vissza) az istenek cseresznyefára akasztották fel a csodatükröt; a csel bevált, a hiú istennő előjött, és visszatért mennyei lakhelyére. Furcsa ízlésre vall, de a japánok fogyasztják a cseresznyevirágot, erről így ír Molisch, a kiváló osztrák növényfiziológus: „A cseresznye virágát kocsányostól együtt besózzák és elteszik télire. Alkalmilag kiszedik a kívánt mennyiséget, leöntik forró vízzel, és az így keletkező kellemes levet italnak használják.”

Ki No Tomonori

Cseresznyefa⁽⁷⁾

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa ma is,
amíg a szem elér és a hajam fehér.

Asókafa, Jonesia indica

Örökzöld, ovális levelű faj. Hazája India. Pillangósvirágait csomókban hozza, színe eleinte sárga, később megvörösödik, rendkívül kellemes az illata. A fényes levelek és elnyúló virágzása nagyon kedvező hatást tesz a szemlélőre, egyben a tudás fája az indiai hitvilágban. Erre utal a Mahábháratából vett részlet is.

Templomok köré szívesen ültették mint szent fát, szent – akárcsak a lótusz, a füge, a mangó, a bambusz –, és ehhez illő a tisztelete is. Isteni erőt tulajdonítottak neki, segített a halandó ember gondjainak megszüntetésében és szomorúságának elűzésében. És újra a virágzó fa látványára utalunk, nos a botanikai szépsége a boldogság attributumával ruházta fel az asókafát.

Az archaikus India egyik legkiválóbb királya Asóka volt. Még nem töltötte be a 20. életévét, mikor apja halálával megüresedett trónt megszerezte. Kegyetlenül leszámol mostohatestvéreivel, közben a brahmánokat elhalmozza minden jóval. – A sors furcsasága, hogy épp egyik megölt fivérének fia tesz rá olyan hatást, amely megváltoztatja vallási orientációját: buddhistává válik.

Megtéréséhez szép legenda fűződik. Egy Szanudra nevű buddhista kereskedőt Asóka parancsára forró zsírba és forró vízbe dobtak, de Szanudra a fájdalmakat egyáltalán nem ismerte meg! Sőt az üst alatt kialudt a tűz, és nem tudták azt újra feléleszteni. – Erre Asóka a bhiksuk (kolduló rend) központjában hatalmas vihárát (kolostort) építtetett. Asóka volt az, aki Buddha ereklyéit 84 ezer darabra osztotta és szétküldte egész birodalmába.

A bhiksuk olyan szerepet töltöttek be Keleten, mint a nyugati keresztények körében a kolduló ferencesek. – A király később kolostorokat adományozott a kolduló hindu szerzeteseknek. Nem volt a király elfogult egyik felekezet javára sem, sőt törekedett a teljes vallásszabadságra. Ékes bizonyítéka ennek a 14 vallási rendelete, amit a nagyobb városokban óriási betűkkel hatalmas kövekre felvésetett. Talán egy idézet bizonyítani fogja, milyen nemesen gondolkodott a vallási felekezetekről: „Mindenki tisztelje saját hitét, és ne szidja másnak a hitét. Ha minden ember tisztelettel van egymás törvényei iránt, akkor minden hitvallás hívője bölcs lehet és erényes, ami boldogságot ad.”

A buddhizmus politikai fénykorát jelentette az Asóka-ház uralkodása, már halványabban sugárzott a Szanga- és Andhra-dinasztia idején, hogy ismét átadja helyét az ősibb brahmánista restaurációnak. Az emberiségnek az Asóka név nemcsak a csodálatos növényt, hanem a kiváló államférfit is idézi.

Asóka-fa⁽⁸⁾

Újra eszébe jut férje. Elcsügged. Arca elfakul.
Onnan bolyongva más földre meglát egy ős asóka-fát;
lombját lehúzza, sok virág, madárdal hangicsál körül.
Az erdőben virágzó fák királyurához odamegy,
s könnyes szeműn, a sírástól fuldoklón így panaszkodik:
»Mint tündököl e boldog fa a vadon közepében itt
sok-sok virág füzérével, mint egy szikrázó hegyorom.
Gyönyörű asóka! Gond soka rág! Ments meg! Segíts!
Bájos asóka, nem láttad félszet nem ismerő uram,
az ellenséget elvesztőt, imádott férjemet, Nalát,
a finom testű-bőrű hőst, ki fél lepelbe öltözött?
Az Átok porba sújtotta… Most e vadonban itt bolyong.
Tedd, asóka: a gond soka nélkül mehessek innen el!
Légy hű nevedhez, Asóka: te ’gond-soka-eloszlató’«
S a kínzott nő köszöntésül körüljárta a tünde fát,
s sivárabb tájra indult el asszonyok álom ékköve.
Nem egy kies helyet, csermelyt, s nem egy fát, madarat, vadat,
dombot, odút, csudás látvány-folyót lát Bhíma lánya, míg
urát keresve nagy utat tesz e sugármosolyú nő!

Mutatók

Növénymutató

Költők és műfordítók mutatója

Képzőművészeti alkotások mutatója