Jó éve, gyógyszerreceptért baktattam az egyik lágymányosi mellékutcában, amikor egy számomra addig ismeretlen antikváriumot pillantottam meg. A cégtábláról világossá vált, hogy speciális gyűjtőkör számára hozták létre. Beléptem a szuterén helyiségbe. Szerény berendezés fogadott: a banális könyvespolcokon kívül, egy pultként funkcionáló íróasztal, amelyen elavult számítógép roskadozott. Az asztal mögül az üzlet korban hozzám hasonló tulajdonosa köszöntött, aki szakállával, farmerruhájával és hajviseletével a ’60-as éveket idézte meg. A kölcsönös üdvözlések után beszélgetésünk nagyjából így hangzott:
– Miben segíthetek?
– Egy Galaktikát keresek. Sajnos nincsenek itt a jegyzeteim – mentegetőztem – így nem tudok bővebb információval szolgálni, viszont örömmel nézném át a polcokon található példányokat.
– A folyóirat három sorozatából melyikbe tartozik a keresett szám?
– Fogalmam sincs róla. Nem is tudtam, hogy három sorozatban jelent meg – árultam el jól tájékozottságomat.
– Meg tudná mondani a keresett írás címét esetleg a szerző nevét?
– Nem, csupán arra emlékszem, hogy matematikáról van benne szó, továbbá gyanítom, hogy a szerző francia, mert a fordító Bajomi Lázár Endre volt.
Vallatóm ekkor kotorászni kezdett a számítógépében, és kisvártatva megkérdezte:
– Nem az Óda a matematikáhozt keresi Lautréamont-tól?
– De igen – feleltem könnyedén.
– Mert az ebben és ebben a számban található, de nem biztos, hogy most van belőle.
Ezzel odalépett a Galaktikás polchoz és meglehetős biztonsággal húzta ki a keresett példányt. Távozásom előtt még megjegyezte, hogy lustaságából és a nagy melegből adódóan nincs még a folyóirat minden száma feldolgozva, továbbá hogy a keresett írást fejből is tudnia kellett volna.
Második látogatásom alkalmával, röviden és szakszerűen értékelte a kiválasztott kötetet, majd – megtudván miben „utazom” – két további könyvet ajánlott a figyelmembe. Sikerrel.
Nemrég – sikeres kutakodásom befejeztével – egy szűk negyedórát beszélgettünk. Mindenféléről. Igen rossz napja volt. Mégis örült, hogy benéztem, mert aznap a második vevő voltam, akin érezte: nagyon szereti azt, amit csinál.
Első találkozásunk óta valami furcsa, meghatározhatatlan nosztalgiát érzek. Egyben azonban biztos vagyok: nem a reneszánsz kora, de nem is a ’60-as évek iránt.
