Dr. Hopkins szerint az 1862-ben aug. 10-én Jamaicában esett mennykő a következőkre tanit:
a) Ezen meteorit olyan égi testről jő, melyen növényi élet van, amelyből szén és gyanta féle test állhat elő.
b) Azon égi testen értelmes és polgárisodott lények vannak, kik értenek az építéshez, rajzoláshoz, perspektívához, s így természetesen a fensőbb mértanhoz.
c) Azon lények földalatti lakokat készítenek, s olykor társaságban gyűlnek össze a szabad légen, saját e célra való helyeken.
d) Ők a gerincesek saját jellegű válfajában látszanak lenni, s testök két fő sík irányában részarányos: egy hossz s egy kereszt irányban. Dr. Hopkins azt teszi fel rólok, hogy két fejök van a cső mindegyik végén (tán még Plato kettős embereire akadunk), a cső közepét a has képezné. Egyaránt mozoghatnak előre és hátra, egyaránt képesek lévén az egyik vagy másik pár végtagukon állani, tehát röviden kétfejű-kerékforgású és ugyanegyütt váltakozva kétlábú-kétkezű lények.
e) Magasságuk valószínűleg nem haladja meg az ember magasságának negyedét.
Ezek volnának dr. Hopkins kidolgozott közlésének fő pontjai, melyek kétségkívül nagy fokban költötték fel a figyelmet mindenütt, ahová csak a napi sajtó számos csatornáján eljuthattak. A közönség egy része, mint az ilyen rendkívüli dologban lenni szokott, szóról szóra hiszi, míg a másik része semmit se hisz az egészből. A természetbúvárnak kötelessége fontolóra venni minden körülményt s távol azon varázskörtől, melybe egy ily túlvilági, a szokottaktól eltérőbb vendég még a szakembert is helyezné, elő kell adni, mi való s így fontos a dologban, hol vannak némi hiányok dr. Hopkins eljárásában, s végre micsoda alapra fekteti azt, ami a tényeken túl megy, s ahol képzeletét látjuk csaknem féktelenül szárnyra kelni. Így keletkezhetnek pontok, melyek figyelmébe ajánltatnak azoknak, kik Jamaicába fognak vándorolni azon jövevény látogatására, s a támadt kételyek és kimutatott mulasztások majdan tekintetbe vétetvén, hirdethet ki a tudomány egy dogmát, mely eddig is bír ugyan már positív alappal, de amelyre ennyire „in flagranti” kapott bizonyíték még megközelítőleg sem volt.
Mi fontos a dologban?
Fontos az, hogy egy meteorkő esése észleltetek, s az esési körülmények följegyeztettek. Ez annál fontosabb, minthogy ezen meteorkő azon kevesek sorába tartozik, melyek szenet és szerves anyagot tartalmaznak. Fontos továbbá, hogy ilyen meteorkövek eddig csak kis darabban ismeretesek, míg a jamaicai mintegy 6 000 fontnak mondatik, s hogy az nem egynemű anyagból áll, hanem különféle összetételű anyag van benne. Ezen különféle anyagból három van már megvizsgálva: a poralakú szén, a bitumentartalmú anyag és egy vékony réteg a fő anyagon. Eddig terjed az Indépendance ismertetése; de az, hogy a főanyag van-e vizsgálva, amit a tudomány szintén megkíván arra, hogy ezen aerolitot kellőleg tárgyalhassa s osztályoztassa, abból nem tűnik ki, itt tehát még várnunk kell a jövendő tudósitásokra. Ennyi positív, s a csak biztos lépteken haladó tudomány az ismeretek gyűjteményébe ennyit, mint becses gyarapodást be is fogad, de többet nem.
Mi gyenge a dologban?
1) Legelső, ami Dr. Hopkins iránt megingatja a bizodalmát, az, hogy ő az aerolitok történetében és természetrajzában járatlan. Azt mondja: páratlan, előzmény nélküli eset, hogy meteorkőben szén vagy szerves testről tudomásunk volna. Látnivaló ebből, hogy neki s barátjainak, kikkel a tanulmányt tette, nincs tudomások arról, amire az emberi faj gondolkodó részét az 1857-ben Kabán (Debrecen mellett) leesett meteorkő a meteoritek elemzői Nestora Wöhler göttingai tanár kimutatása után valódi bámulatra ragadta, mely bámulatot pedig minden tudományos akadémia, minden szaklap visszhangozott volt. És méltán, mert ebben találtatott fel legelőször, amiről az emberiség előttünk élt része semmit sem jegyzett fel, hogy a mi földünkön kívül más világukban is léteznek szerves testek, mert azokból a meteorköbe zárt anyag jutott hozzánk, melyet kézzel foghatunk, tanulmányozhatunk, s látjuk, hogy nem e földről való ugyan, mert földünkön olyan test, ha egészen s a külső rendeződést tekintjük, nincs, de a részleteket s az anyag minőségét tekintve csak olyanféle tárgy az, mint amely bennünket környez, s amelyhez születésünk óta szoktunk. A természetfilozófiára nézve alig van nyomósságra nézve valami, ami ezen másvilági küldöttekkel felérne. Ezek visszautasítatlanul tanítanak arra, Hogy az ő honukban is ugyanazon anyagi vegyelemek fordulnak elő, egymással egyesülve, ugyanazon törvénynek engedelmeskednek, de a vegyület eredményei némileg eltérnek, mi épen a legfőbb bizonyíték arra, hogy az ott uralkodó körülmények a nálunk uralkodóktól különböznek. Nálunk sohasem tapasztaltatott, hogy vas nagyobb tömegben jőne elő fém állapotban, s még kevésbé, hogy nikkellel volna egyesülve; onnét roppant vastömegek hullanak le nikkellel vegyülve, sőt ami még eltérőbbé teszi, olivinnal is megrakva a tömeg ágasbogas felületén. A természet örök törvénye szerint sok vegyület lehetséges, amit a föld hátán nem találunk. Hány összetett test van, melyet a vegyész előállít s készítményei gyűjteményébe tesz a nélkül, hogy azt a természetben valaha feltalálta volna; a törvény, mely szerint előállította ugyanaz, mint amely szerint a természet dolgozott. Igen, de ennek az ő saját céljaira a lehető vegyek közül csak némelyekre van szüksége, s csakis ezeket találjuk abban készen, míg azok, melyek képződésére a körülmények a természet országában sincsenek együtt, nem képződnek, noha általában véve szintúgy lehetségesek. Eddig még új elemet sem találtunk a meteoritekben, ámbár nem volna rendkívüli, ha valamely elemző vegyész egyszer azzal lepne meg, hogy ebben vagy abban a menykőben egy eddig nem ismert elemet talált, de új alaptörvényt a vegyülés módjára bizonyára nem fog fölfedezni; hasonlót mondhatni a meteoritekben találtató kristályos testekre nézve, hasonlót a nehézségi s láttam tüneményekre nézve is, úgy hogy amint egy amerikai természetbúvár megjegyzi: „egy a mi nyomdáinkból kikerült Kristallográfia, Fizika vagy Égi gépezettan egyaránt érvénnyel bírna a földön és a mindenségben. A mindenség, ha hozzá férhetnénk vizsgálódásainkkal, tetemesen bővítené ismereteinket, de a természet alaptörvényei ugyanazok maradnának.” A meteorvasak, a vulkáni sziklafajokhoz hasonlító meteorkövek, s az egy darab hanthoz hasonlító meteorkövek, milyen eddig kettő volt ismeretes: a kaba-debreceni és a caplandi, s amelyhez jő most a jamaicai, oly körülmények közt jöttek létre, melyeknek eredményét az általunk lakott földön még nem tapasztaltuk, de amelyek ott, ahonnan hozzánk érkeztek, mindennapiak.
Míg az eddig vegyelemzett meteorkövekben csupán a növénytestek főelemei találtattak, Magyarország egy másik meteoritjében, a Sárosmegyében Lenártó határában talált s a legnagyobb részt a nemzeti múzeumban meglevő meteorvasban Boussingault 1860-ban nitrogént is fedezett fel, mi tehát a negyedik szervképző fő elem, melynek jelenléte addig nem árulta volt el magát az aerolitok anyagában. Ezt figyelembe véve biztosan állíthatni, hogy ahonnan a meteoritek származnak, ott szerves testek általában létezhetnek: különösen a növényiek valósággal léteznek is, míg az állatiakra nézve eddig csak azt tudtuk, hogy az anyagi elemek megvannak.
Ennyit kimondottunk már a jamaicai fölfödözés előtt*, ez utóbbinak
tehát oda kell-e bővíteni ismeretünket, hogy állatok léteznek is valóban.
2) Midőn a természetbúvár valamely új tárgyat vagy tüneményt vizsgál, legelső dolog azt a már ismerttel hozni kapcsolatba, s megemlíteni, hogy ehhez amahhoz közel áll, de mégsem az. Ez dr. Hopkins eljárásában éppen nem tűnik ki. Ő ugyanis azt mondja az alakról, hogy az egy szabálytalan kocka, melynek lapja domború, az alsó homorú; az oldallapok közül kettőn kagylós törés mutatkozik, a harmadik róna- s tájkép-féle rajzzal, végre a negyediken egy idegen anyag képezte réteg van.
Az alak szabályosságából azt következteti, hogy épületkő, az oldallapok homorú- s domború voltából, hogy faragott kő, a két törlapból, hogy ezen darab elszakadt valami nagyobb tömegéből az épületnek, végre, hogy egy oldalon értelmes lény csinálta kőrag, a másikon ugyanaz által készített rajz van.
E következtetések helyessége iránt épen nem lehetünk megnyugodva, mert a kellő tanulmányozást merőben hiányozni látjuk, ugyanis ami az itt elősoroltakat illeti egészen prózailag, így is üthetne ki a közelebbi vizsgálat eredménye: hogy a jamaicai meteorkő egy vulkáni kőzetből szakadt darab, mely olyféle oszlopos elválást mutat úgy hosszirányban, mint ízületben, mint a bazalt vagy olykor egyéb vulkáni kőzet is, az oszlop négy oldalú, kissé trapéz alakú lévén, mi a bazaltnál gyakori. A kérdéses meteorit egy vulkáni kőzet oszlopának nem töredéke, hanem ízülete s épen úgy, mint a bazalt ízeinél, megvan a felső lapon a homorúság, meg az alsón a domborúság. Két oldallapja nem róna, hanem egyenetlenségek vannak azokon, melyek kagylós törésre emlékeztetnek. A harmadikon valamely hasadék-töltelék van mintegy 2" vastagságban, végre a negyediken dendritféle rajz, valóságos tájképalakban. Ezen vulkáni kőzet közelében szerves anyag, valószínűleg valamely széntelep lehetett, s abból egy rész hozzá lévén tapadva szintén hozzánk érkezett.
Nem mondom, hogy így van, mert ahhoz a tárgy megtekintése vagy bővebb leírás kellene; de körülbelül ezt képzeli az ember a leírás után, ha magának oly képet akar készíteni, mely eddigi ismereteinkhez csatlakozik. Azt megítélni, való-e e kép: a tanulmánynak nyomról nyomra kell ellenőriznie s vagy megerősítenie vagy módosítnia sőt elvetnie.
Legelőször is hiányzik a kő főtömegének úgy ásványtani, mint geológiai, mint vegytani megismertetése. Négy hónapig tanulmányozták e tárgyat, s a fő kőről, legalább az eddigi megismertetésben, semmi sincs mondva. Ha a tanulmány eredménye azt mutatja, hogy e kő vulkáni természetű, úgy az általam vázolt kép első része nincs megingatva. Ellenben, ha nem vulkáni, akkor igenis meg van ingatva, mert oly kövek, minőket rendesen használunk építéshez, kocka alakban, homorú s domború ellenlapokkal nem szoktak előjönni. A bazaltnál e szabályosság oly feltűnő, hogy ha annak ezen szabályosságával szakismeretileg nem vagyunk megbarátkozva, elhinni is nehéz, hogy nem mesterségesen van faragva. A bazalt oszlopok közt vannak 3, 4, 5, 6, egész hét oldalúak; az oszlopok sokszor ízekre oszlanak, s egy íznél az elvált darab felső része homorú, az alsó domború.
Ha tehát csak ezt az egy tulajdonságot említette volt dr. Hopkins, hogy a kérdéses kő nem vulkán eredetű, a szakemberre nézve egy lényeges pontnak felelt volna meg.
Másodszor: ami a két oldallap felületi idomát illeti, itt az dönt, hogy mélyen vagy sekélyen kagylós-e, a bazalt oszlopoknál olyféle egyenetlenségek, melyeket sekélyen kagylósnak mondhatni, nem hiányoznak, tehát itt is élesebben kellene kifejezni s ásványtani pontossággal jelezni a kagylós felület közelebbi minőségét.
Harmadszor: ami kőragasznak mondatik, még pedig olyannak, minőt a mi mérnökeink megközelítőleg sem bírnak készíteni, elemezve van, s épen ez elemzés nyomán állíthatni, hogy az a mi mérnökeink s építészeink által készített s nagyban használt kőragaszaink egyikével sem állítható párhuzamba, mert ezek, ha kovasav tartalmúak, egyszersmind víztartalmúak is, holott abban az elemzés ezt nem mutatja ki. Az valamely földpát, mészkő meg finom kvarc-homok keveréke is lehet, mely a vulkáni kőzet valamely hasadékát tölti ki s tán beszüremlett kovasav, mint kötszer által szilárdan tartatik össze. Itt ismét az dönt, hogy miből áll a főtömeg, kovasav tartalmú-e vagy nem? – Ha vulkáni természetű, úgy ezen magyarázat nincs még megdöntve, ha nem, – akkor igen is meg van döntve.
Negyedszer: a rajz, mint fő pontja dr. Hopkins értekezésének, vajon nem dendrit-e, hasonlít-e azon szép rajzokhoz, melyek kövek sima tábláin olykor láthatók márgákon, kvarcon s egyéb kőzeteken, s amelyeken sok a valószínűség, de semmi az igazság, nem azok lévén, aminek az ember első pillanatban tarthatná. Néha távol várat vél látni az ember, bástyákkal, tornyokkal, házakkal; máskor egyes növényt, növénycsoportot vagy egész tájképet vél felrajzolva.
Nem akarom azt állítani, hogy a dr. Hopkins közölte rajz ide tartozik, de a dr. részéről annak kellett volna a kiindulási pontnak lenni, hogy ezen tájkép nem azon tájképek kategóriájába tartozik, melyeket kőzetek sima felületén ismerünk.
S viszont ennek bebizonyítására a vegyelemzést kellett volna igénybe venni. Bármily parányi mennyiség elegendő lett volna minőleges vegybontásra, s csak azt kellett volna kimutatni, hogy azon festék anyaga az-e vagy nem az-e, mint amely dendriteket szokott a természetben képezni. Az alakokra átmenni s a magyarázatba bocsátkozni a nélkül, hogy ezen a hídon haladnánk keresztül, mindenesetre elhamarkodás, pedig az Indépendance cikkéből, mely a leíró részt szóról szóra közli az eredeti szerint, ez iránt szintén nem kapunk felvilágosítást.
Mindezeknél fogva azt, amit mint tényt, vagy vegyészi vizsgálatot
közöl dr. Hopkins, valónak s igen becsesnek tartom: de a vizsgálás még
nem elegendő, olyanoknak kell azt folytatniok, kik a meteoritek tudományában
jártasak, kiknek az ásvány- és földtanban alapos ismeretük van, mert
e részről úgy dr. Hopkins, mint társai legkevesebbé sem látszanak szakembereknek;
hogy aztán egy elszigetelt, s a nagyobb tudományos központoktól távol
eső, specialistákban és segédforrásokban szűkölködő helyek az elégtelen
alapra oly valamit építettek, mit, az itt ott reápazarlott tudós máz
dacára is, mesénél egyébnek nem mondhatni, könnyen kimagyarázható.
* Természettudományi Társulat Közlöny, II. kötet. 1861.
