Premierestéken rendszerint nagy az izgalom és érdeklődés a nézőtéren, de az Apolló-Szinpad szombati bemutatóján a szokásos várakozás teljességet is felülmulta a hangulat, mikor a műsor a Kinematolocotempografot jelezte. Mielőtt tovább mennénk, le kell szögeznünk azt a biztos tényt, hogy óriási az a teljesítmény, amit a volt Apolló-kabaré, mint Szinpad rövid félév alatt elért. Meglepő eredmény és becsületes munka. Amellett megtudott maradni a saját ösvényén. Féléven keresztül soha ismétlés, soha meglevő sémára huzott programm elő nem fordult, mindig ujabb és ujabb meglepetésekkel szolgált és mégsem lépett ki a megillető nivós keretből. Meg tudott maradni szinpadnak és ujat alkotott önmagában.
Az uj müsor szenzációja is a legmeglepőbbek közül való. Wellsnek van egy Időgép cimü munkája, amely arról szól, hogy az „időgépen” multba és jövőbe lehet utazni. Ezt a témát használja fel Harsányi Zsolt. Kétezerhuszonkettőben vagyunk és a Kinematolocotempograf segítségével visszanézünk az ezerkilencszázhuszonkettős jelenkorba.
Mikor a függöny széjjelmegy, a külügyminisztériumban találjuk magunkat. A fal mértani sikidomokból összeállitott felület, amelynek azonban bizonyára haszna is van. Különben is kétezerhuszonkettő emberét igazában csakis a geometriai szépségek érdeklik. Ablak nincs a szobán, ellenben a tetőről periszkop nyulik alá, melyen keresztül sokkal többet lehet látni. Az ablaktalanság a mai fütési viszonyok mellett nagyon is elkelne. Gondolom, hogy ez a sóhaj nem egy ajkon fogant a nézőtéren. De menjünk tovább. Jobbra a könyvtár és ujságszekrény hallgatója áll. A könyvtár: telefonközpont. Egyik kapcsoló a szerző nevét másik a kivánt munkát közli és egy hallgatón át a készülék felolvas, ugyszintén az ujság is azonnal telefonhirmondó mintájára szolgáltatja a legfrissebb hireket. Ennyi volna a szoba mindennapos berendezése, azonban középen áll a Kinematolocotempograf, kétezerhuszonketttő legfrappánsabb találmánya. A feltaláló Pártos Gusztáv mellette ül. Exotikus ruhában lila hajjal. Az exotikum azonban nem ad magyarázatot a ruha mivoltához. Célszerüségét semmi sem mutatja és igy valószínüleg csak a kétezerhuszonkettős ember elfinomitott izlését dokumentálja. A feltaláló hallgatót vesz elő a zsebéből és telefonál. Vezeték és felvevő készülék nélkül. Tőle tudjuk meg a dátumot és a helyet. Egyben azt is, hogy a korszakalkotó találmányok idejét éljük. Azonban a következő jelenség legékesebb bizonyítéka annak, hogy az izlés dus és gazdag szinhalmazást kiván 2022-ben. Ugyanis a következő jelenség: a nő. A legmeglepőbb szinhalmazharmóniában jön hóditani a mértani ábrák közé. A távol százéves budapesti idők illatát hozza magával és a szózatot: a nő örök marad. Most is csábitani jön a kultura fölényének kifinomitott eszközeivel. Katica a neve (Haraszti Mici). Ő és a feltaláló beszélgetéséből megtudjuk a kinematolocotempograf mibenlétét és egyben báró Boross külügyminiszterről is a legintimebb tikokat.
Báró Boross a mai nőktől iszonyodik és dédanyját kivánja látni, aki 1922-ben Pesten élt. Katicában azonnal megfogan a terv, ő lesz a „dédanya”, ki megjelenik a Kinematolocotempográf hatása alatt. Báró Boross jön, Katica távozik anélkül, hogy látták volna egymást. Báró Boross (Herczeg Jenő) bemutatja a feltalálónak szobája berendezését, a feltaláló viszont kivágja a tromfot, a Kinematolocotempográfot. A gép müködésbe jön, Boross óhaja teljesülni látszik, megjelenik a dédmama… helyett Katica. Természetesen a mai divat egy pompás ruhájában. Jó emlékezötehetségük és kitünő szabászaik lesznek 2022-ben a nőknek. A feltaláló nem szólhat, önmagát komprommitálná, viszont a nőgyülölő Borosst pillanat alatt megejti Katica varázsa. A dédanya szórakoztatására kezdetét veszi a panoráma, anno 1922. Felvonul a mai idők társadalmi szenzációinak hosszú sora.
Opera: Szöllősi Rózsi Tosca-paródiája. Még az iskolai könyvek emléke súgja, hogy a humor mindig ellentétből áll és minél élesebb az ellentét, annál humorosabb a hatás. A humor nagyságáról az adhat teljes fogalmat, ha elképzeljük a Tosca zokogó nagy paródiájára a következő szöveget:
– Ó kunapé, kanapé, csak kunapé.
Bár: Főzi egymást az alkalmazott macska és a parkettáncos, pénz, pénz, pénz a jelszó, de „dolgozni” kergeti őket a főur. S erre Raskó Baba és Ross Jenő, a két szereplő pompás shimmyt táncolnak.
Jön Békefi László és konferál. Kedves szinházi recensiokat mond és mindazt elmeséli a szezon darabjairól, amit nem lehet leirni.
A következő érdekesség Boross miniszter ősapja, Boross Géza, aki szörnyen tépelődik:
„Az ember ingatag
és párt van rengatag…
Lépjek-e ebbe, lépjek-e abba
és egybe lépjek-e, vagy több darabba?”
A Rigoletto hires áriája uj alkalmazásban.
Kondor Ibolya jelenik most meg. Két gyönyörü dalt énekel.
Tőzsde: harsogó kacajjal kisért valutatréfa. Boross és Szenes Ernő játsszák. Szenes az Apolló vendége erre a műsorra és Boross minden este alaposan leégeti egy pompás ötlettel és üzlettel.
A képviselőházat sötétben hallgatjuk végig, de igy is könnyen elképzelhető.
A választók vidéken. Rózsahegyi kis darabja, a Mihály bácsi mulat, állitja elénk a vidéki választó mulatós könnyelműségét ami mellett azonban mindig ott áll a feltétel: fő a becsület!
Választási iroda: Békefi, Salamon. Kitünően illusztrálja, hogy mennyire „szabad” a választójog.
A revü befejezése hüen bemutatja, hogy 2022-ben is gyöngék a férfiak és Boross is megadja magát s már nem a dédanyának, hanem Katicának.
Egy bájos Kulinyi–Losonczi-dalt énekel Áldori a müsor másik részében, amely megelőzi a Kinematolocotempográfot. Nagyszerü fogás Forró Pál kedves tréfájának a címe. Salamon, Szentiványi és Földes Elza játsszák.
Saásdy Alice két Losonczi-dalt énekel tehetségesen. Bálint Lajos forditotta a Zenélő fogorvost, melynek szintén „találmány” a vezető momentuma. Salamon, Pártos, Faragó Sári, Győry Matild, Sándor, Áldori és Rittka játsszák.
Ez az Apolló uj müsora, amit nem lehet „e hónapi”-nak mondani, mert bizonyos, hogy jóval több ideig fog menni.
Csupa ötlet, szellem, kedvesség ez az uj müsor, kabaréiskolákban tanitani kellene, hogy egyest csak ilyen programmért érdemel egy kabaré-direktor.