Humor rovat

Klasszikus mechanika

fizika, mechanika

A nagy remete standja a völgy legtágasabb részének a közepén állt, s a tágas területet zsúfolásig megtöltötte a nézők tömege.

Ez a stand egy hatvan láb magas oszlop volt, széles kőlappal a tetején. Ott állt a remete, és most is azt csinálta, amit húsz esztendeje minden áldott nap csinált – szüntelenül és gyors ütemben előrehajlította a törzsét, csaknem a lábáig. Így imádkozott. Stopperórával lemértem az idejét: huszonnégy perc és negyvenhat másodperc alatt ezerkétszáznegyvennégy hajlást végzett. Úgy gondolom, kár, hogy ez a rengeteg energia kárba vész. Ezt a mozgást „pedálmozgás” néven ismeri a mechanika, és a leghasznosabbak közé sorolja; így hát fel is jegyeztem a noteszomba, azzal a szándékkal, hogy egyszer majd kidolgozok egy kis szerkezetet, amely rugalmas hevederekből állna, s a remete energiáját egy varrógép működtetésében hasznosítaná. E tervemet később meg is valósítottam, s így sikerült öt éven keresztül igen előnyösen kihasználnom remetémet; ez idő alatt több mint tizennyolcezer elsőrangú vászoninget termelt a számomra, ami naponta körülbelül tíz ingnek felel meg. Vasár- és ünnepnapokon is dolgoztattam; úgyis működött, hétköznap és ünnepnap egyaránt, tehát kár lett volna szélnek ereszteni az energiáját. Önköltségem egészen jelentéktelen volt, csupán az ingek anyagát kellett szállítanom – úgy éreztem, nem lenne méltányos, ha a nyersanyagtermelést is az oszlopszenttől követelném –, a kész árut pedig úgy vásárolták a zarándokok, mint a cukrot, darabonként másfél dollárért, ami Arthuriában egyenlő volt ötven tehén vagy egy telivér paripa árával. Mindenki szentül meg volt győződve róla, hogy ezek az ingek tökéletes oltalmat nyújtanak a bűnnel szemben; festékesbögrével és betűsablonokkal felszerelt lovagjaim is ilyen értelemben mázolták fel mindenüvé a hirdetéseket; a végén már nem akadt egész Angliában egyetlen szikla vagy várfal sem, amelyről több mérföldnyi távolságból is ne virított volna ez a felirat, tisztán és olvashatóan:


Vigyázzon az OSZLOPSZENT védjegyre!
A főnemesség által pártfogolt üzem!
Szabadalmazva!


Ez az üzlet oly remekül jövedelmezett, hogy alig tudtam hová tenni a pénzt. Később még jobban kifejlesztettem, és új árucikkeket dobtam a piacra, királyoknak való holmit meg egy nagyon sikkes kis kombinét, hercegnők és hasonlók számára, csupa fodorral, szalaggal, azsúrral, pliszével és slingeléssel. Bizonyisten, cuki egy darab volt.

Arthur és lovagjai visszatérnek Camelotba (francia miniatúra, 14. század eleje)

Ki a szerző és mi a mű címe?

Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában. 147–148. p. (22. fejezet, A szent kút.)

Pár éve, Deme László professzor úrtól megkérdeztem: jár-e még a Marhák Társaságába. Jó humora lévén visszakérdezett: melyikre gondolok? Az Akadémia Helyesírási Bizottságára – fedtem fel kártyáimat. Igennel felelt, én pedig elmondtam, hogy egy általa is jól ismert, neves történészünk vélekedik így a tevékenységükről. Az illetőnek éppen akkor készült egy új történelmi tárgyú könyve, amit a saját helyesírási rendszere alapján akart kiadatni. Ebből persze nem lett semmi. Ez az anekdota az alábbiakról jutott az eszembe.

A birtokomban lévő jenki-kötet – kemény fedél és védőborító ide vagy oda – több sebtől vérzik. Számos helyen hibás a nyomása, nyomdailag gyűrött a papírja, ráadásul a tartalomjegyzékben szereplő utószó (Török András munkája) helyén és helyett a tartalomjegyzék található. Ezt a valódi bibliofil kötetet lecserélendő tértem be egy antikváriumba. A T betűnél nem találtam semmit, de amikor az M betűnél próbálkoztam megdöbbenve láttam, hogy szerzőnk összes éppen bent lévő kötete ott sorakozik. Nem értettem a dolgot. Otthon felcsaptam a Világirodalmi lexikont, de abban is az M betűnél szerelt az író. Valami összeesküvés-félét gyanítva elkezdtem utána olvasni a dolognak.

A valóban nem túl frappáns nevű Samuel Langhorne Clemens (1835–1910) amerikai humorista, 1863-ban már riporterként talált rá a „Mark Twain” álnévre: a Mississippin a biztonságos hajózást jelentő két ölnyi vízmélységet nevezik így („two fathoms deep”) – kis kezdőbetűkkel írva. Ez tehát egy régi és provinciális hajózástechnikai fogalom és vélhetően a vízmélységet jelző mérőeszközön lévő két osztásra utal. Valószínű, hogy az angol anyanyelvű olvasó sem ismeri per definitionem a jelentését. Egészen más a helyzet nagy kezdőbetűkkel, álnévi szerepben, hiszen – kettős poén – a Mark egy angol keresztnevet, Márkot (Márkust) is jelent. Azt ugyan nem tudhatom, hogy az általam igencsak kedvelt Mr. Clemensnek mi volt a szándéka, de azt igen, hogy kötőjelesen maradhatott volna meg nagy kezdőbetűkkel az eredeti fogalom. Itt bizony egyértelmű a first és a last name. Régóta sejtem, hogy nem én keltem a passzátszelet, így kézbe vettem a minden szempontból kifogástalannak számító Webster’s Biographical Dictionaryt (G. & C. Merriam Co., Publishers, Springfield, Mass, USA, 1956), amelyben a Twain, Mark címszónál utalást találtam a Clemens, Samuel Langhorne címszóra, amit az életrajz követ. Az M betűnél nyoma sincs az írónak. Az Encyclopaedia Britannicaval ugyanez a helyzet. Végül rutinból fellapoztam a Helyesírási Kéziszótár 1991-es kötetét, amelyben a T betűnél Twain: Mark Twain szerepel, ami azt sugallja, hogy a mélyebb jelentés miatt, szövegkörnyezetben helyesebb az író teljes nevét használni.

Befejezésül csak annyit, hogy ebből a nézőpontból nem tudom megítélni, kiket illet a bevezetőben használt titulus, de egy biztos: tudjuk a dolgokat cifrázni.