Limes rovat

Az asztal-jártatáshoz

Jedlik Ányos
pesti egyetem természettani tanárától
fizika, asztaltáncoltatás, Jedlik Ányos

E folyó hó 13-dikán esett legelőszőr tudtomra a 12-kén megjelent Bécsi Fremden-Blatt és a Neuigkeits-Blatt által, hogy egy asztal, melyre a körülötte ülő személyek kezeiket akkép helyezik, miként mindegyik személy hüvelykjei egymással, balkezi kis ujja felül, jobb kezi kis ujja pedig a jobb felül ülő személy kis ujjával jól érintkezvén a kezek által körülbelül 1–2-óráig zárt lánczolat képeztessék, önkénytes mozgásba jő, mintha büvös erők által izgattatnék. Ezen csodálatraméltó tünemény előttem annál inkább hihetetlennek látszott, minél kevesebbé lehete azt az eddig ismert természeti erők hatásából következtetni; de nemsokára alkalmam lőn e meglepő tünemény valódiságáról teljesen meggyőződnöm. Ugyanis a fennemlitett napon délután az angol kisasszonyok növelö intézetében tartott delejes kísérleteim közben a n. fejedelem asszony által az emlitett tünemény mibenlétéről kérdeztetvén megvallám, hogy az mindekkoráig a természettanban egészen ismeretlen, s javaslám, miként a számos növendék kisasszonyok idősbjei közül néhányan válalkoznának az említett meglepő tünemények előidézésére. Az intézetbőli elmentem után azonnal összeült nyolcz körülbelül 13–14 éves növendék kisasszony egy kis varró asztal körül, kezeiket annak széleire a fenmondottak szerint helyezvén. Egy óráig türelmesen viselték magokat, de azután a sikerről kétségeskedni kezdvén, a kisérlet félbenszakasztásáról tanakodtak, mit 5 fertály lefolyta után már meg is valának teendők, ha az asztal őket még épen jókor önkénytes mozgásával meg nem lepte volna. Az örvendező kisasszonyok mindaddig hagyták az asztalt kezeik alatt nyugtalankodni, míg annak különben gyönge lábai össze nem törtek. – Miután ezekről még az nap tudósíttatám, megkértem a n. fejedelemasszonyt, miként ezen érdekes kisérlet april 14.-kén jelenlétemben is ismételtethessék, mi csakugyan reggeli 10 órától délutáni félegyig a legkielégitőbb sikerrel következőleg vitetett véghez. Egy kisded, négylábu, diófával boritott (fournirt) varróasztal körül 9 növendék kisasszony helyet foglalt, kezeiket a fenmondott mód szerint egymáshoz érintvén; fél óra lefolyta után három közülök nyilvánitá, hogy ujjaikban oly bizsergést éreznek, a minőt a villámfolyam szokott okozni; a kezeikben mindannyian hideget (háromnak keze kitünőleg megkékült), testökben pedig hőséget kezdének érezni annyira, hogy nyakuk körül létező kendőiket a körülállók által le is vétették. – Ez alatt annak kipuhatolása végett, vajjon a fa minősége bir-e valamely befolyással a tünemény sikerére, egy kar-nélküli puhafából készült szék körül más csoportozat keletkezett körülbelül 10–11 éves növendék kisasszonyokból. Egy óra lefolyta után a kis asztal lassu mozgással önkényt oly helyzetet vőn, melyben hossza északnyugat felé vala irányozva. Ebben a helyzetben azonban nem sokáig maradott; mert majd egyik majd másik oldalra düledezett, majd egyik majd a másik végével ágaskodott, többnyire két lábon, de némelykor egy lábon is állott, mindenkor mintegy feldülni törekedvén, s hogy valóban többször fel is dült volna, ha a körülállók által fel nem tartatik vala; utobb meglehetős sebességü forgási mozgásba is jött, és pedig majd jobbról balra, majd ellenkező irányban. Némelykor mintegy szabadulni kivánván egyenes irányban lábainak a közönséges padlózat deszkáin szenvedett surlódás daczára jelentékeny sebességü haladó mozgásba jött; és így mindezen mozgásokat egymásután váltogatván a teremben minden irányban kalandozott, értetődvén nem magára hagyatva, hanem a felső felületét gyöngén érintő kezek által képzett lánczolat hatása alatt. Ez alatt a fiatalabb kisasszonykák által képzett lánczolat alatt létező puhafaszék is megelevenedett, de ez többnyire csak haladó mozgásban tölté kedvét. Miután e csodálatos tünemények általi meglepetésünkből valamennyire feleszmélkedénk, hozzá fogtunk ezen tüneményre befolyó körülmények kutatásához, miként e homályteljes tárgyban némi tájékozást szerezhessünk magunknak. Legelőször kikutatandó azon erő nagyságát, melylyel az asztal ágaskodik, azt tapasztalám, hogy tetemes erő kivántatott annak nyugvásbani tartására, nálamnál gyöngébb személyek nem birták mozgását egészen fékezni. – Az után a lánczolatot képző személyeket figyelmeztettük, miként kezeiket anélkül, hogy a lánczolat megszakadna, az asztalról kis magasságnyira egyszerre emelnék fel; ennek megtörténtével az asztal azonnal nyugvásba jött; ha az asztalt ezután gyöngéden megérintették, annak nyugtalankodása ujonnan beállott. – Továbbá a lánczolatot képző személyeket egyenkint kivettük a lánczolatból, miként láthassuk, hány személynek hatása képes az asztalt mozgásban tartani: ez által azt tapasztaltuk, hogy némely személyeknek a lánczolatbóli eltávolítása érezhetőleg gyöngíté az asztal mozgását, valamint ellenben hozzájárulása élénkíté, és hogy az asztal folytonos élénk mozgásának fentartására két személy is elegendő, sőt egy is mozgásban tarthatja azt kevés ideig. – Későbben a képzett lánczolatba egymásután több uj személyeket is iktattunk; ez által tapasztaltuk, hogy az asztal mozgása annál lankadtabb lőn, minél több uj személy foglaltatott a lánczolatba. Oly személynek tehát, kik a hatási erő felébresztésének ideje alatt a lánczolaton kivül valának, a lánczolatbai felvétele a többi működésére csak gátlólag hat. – Végre a lánczolatot képző személyek egy más puhafából készült asztalra irányozván hatásukat, azt is egypár másodpercz után mozgásba hozták; miből következtethetni, hogy a működés sikere valószinüleg akkor sem maradna el, ha a lánczolatot képző kezek nem az asztal felületén, hanem a levegőben tartattak volna 5 fertály óráig kellő érintkezésben. Innét kiindulván , misem volt természetesebb, mint azt gyanitani, hogy ezen személylánczolat, ha egyszer hatási ereje elegendőleg felébresztve van, élő lényre is hatand, mi annál érdekesbnek tetszhetett, minthogy reményleni lehete, hogy a müködés alá vett élőlény (egy személy) a hatás által benne előidézett érzéseket velünk is közölni képes. – E tudvágy kielégitése végett a lánczolatot képző kisasszonyok körülvevének egy személyt, s kezeiket gyöngéden reá helyezvén, kellő érinkezésbe hozák; a működés elején az emlitett személy semmi különöst nem érzett; egy percz múlva körülbelül arról panaszolkodott, hogy az őt érintő kezek igen nehezek, holott azok által a ruhán által igen gyöngéden érintetett; második percz multával lélegzete hirtelen nehezedni kezdvén élénk jajgatásba tört ki, és közel volt az elájuláshoz, mire hideg vízzel meglocsoltatván éberségét nemsokára ismét visszanyerte. Minthogy az igen számos jelenlevők közől többen azt vélték, hogy az imént emlitett személyben észlelt jelenetek talán csak az elfogultság vagy képzelődés következményei volnának, egy tiszteletreméltó személy tudvágyától ösztönöztetvén veté magát alá a kis bűvésznők hatásának; három perczig mit sem vett magában észre, negyedik perczben a körülötte lánczolatot képző és őt gyöngén érintő kezek nehézségét panaszolá; ötödik perczben két karját hirtelen kiterjesztvén fájdalmas sikoltást hallatott, egyszersmind szinében s arczvonásaiban elváltozván, minden körülállóban mély benyomást tőn; miután hideg vizzel meglocsoltatván helyrehozatott, azt nyilvánitá, hogy rögtön igen rossz érzés lepte el mellét, és közel volt a megfuladáshoz, minek okáért senkinek nem merné javasolni, hogy magát ekkép megmagnetizáltassa. Ennek következtében komoly intés adatott a növendék kisasszonyoknak, hogy ezen titkos müködésü hatásnak magokat alája vetni, vagy azt másokon gyakorolni ovakodjanak.

Minthogy ezen meglepő és könnyen előidézhető tünemény a tudvágyó közönség figyelmét valószinűleg nagy mértékben, mint meg is érdemli, magára vonandja, nem tartám feleslegesnek az imént leirott kísérleteket köztudomásuakká tenni, de korántse várja valaki, hogy az említett tüneménynek értelmezésébe bocsátkozzam, az egy merész és jelenleg időelőtti törekvés volna; mert az eddig ismert tapasztalatokból csak az látszik következni: hogy az asztal mozgása a felette létező kezek által létezett lánczolatban érzékeny villámfolyammérők segitségével észrevehető villámfolyamnak sem közvetlen sem közvetve nem tulajdonítható: nem közvetlen , mert más eszközök által létrehozott erősebb villámfolyamok hatásával sem tétethetik az asztal mozgásba, nem közvetve t. i. a villámfolyam által létre hozott delejesség által, mert a kezek lánczolatának gyönge villámfolyama a vasat sem képes érezhetőleg megdelejezni, annál inkább az asztalt nem; mi onnét is kitűnik, hogy a mozgóva tett asztal a delejtűre nem hat, és a delej természete szerint bizonyos helyzetet fel nem vesz, melyben tovább nyugton maradna, hanem folytonosan és minden irányban mozog. E tünemény okozó erő még valószinüleg ismeretlen előttünk, minélfogva czélszerübben teszünk, ha annak természetével törekszünk megismerkedni, mintha alaptalan és időelötti értelmezésekkel a különben is homályos tárgyat nagyobb homályba bonyolítjuk. Azért tehát tovább kutassunk!

Pest, april hó 14-dik napján.

Jedlik Ányos