A nagy remete standja a völgy legtágasabb részének a közepén állt, s a tágas területet zsúfolásig megtöltötte a nézők tömege.
Ez a stand egy hatvan láb magas oszlop volt, széles kőlappal a tetején. Ott állt a remete, és most is azt csinálta, amit húsz esztendeje minden áldott nap csinált – szüntelenül és gyors ütemben előrehajlította a törzsét, csaknem a lábáig. Így imádkozott. Stopperórával lemértem az idejét: huszonnégy perc és negyvenhat másodperc alatt ezerkétszáznegyvennégy hajlást végzett. Úgy gondolom, kár, hogy ez a rengeteg energia kárba vész. Ezt a mozgást „pedálmozgás” néven ismeri a mechanika, és a leghasznosabbak közé sorolja; így hát fel is jegyeztem a noteszomba, azzal a szándékkal, hogy egyszer majd kidolgozok egy kis szerkezetet, amely rugalmas hevederekből állna, s a remete energiáját egy varrógép működtetésében hasznosítaná. E tervemet később meg is valósítottam, s így sikerült öt éven keresztül igen előnyösen kihasználnom remetémet; ez idő alatt több mint tizennyolcezer elsőrangú vászoninget termelt a számomra, ami naponta körülbelül tíz ingnek felel meg. Vasár- és ünnepnapokon is dolgoztattam; úgyis működött, hétköznap és ünnepnap egyaránt, tehát kár lett volna szélnek ereszteni az energiáját. Önköltségem egészen jelentéktelen volt, csupán az ingek anyagát kellett szállítanom – úgy éreztem, nem lenne méltányos, ha a nyersanyagtermelést is az oszlopszenttől követelném –, a kész árut pedig úgy vásárolták a zarándokok, mint a cukrot, darabonként másfél dollárért, ami Arthuriában egyenlő volt ötven tehén vagy egy telivér paripa árával. Mindenki szentül meg volt győződve róla, hogy ezek az ingek tökéletes oltalmat nyújtanak a bűnnel szemben; festékesbögrével és betűsablonokkal felszerelt lovagjaim is ilyen értelemben mázolták fel mindenüvé a hirdetéseket; a végén már nem akadt egész Angliában egyetlen szikla vagy várfal sem, amelyről több mérföldnyi távolságból is ne virított volna ez a felirat, tisztán és olvashatóan:
Vigyázzon az OSZLOPSZENT védjegyre!
A főnemesség által pártfogolt üzem!
Szabadalmazva!
Ez az üzlet oly remekül jövedelmezett, hogy alig tudtam hová tenni a pénzt. Később még jobban kifejlesztettem, és új árucikkeket dobtam a piacra, királyoknak való holmit meg egy nagyon sikkes kis kombinét, hercegnők és hasonlók számára, csupa fodorral, szalaggal, azsúrral, pliszével és slingeléssel. Bizonyisten, cuki egy darab volt.
