Az orvos végzettségűeket kivéve, egyetlen nagy írónkat sem érdekelte annyira a gyógyítás tudománya, mint Karinthy Frigyest (1887–1938). Most nem a híres műtétjére és a neves operáló professzorra gondolunk, azt már Czeizel Endrétől1 Kiss Lászlóig2 többen megírták, hanem amikor még egészségesnek érezte magát. Levendel Júlia sorai szerint:3
Az orvostudományt, a gyakorló orvosokat meg különösen tisztelte egész életében. Egyetemistaként bejárt az orvostanhallgatók óráira, részt vett műtéten és boncoláson – ezt azután ismert íróként is megtette.
A budapesti születésű ifjú humorista titán már Markó utcai reálgimnazistaként nagyon érdeklődött a rohamosan fejlődő természettudományok iránt, egyúttal irodalmi hajlamai is kezdtek kibontakozni. Alig 15 éves korában jelent meg a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című kisregénye.4 Verne hatása egyértelmű, csak parodisztikus formában. Érettségi után „állítólag” beiratkozott a matematika–fizika szakra, de rövidesen az újságírásnál kötött ki.
Sorsfordító dátum 1906, amikor találkozott a hasonló korú Kosztolányi Dezsővel és Csáth Gézával. A medicina iránti érdeklődését bizonyára e két ember barátsága is befolyásolta. Különösen Brenner József medikusé, akinek a Klug Nándor-féle élettanát sokat forgatta. Ebből született meg a Haditanács Anthroposban című humoreszkje.5 Vagyis haditanács az emberi gyomorban. Az ókori Menenius Agrippa és Spartacus históriájának modern fiziológiai változata játszódik le – valaki emésztőszervében. Alcíme is: Élettan-politikai dráma és tudománytörténelem. Főszereplői: Szürke Kéreg: államfő, Szív: miniszterelnök, Csontvelő: hadügyminiszter, Nervus Vagus: kultuszminiszter, Colon: kereskedelemügyi miniszter, Bécartia: külügyminiszter. Spasmus: az összeesküvők vezére, Nervus Appendicularis: a Csökevények államtitkára, Parasimpaticus: államtitkár, Hepar, Pulmo és egyéb szervek. Schmalz: Lézengő Zsírsejt. Összeesküvők: konstruktív és destruktív Hormonok, Fermentumok, tartalékos és tényleges Vérsejtek. Szolgálaton kívüli Fehérvérsejtek. Néhány Stafilo-coccus mint kém. A nevek felsorolása is elég komikus, hát még a szövege. Spasmus, az összeesküvők feje így szónokol:
„Mint tudjátok, Anthropos fővárosának, Gasternek egész kereskedelmi forgalma végeredményben itt, Duodenumon áramlik keresztül, innen kerül a katonai országutakon át a városokba és falvakba. Jól tudjátok továbbá azt is, hogy szövetségeseink, a derék Hepar és Pancreas dolgos lakosai szolgáltatják azt a napi másfél-két liter anyagot, amely a tápanyagokat bontja, építi, és ezáltal az anyagcserét biztosítja.”
Végül Spasmus felhagy alantas szándékával, nem zárja el a duodenum-kaput, mert a Szívminiszterelnök lebeszéli róla. Természetesen Colon a „Gázművek igazgatója” is hozzájárul egy verssel, melynek sorai Arany János után szabadon:
„Sűrű sötét az éj,
Dühöng a béli szél.”
Nem ismeretlen a diákoknál ez a parafrázis, de aligha tudják, hogy Karinthy Frigyes egyik darabjából való. Megjelent, de valószínűleg soha nem került színpadra. Publikálására még az igen alapos Gulyás Pál sem utal.(1) 6 A munkát Berény Róbert igényes művészi karikatúrákkal illusztrálta. Avagy „Ha férfi lelkedet” dallamára:
„Ha a legjobb falat
Torkodon lecsússzék,
És a gyomorfalad
Könnyelműn tépi szét,
Ne gondolj szörnyűt és nagyot,
Műtétet és halált,
Se Atropint, se alkalit,
Amely savat kivált.”
Igaz, hogy az utóbbiak „nem váltanak ki savat”, mégis hallatlanul szellemes és eszünkbe sem jut kifogásolni. Egyik hőse, Telma Títusz szintén az élettan magántanára volt. Olyan fiktív figura, mint Kosztolányinál Esti Kornél. És egy kicsit önmaga is.
Közben betoppant az akkor éppen felvirágzó Pesti Kabaré jellegzetes világába. A Nagy Endre nevével fémjelzett könyvtár egyik kiadványában jelent meg A fürdőorvos című darabja.7 Nem tudni, mennyire ihlette meg a jó barát Csáth Géza balneológusi ténykedése. Legalábbis látszólag, mert a „hírhedt” naplót még nem olvashatta. A korábbi esztendőkben együtt jártak a sebészetre, nézni Dollinger Gyula professzor műtéteit. Így aztán igazi „karinthys” ötlet volt, amikor 1914-ben a hadba vonulás elől kivetette az egészséges féregnyúlványát. Később őt kérte meg az író-orvos Puder Sándor, hogy hitelesítse előszavával az Állapota kielégítő című szubjektív kórtörténetet.8
Seborvos a főszereplője az 1916-ban megjelent Utazás Faremidóba című fantasztikus regényének is.9 Hidroplánon repül egy felrobbantott angol hajóról északra, a „szolaszik” földjére, Gulliver ötödik útjaként. Verne után Swift a fő ihlető, majd Wells.
A sebészet köszön vissza a Hasműtét című kötetének második novellájából.10 Operálás közben a saját sérvétől sziszegő neves tanár úr, aki panaszaitól meg akart szabadulni, ezért az asszisztenciáját tükörből irányítva szinte „levezényelte” a saját hernia-rezekcióját. Képzeletben érezni a műtő jód-szagát, a siker utáni felszabadultságot.
A Nyugat 1910-es kötetében Karinthy Frigyes Adyval „párosban” írt kritikát Bernard Shaw Orvosok című darabjáról.11 Mindketten szigorúak az ír–angol szerzővel szemben. Ady szerint Molnár Ferenc szellemesebben írta volna meg. Karinthy azt veti szemére, hogy nincs humora és szatírája, csak fölényeskedése.
„Fölülkerekedni minden szuggeszciónak, éberen és ruganyosan. Ne higgyetek neki, ha moralizál […] csak Wilde Oscart akarja lefőzni.”12
A doktor dilemmáját ismeri, ez olvasható a naplójában:
„Ha Ön orvos és beviszik a kórházba, ahol ezer vérbajos fekszik – és Önnek van egy adag salvarzánja – mit fog tenni? Szétosztja köztük, hogy egyiknek se használjon – vagy inkább egyet megment közülük, legérdemesebbet!”13
A következő évfolyamban A. Schnitzler darabját „vesézi ki”.14 A pszichoanalitikus orvosnak Az élet szava című színművét, amelyben a szereplők:
„Hívatlanul és kéretlenül akarnak valamit, ami nem jutott nekik: nem jogaikat akarják, csak jogokat formálnak. […] Temetőkből és hullák hörgésén keresztül szól a hang, amit Schnitzler az Élet Szavának nevez.”
A századelő szellemi légköre nagyon kedvezett a tehetségeknek. A megjelenő Nyugat, a jellegzetesen pesti kabaré kibontakozása, a színházak pezsgő élete, a szaporodó kiadók, az asszimilálódó, főleg zsidó polgárság igénye színes és széles fórumoknak bizonyultak.
A lélekábrázolásban forradalmat jelentett a freudizmus jelentkezése. Ez lett a sebészet mellett Karinthy második orvosi vonatkozású irodalmi „felségterülete”. Bizonyára Csáth Géza vezette be a pszichoanalízis rejtelmeibe, akit ő búcsúztatott a Nyugat 1919-es évfolyamában e sorokkal:15
„Mint orvost, a tudomány legrejtettebb és leggazdagabb területe érdekelte: az a határterület ahol test és lélek örök háborúja kell, hogy eldőljön: az ideggyógyászat. […] Csáth Géza, […] drága barátom, akit nagyon szerettem.”
Majd az 1925-ös periodika orvosi szempontból igen érdekes. Ekkor jelent meg teljes terjedelmében Freud önéletírása, Németh László díjnyertes novella-pályázata, valamint Karinthy Frigyes kritikája, amely a pszichoanalízisről szól, továbbá a Magyar Színház bemutatta az orvos végzettségű Somerset Maugham Eső című szomorújátékát. A szerző:
„Európa vénebb szellemének geológiai alaprétegéig jut el, ahhoz a réteghez, amit ma divatos szóval pozitív analízisnek nevezünk. […] Nem tudom, magától jutott-e idáig, vagy a freudizmus kényelmes bányaliftjein szállt alá – angolszász szerzőről lévén szó, az is méltánylandó ritkaság, ha ismerte ezt a közlekedési eszközt.”16
Karinthynak – Benedek István szavaival – „csak remekműveket volt ideje írni”. Általában az Így írtok ti, a Tanár úr kérem valamint az Utazás a koponyám körül című könyvek szerzőjeként ismerik. Az utóbbi kettőt főleg a filmezés jóvoltából.
Csatlakozott a maga módján a rákellenes mozgalomhoz – mivel a kormány is így cselekedett.
„Ha a kormány nem csatlakozott volna a mozgalomhoz, a rák jót röhög az orvosokon, rádiumkezelésen, sebészeten – na híresek, mondta volna rák, ugye a kormány se csatlakozott, hiába csináltátok az egészet. Mégis nekem volt igazam, nem úriemberhez való dolog engem üldözni. De így kétszer is meggondolja magát a rák.”17
A drága Kosztolányi kínlódását látva írta ezeket a sorokat és nála a kettő nem ellentmondás.
Betegségével, műtétjével nem feladatunk most foglalkozni. Kezelőorvosai közül második felsége, az ideggyógyász Böhm Aranka, a betegséget diagnosztizáló bécsi Otto Pötzl professzor és a stockholmi Herbert Olivecrona, „a tumorista szerint Olajkorona” agysebész nevét olvashatjuk legtöbbször. A másokét ritkán vagy sehogy.
„Járok X-hez (itt rendel szemben), aki időnként ágyúcsöveket dug az orromba, amik a fülemen jönnek ki s azt állítja, hogy Eustach-csövemben fészkel valami gyulladás (Eustachio meghalt 1570-ben), másrészt megbámulja hallásom élességét és finomságát.”
Mindent igyekezett a fonák oldaláról is nézni.
Humorának a töredéke, de jelentős része. Felesleges hangsúlyozni, hogy nem a Medicinát, hanem annak gyakori visszásságait akarta kifigurázni. Hiszen Babits Mihály szavaival
„talán ő volt a legkomolyabb írónk.”18
