Huhogók rovat

Egy rosszul irányzott tekintet

Simon Péter
két kultúra, humán kultúra, reál kultúra, harmadik kultúra, tudomány, művészet

Sejtelmem sincs az régi/új kerettantervekről. Nem ismerem az oktatási tárca jelenlegi/korábbi elképzeléseit. Ráadásul ezeken a hasábokon a koncepcióból következően nincs (és szándékaim szerint nem is lesz) vitafórum. Az alábbi – feltehetően sokakat vitára ingerlő – írást mégis idetartozónak vélem. – A szerk.

A kerettanterv bevezetését a 2001/2002-es tanévre tervezik. Kidolgozói tartalmi megújulást hirdetnek, és a diákok terhelésének csökkentését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a humán tárgyak óraszáma változatlan marad, a természettudományos tantárgyaké – leginkább a fizikáé és a kémiáé – pedig jelentősen, a kétharmadára csökken. Semmiféle tartalmi megújulásról nincs szó, csakis a tananyag megnyirbálásáról.

Mit vesztünk? Sokat! A természet törvényeinek megismerése során az ember esztétikai élményhez is juthat. A filozófiai elméletek alappillére a fizika. Ha csökken az iskolákban a természettudományos órák száma, tovább nő a szakadék a humán- és reálműveltség között. Holott a kettő ugyanarról szól: a körülöttünk levő világról. Egy szakterületen való elmélyülésnek csak úgy van értelme, ha hozzásegíti az embert ahhoz, hogy mélyebben lássa az egészet, ha megtörténik a szintézis. Tartalmi megújulásnak az lenne a minimuma, hogy ez a szintézis megjelenjék az új tantervben. De nem jelenik meg. Szintézis nincs, csak nyirbálás.

Például a következő generációknak nem kell tanulniuk a merev testek forgómozgásáról. És akkor mi van? Az, hogy utódaink nem fogják érteni, hogyan piruettezhet a jégtáncosnő, és miért esik a macska (majdnem) mindig a talpára. Antoine de Saint Exupèry kis hercege az ötödik bolygón találkozott a lámpagyújtogatóval. Ezen a bolygón percenként volt napnyugta, így a lámpagyújtogató percenként gyújtott és oltott. S ezt már igen unta. A kis herceg a következőt ajánlotta neki:

„A te bolygód olyan kicsi, hogy három lépéssel megkerülöd. Csak olyan lassan kell járnod, hogy mindig a napon maradj…”

Lesz-e esélye a következő nemzedéknek, hogy ezen a pár soron elgondolkozzon? Vagy mit fog érteni a mozilátogató Woody Allen monológjából, amikor a pszichológusánál arról elmélkedik, hogy ha tágul a világegyetem, akkor biztosan tágul Brooklyn, s akkor talán én is? Felfedezi-e a gondolatmenetben a hibát? Az új tanterv szerint a gimnáziumban nem kell tanítani Arkhimédész törvényét. Ki fogja érteni akkor egy emberöltő múltán Karinthy Frigyes Heuréka című novelláját? Sejtelme sem lesz a gyereknek arról, hogy a Shakespeare VI. Henrik című drámájában megjelenő három nap („York napsütése”) nem költői túlzás, hanem valós légköri esemény. Azt sem fogják tudni, hogy milyen természeti jelenségről van szó, amikor a János vitézben azt olvassák:

„Piros az ég alja: aligha szél nem lesz.”

Gyakorlatilag a kvantumfizika alapjait sem fogják megismerni, pedig ez a XX. század egyik legnagyobb tudományos eredménye. Több mint húsz évig tananyag volt a magyar középiskolákban, mostantól nem lesz az. A gyerekek úgy fognak leérettségizni, hogy fogalmuk sem lesz arról, miért színes a világ. Ha szóba kerül a párhuzamos világok elmélete, gőzük sem lesz, miről van szó. A „tartalmi megújulásból” nem lehetne kihagyni a modern fizikát sem. A relativitáselmélet már igazán megérdemelné, hogy beengedjék a középiskolába. A XXI. században érettségiző diáknak esetleg a káoszról, a fraktálokról is illene tudnia valamit. Hogy tudják, mit olvasnak, ha eléjük kerül Paul Éluard verse:

„A madár fölborítja a tojást;
a tojás fölborítja a fészket;
a fészek fölborítja a kalitkát;”

Vagy felismerjék az ún. pillangóeffektus szép példáját a Sziámi zenekar két sorában:

„Ma már egy rosszul irányzott tekintet
romba döntheti Pekinget.”

Nemcsak a természettudományok veszítenek tehát, de velük a humán kultúra is. Az emberek életminősége romlik, ha az általános műveltséget csonkítják. Ilyen formában nem szabad a következő tanévben bevezetni a kerettantervet! Sokan azt vallják, hogy ez felérne egy hazaárulással. Nemcsak az óraszámokkal van baj: például a fizika és a matematika tananyaga sincs összehangolva, és nincsenek kipróbált tankönyvek. Nyugaton ezeket már felismerték, s az utóbbi években egymás után rendezik az olyan konferenciákat, melyek témája, célja, a természettudományos oktatás erősítése. Most még van valami előnyünk ebből a szempontból, de ezt könnyen elveszíthetjük. Mindenkinek (országgyűlési képviselőnek, minisztériumi tisztségviselőnek és másoknak), aki olyan helyzetben van, hogy befolyásolhatja a magyar oktatást, el kell gondolkoznia azon, mit tehetne és mit nem tehetne jó lelkiismerettel azért, hogy ne a magyar oktatás hanyatlásának évszázada következzék ránk, hogy a jövőben is legyenek „kiművelt emberfők”.

Simon Péter
gimnáziumi fizikatanár, Pécs

Müller Péter Sziámi
slampoetry.hu