Szemelvények

A művet, sajnos, csak kevesen ismerik, mert forradalmi irányára (lásd vektorelmélet) való tekintettel a rendőrség elkobozta. Az inkriminált fejezetből, mely az „Apokalyptikus fényszeletek” címmel látta meg az árnyékvilágot, három szerkesztési rajzot közlünk lapunk e hasábjain, miután lapunknak kúpjai nincsenek. A mű tartalmazza azonkívül a szerző gyufával kihúzott életrajzát is, profilsíkban. Megtudjuk ebből először is azt, hogy a szerzőt gyerekkorában lelkiismeretes dadája el nem mulasztotta a fejére ejteni, amikor is először látta a pont összes képeit. Továbbá azt is, hogy később miként vette észre, hogy a Ferenc József-híd árnyéka rosszul van megszerkesztve, ami arra indította, hogy ábrázolótanár legyen. Kiderül végül az is, hogy fertigális irányban indult el a Műegyetemre, hengerpalásttal a nyaka körül, útilapu helyett sarkegyenletet kötvén a sarkára. Ez életrajz után jön a szerkesztési rész. Első képünk a „Testek ábrázolása” című bekezdéshez tartozik. Nem értjük a rendőrséget, hiszen ezen az ábrán minden takargatás nélkül, pusztán ismert testeket látunk.

A második képen, mely a „Simuló síkok” címmel jelent meg, a simulás érezhetően és kézzelfoghatóan van kifejezve. Parabolikus szótölcséreken kürtöljük világgá, hogy az ügyészség okoskodása számunkra örökké kifejthetetlen csavarfelület marad!

A harmadik kép a Perspektív térszemlélet című részhez tartozik s felirata: Szédítő perspektíva. Az egész könyv, mint látjuk, valóban beláthatatlan perspektívákat nyitott volna meg számunkra, ha megjelenik. Mint megtudtuk, az elkobzásra a negyedik kép bujtotta fel az illetékeseket. Ez a kép az árnyékszerkesztés utolsó ábrája, a Szék árnyéka, melyet nem közölhetünk. A detektívek agyán 45°-os parallel világítással vetítődött át a gondolat, hogy a mű írója előtt a sötét részek állnak legvilágosabban, s ezért jónak látták őt azonnal centrálisan kólintani fejbe, mire ő csekély habozással bár, de esésvonalban fordult le a saját nyomvonalába.

N-ér.