Limes rovat

„Kiáradást mi okoz?”

Bolyai Farkas vízépítési jegyzete
Oláh Anna
www.bolyaitestamentum.hu
fizika, hidrológia, vízépítés, folyószabályozás, árvízvédelem

„A másodfokú árvízkészültség szombat hajnalig tart, Hargita, Kovászna, Brassó, Szeben, Vâlcea, Argeş és Dâmboviţa megyére terjed ki. A hidrológusok szerint elsősorban a kisebb székelyföldi folyók árterületén nagy az árvízveszély.”

Az árvíz – a víz szintjének olyan mértékű emelkedése – amikor az a medréből kilép és hatalmas területeket borít el leírhatatlan pusztítást okozva – az emberi történelem során mindmáig állandó visszatérő, természeti veszély volt. A nyári rohamos esőzések, vagy a tavaszi áradások hatása úgyszólván teljesen kiszámíthatatlan. Mezőgazdasági termőterületek, lakott települések, ipari létesítmények, szinte minden emberi építmény, több generáció keze munkája ember, állat pillanatok alatt semmisül meg, ha a víz útjába kerül. A legnagyobb pusztításokat olyan vidékeken okoz, melyeknek hegyoldalai kopárak és laza alkatúak, különösen akkor, ha a vizek levezetésére szolgáló patakok vagy egyéb vízelvezető árkok medrében a lefolyást akadályozó gátak vagy egyéb beépítések vannak.

Az történelem során az árvízvédelem és a folyószabályozás szinte megoldhatatlan feladat elé állította az emberiséget. A munkálatok kiszámíthatatlansága, az szükséges anyagi-, emberi feltételek, az időhatárok változása lehetetlenné tette a tervezést, a gyors, hatékony beavatkozást, a katasztrófa elhárítását, végül az elpusztult emberi közösségek rehabilitálását. Minden katasztrófa ellenére az emberek továbbra is a folyók árterületén telepedtek le, mert a folyóvíz számtalan haszna jelentősebbnek bizonyult, mint a véletlenszerűen bekövetkező áradás.

Talán az olvasók az 1838-as budapesti árvíz krónikájából jobban meg tudják becsülni az okozott kárt:

„1838 márciusában bekövetkezett az, amelyre Pest és Buda akkori lakói még rémálmukban sem gondoltak: a Csepel-szigeténél keletkezett hatalmas jégtorlasz miatt, a március 13-ról 14-re virradó éjjel, a visszaduzzasztott víz több méter magasan elöntötte a fővárost. Március 15-én éjjel 11 órakor az addig mért legmagasabb vízszinten, 929 cm-en tetőzött a Duna. A Belvárost átlag 203 cm, a Ferencvárost 260 cm, a Józsefvárost 216 cm, a Terézvárost 208 cm, a Lipótvárost 150 cm magas vízréteg borította, de volt olyan hely – a mai József körútnál – ahol 380 cm magasan állott a víz!”

Az erdélyi folyók – főként a Maros – vízállása is igen ingadozó, az eddig mért legalacsonyabb (–113 centiméter, 2012) és legmagasabb vízállás (625 centiméter, 1975) között csapong.

Petri Nagy György1 korabeli naplójából, amiben rendszeresen lejegyezte a rendkívüli eseményeket, az érdeklődő olvasó sok érdekességet megtudhat a város mindennapi életéből. Naplójából kiválogattuk a Bolyai korában közel egy évszázad során bekövetkezett természeti csapások leírását:

„1772. Maros kiöntött és az árvíz a városban hallatlan kárt okozott.

1804. Nagypéntek virradóra a Maros kiöntött. Az emberemlékezet óta nem látott nagy árvíz elöntötte az alsóvárost és mérhetetlen kárt okozott.

1805. július 19. A nagy esőzés folytán még nagyobb árvíz sepert a városon. A mezőn összegyűjtött életet, valamint házakat is magával sodort az ár.

1805. augusztus 19. A folytonos felhőszakadás miatt a törökbúzát nem lehetett behordani, nem vethettek és a sok széna a mezőn rothadt A rossz időjárás eredményeként ősszel a szőlő nem érett be és oly savanya bort mértek, hogy nem lehetett meginni. A feneketlen sár miatt a közlekedés lehetetlenné vált, a drágaság pedig mindinkább elviselhetetlenné olyannyira, hogy még pénzért sem lehetett élelmet kapni. Éhínség uralkodott a városban. Jellemző az élelmiszerhiányra, hogy a város két malmában törökbúza-csuszát őröltek.

1809. április 5. A Maros ismét kiöntött és tetemes kárt okozott.

1821. június 24–25. A Maros kiöntött és házakat, marhákat, embereket sodort el. Az új Maros-hidat a megvadult folyó magával hurcolta és a Szentkirály-utcán, valamint a Rózsa-utcán egészen a Piacig feljött, ahol tutajokon közlekedtek és mentették vagyonukat bedőlt házaikból a kétségbeesett polgárok.

1821. június 30. Az elromlott Maros-híd helyett, Bodor Péter terve alapján új híd építését rendeli a tanács.

1853. Nagy árvíz, melyben megrongálódik többek között a Nepomuki Szent János tiszteletére emelt kápolna.”

Marosvásárhely látképe a Maros felől
Ludwig Rohbock metszete · 1856 · képforrás

Ürögdi Nagy Ferenc jeles természettudós, utazó így vélekedett az erdélyi vízügyekről:

„nálunk a folyamok ott ásnak medret, ahol tetszik, dúlnak, rontanak, szaggatnak, […] vidékek drága terméseit seprik el, falukat kergetnek ki békés nyugalmukból […] Az a kár, amit a Maros 1837-ben Toplicától Lugosig tett a körülötte fekvő rónaföldeken, megbecsülve akkora summát tenne ki, hogy vele az Olt folyását könnyűszerrel lehetne mérföldeken át szabályozni, s megfordítva, az erdélyi folyamok okozta kár költségén a Marost legalább Marosújváron alul ártalmatlanná, s hajózásra alkalmasabbá lehetne tenni.”2

Bolyainak az árvízvédelem évente ismétlődő személyes gondja is volt, hiszen domáldi birtoka két patak között terült el, és minden évben komoly gondokat okozott az áradás. Bolyai kézirathagyatékában egy kis levélrészlet maradt ránk, amiben 210 évvel ezelőtt leírja azt a patakszabályozási munkálatot, amit saját birtokán végzett. A levélen nincs megszólítás, azt sem tudni hogyan került vissza a levél a „Bolyai Farkas apróbb írásai” feliratú dossziék egyikébe.

„1806-ban júliusának elsőbb napjaiban adtam volt két instanciát be az Erzsébetvárosi N[agy]s[ágos] Magistrátushoz az iránt, hogy ámbár a patak folyása a közhatár Hundorf és Domáld közt, mindazon által mivel éppen kertem mellett felette hórihorgas árkon foly, s annak felette még abban is sokféle csúnyaságokkal akasztatik szünetlen folyása, vigyem a patakot a kertemen által, s a régi árkon túl Danitzal tartsunk közkertet. Oculatornak volt kiárendálva ide fenn írt Szent Péteri Paschkális Úr, ki is e cédulában tudósítván kérésem megnyeréséről, azon nyáron a sáncot sok költséggel megásatván, a régit is töltögetvén, kertemet éppen a túlsó martra tettem, olasz nyárfákból, hogy az legyen eleven kert köztem és Danitz közt, fenn egy kis darab (melyet a patak úgy kívánt) Barba nevű szásszal határos, csakugyan még egy máknyit se mentem túl a marton, azért a kert hórihorgassága kimutatja, mint folyt hajdan a patak.

1807. ápr. 21-ikén. Bolyai Farkas mtk.

NB. Azon Oculatiókor bizonyságul jelen volt nagytiszteletű Tisztelendő Capdebo úr. Azután is voltak ott néhányszor nézni, mikor ott által mentek, s mivel amint elébb az oculator uramnak mutattam, úgy csináltam, megelégedéseket nyilatkoztatták ki.

A szomszédnak nem ígértem, hogy a víztől megmentem, csak annyit, hogy neki is jobb lesz, mely kétségen kívül van, midőn a víz, csak ahol kifoly, ott szomszédja, s ott is a mostani árok egyenesebb, tisztább is lévén, a frissebb folyamat több vizet leviszen, s a másik patak folyásától nem taszíttatik oly könnyen vissza. Csak ne töltenék a kenderáztatáskor karókkal – amelyet ki nem vesznek – teli a patakot s egyéb csúnyaságokkal. Azelőtt Danitznak mindjárt-mindjárt kioltotta a tüzit a házban a víz.

Bolyai Farkas”3

A nagypiac és a Széchenyi-sétány, Marosvásárhely
Morelli Gusztáv metszete · 1868 körül
Főpiac, Marosvásárhely
Ludwig Rohbock metszete · 1850-es évek
Zenélő kút, Marosvásárhely
Ludwig Rohbock metszete · 1850-es évek · képek forrása

Bolyai írásai közt található egy följegyzés, amelynek első sora: „Kiáradást mi okoz?”.

Ennek a néhány oldalas jegyzetnek sem ismerjük a történetét. Mi célból vetette papírra kérdés-felelet formában azokat a tudnivalókat, amelyek a folyószabályozás kapcsán bárhol felmerülhetnek? Első feltételezésünk – a német szakkifejezések okán – az, hogy egy német nyelvű szakkönyvből fordította a rövid kis katekizmust. A tanulmány megírásának indítéka és keltezése csak feltételezhető. De ha betekintünk a korabeli krónikákba, feltűnik a szinte évente megismétlődő árvíz.

Habár az árvizekkel szembe kellett nézzenek a települések, Bolyai Farkas korában nem foglalkoztak szervezetten nagyarányú folyószabályozással, mert a folyószakasz többnyire annak a magánbirtokosnak a tulajdonában volt, akinek a földjeit átszelte. Ő építhetett a folyón, vagy a partján hidat, malmot, kikötőt, sőt vámszedői joguk is volt. A kanyargós folyók, a mederfenék szabálytalansága a tutajosokat ugyan akadályozta munkájukban, a folyóparti birtokosokat azonban nem igen érintették ezek a gondok. Áradáskor a helyzet megfordult, ilyenkor a kár tetemes része a partok mentén húzódó birtokokat érte. Az áradásveszély szinte évről-évre megismétlődött, néha évente több ízben is, de a hegyvidékeken tavasszal szinte elkerülhetetlen volt.

Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Bolyai korában a Maros és a Poklos patak komoly pusztításokat végzett szinte a teljes folyásmeder mentén. Az árvizek a hidakat is elmosták, vagy tönkretették, a városiak komolyan elgondolkodtak egy ellenálló, szakszerűen megépített híd építésén.

Az első munkálatot Houchard Joseph francia mérnök tervezte, és 1816–1817-ben végezték el. Így alakították ki az Elba-szigetet, a későbbi Ligetet. Ezt követően 1831-ben Sófalvi József széki mérnök készített egy árvízvédelmi tervet, amely alapján a három ággal és ugyanennyi kanyarral rendelkező folyót szabályozta.

Azt sem tartjuk kizártnak, hogy akárcsak a harang lengésének felgyorsítására, Bodor Péter mellett Bolyaitól is véleményt kértek árvízvédelmi, folyószabályozási kérdésekben. A szöveg tematikus rendszerezése, hasonló egy tudományos előadásáéhoz. Aztán akárcsak a templom haranglába esetében, a gyakorlati kivitelezéssel Bodort bízták meg. Az említett vízügyi munkálatok része volt az 1821-ben Bodor Péter – korának leghíresebb ezermestere – által megépített fahíd is, amelynek érdekessége az volt, hogy egyetlen vasszeg sem volt benne. Azonban ez a híd sem volt biztonságban árvíz idején:

„1821-dik esztendőben volt hallatlan nagy árvíz által a Maros vize anyaárkán és ugyancsak a Marosnak edgyik nagy ágán lévő nagy és igen költséges két hidaink elrontattatván, ezek közül a nagyobbik híd ugyancsak a Bodor Péter rajzolatja és pallér gyanánti főügyelete alatt még az őszen nagyobb részin bevégeztetett, és járhatóvá tétetett ugyan, de a két vége a dereka szerént való folytást kíván, megfedetése is hátra vagyon. Úgy az híd védelmezésére kívántató jéghasíttók is, nem különben az előbb említett híd is, valamint a vámos hidunk is, mely is mind a régiség mind az említett árvíz által megrongáltatott, és a rajta való járás szinte félelmes, vagy jó móddal való újíttást kívánnak, vagy merőbe való építtések rövid időn belül szükségessé válik.”4

A régi Bodor-híd Marosvásárhelyen
Bodor Péter hídját, az 1900-as évek elején cserélték ki egy vashídra

Az árvízvédelem kérdése tehát egyre közérdekűbb lévén, másik feltételezésünk, hogy az Aranka György létesítette Nyelvmívelő Társaság valamely füzetében, vagy az Erdélyi Múzeumban, vagy valamelyik egyéb korabeli kiadványban kívánta közreadni azokat az egyszerű észrevételeket és módszereket, amelyekkel kisebb folyóvizek szabályozását el lehet végezni.

Íme a tanulmány témái, avagy tartalomjegyzéke (szerző összeállításában):

  1. Folyószabályozás, gátvédelem
    • Kiáradást mi okoz?
    • Mi késlelteti a vizet?
    • Mi sebesíti a vizet?
    • Mi a Stromegränze?
    • Mivel lehet a törpe partokat emelni?
    • Mivel lehet ostromlott partokat oltalmazni?
    • Mivel lehet szigetet vagy partot elhordani?
    • Mivel lehet egy görbe partgübübe fövenyt hordani?
  2. Zsilipépítés
    • A zsilip felépítése
    • Milyen fából készüljön a zsilip?
  3. Hídépítés
    • Jochbrücke
    • Sprengwerk
    • Hängewerk
  4. Vízkiemelés
    • Montgolfier
    • Heronkút forma

Bolyai nyilván feladatának tekintette a legszakszerűbb, használhatóbb, egyszerűbb megoldásokat adni.

A válaszokat szinte mindegyik kérdésre az áramló folyadékok fizikai törvényszerűségei adják meg. Ezen témakör legjelesebb kutatói a Bernoulliak voltak. Daniel Bernoulli fektette le a folyadékok áramlásának törvényét, miszerint minél nagyobb a folyadék áramlási sebessége, annál kisebb a folyási irányra merőlegesen (pl. a part falára) ható nyomás. Bolyai Farkas a fizika törvényeinek, így a Bernoulliak5 munkásságának alapos ismerője volt. A tanulmányban feltett kérdésekre szakszerű, tömör, használható magyarázatokat adott, amiben érződik saját gyakorlati tapasztalata is.

Daniel Bernoulli
Daniel Bernoulli hidrodinamikai munkájának borítója (1738)

Bolyai kéziratának kibetűzését rendkívül nehezítette a lap itatóspapírszerű minősége, a vastag lúdtollpennával írt másfél évszázados megkopott szöveg, no meg a régies gótikus betűkkel írt német szakkifejezések sora, amiket ma már talán nem is használunk. Úgy éreztük, hogy a hiányos kibetűzés ellenére is közreadjuk, talán felkelti egy folyószabályozással, árvíztörténeti kérdésekkel foglalkozó szakember figyelmét és érdeklődését.

Bolyai Farkas a jegyzetek forrásaként a korabeli német nyelvű (osztrák és német kiadású) elméleti és gyakorlati vízépítési szakmunkákból többet is felhasználhatott. Magyar nyelvű jegyzeteiben – a korabeli magyar vízügyi szaknyelv hiányosságai miatt – a német szakkifejezéseket használta. Néhány példa a lehetséges forrásmunkákra:

  • 1766. Silberschlag, J. E.: Abhandlung vom Wasserbau an Strömen, Leipzig.
  • 1767. Voch, L.: Anleitung zum Wasserbau an Flüssen und Strömen, Augsburg.
  • 1794. Scheyers, J. G.: Praktisch-ökonomische Wasserbaukunst, Stutgard und Erfurt.
  • 1809. Schemerl, J. von: Erfahrungen im Wasserbau, Wien und Triest.
  • 1826. Pechmann, H. F. von: Praktische Anleitung zum Flußbaue, Zweiter Band, München.
  • 1827. Gudme, A. C.: Handbuch der theoretischen und praktischen Wasserbaukunst, Berlin.
  • 1828. Rommerdt, C. Ch.: Handbuch der Land- und Wasserbaukunst, Zweiter Band, Die Wasserbaukunst, Erfurt und Gotha.
  • 1837. Wolfram, L. F.: Lehre von den Erd-Bauarbeiten, Zweite Abtheilung, Von den Erdarbeiten beim Wasserbau, Stuttgart und Wien.

A különféle német, latin és magyar szakkifejezések, továbbá a népies kifejezések azonosítására és feloldására az alábbi forrásokat használtuk fel:

  • Karl Ferdinand von Ehrenberg: Baulexikon. Frakfurt am Maine, 1840.
  • Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára I–II. Budapest: Franklin-Társulat, 1867.
  • Ballagi Mór: Uj teljes magyar és német szótár. Magyar–német rész. Budapest: Heckenast Gusztáv, 1857.
  • Ballagi Mór: Uj teljes német és magyar szótár. Német–magyar rész. Budapest: Franklin-Társulat, 1877.
  • Ballagi Mór: Német–magyar pót-szótár. Budapest: Franklin-Társulat, 1874.
  • Műszavak a vizi építészettanból Székely Jánostól. = A Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye II (1868) 301–304. p.
  • Latinosságok a székely székek törvényhatóságainak az erdélyi főkormányszék 1800. május 14-én kelt körrendeletére adott válaszából. = Erdészettörténeti Közlemények 43 (1999) 212–214. p.
  • Babos Kálmán: Közhasznu magyarázó szótár. Budapest: Heckenast Gusztáv, 1865.

A szövegben talán leggyakrabban előforduló buhne német vízügyi szakkifejezést régen gát és sarkantyú értelemben is használták. A sarkantyú a partról a mederbe benyúló, a folyó összeszűkítésére, szabályozására vagy a part védelmére való, kőből vagy rőzsefonással készült gát. A sarkantyúk keresztirányban helyezkednek el a folyó sodorvonalához képest és céljuk a sodorvonalat elterelni a sarkantyú közeléből, növelni a part érdességét és ezáltal elősegíteni a hordalék leülepedését. Tengelyvonala nem áll merőlegesen a tervezett sodorvonalra, hanem a merőlegestől eltér, mintegy 12–17 fokkal, szemben a vízfolyással. A sarkantyút aszerint, hogy milyen erős mértékben van szükség a sodorvonali elterelésére, kisebb, vagy nagyobb szöggel fordíthatjuk el a merőlegestől, azonban a vízfolyással mindig szembe kell állítani. Mindig a domború oldalra kell, hogy kerüljön a sarkantyú.

Sarkanyúk a Ruhr-folyó egyik szakaszán
N. Selisky · 2004 · képforrás: Wikipedia

A korabeli építési anyagok között fontos szerepet játszottak a különféle rőzseművek, úgymint rőzsegát, rőzsepokróc, rőzseláp, rőzsepaplan, rőzsehenger, rőzsekolbász.

A mai olvasó számára magyarázandó szavak nagy száma miatt nem a lábjegyzetelést választottuk. Ha a kurzorral valamelyik megjelölt szóra mutatunk, azonnal megjelenik annak magyarázata.

A még meg nem fejtett szövegrészeket három csillag helyettesíti, melyekre mutatva megjelenik az eredeti szövegrész.

A kéziratban szereplő különböző hosszmértékek: ' = láb, 1 láb = 12 hüvelyk; 1 öl = 6 láb; " = hüvelyk / zoll / inch, 1 nemzetközi hüvelyk = 2,54 cm. (A különféle történelmi változatok [pl. bécsi, erdélyi] 2,0–3,1 cm között mozogtak.) Ha rámutatunk a hosszméreteket tartalmazó szövegrészekre, megjelenik az adott hossz centiméter vagy méter értéke.

A Bolyai-kéziratban szereplő német szakkifejezésekkel kapcsolatos nyomozásban nyújtott segítségéért hálával tartozunk Nagyszöllősi Nórának a Alsó-Tisza-vidéki Vízügy Igazgatóság, (Szeged) PR munkatársának, Horváth Istvánnak a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Esztergom) történész–muzeológusának, Hábel János fordítónak és Mednyánszky Miklós vízépítési-vízgazdálkodási technikusnak.

Bolyai Farkas vízépítési jegyzete itt jelenik meg először teljes terjedelemben.”

I. Folyószabályozás, gátvédelem

Ki-áradást mi okoz?

I. Ha akár a’ felső vidéken omlott zápor, akár az el-ázott földre hulló esö, akár a’ hirtelen /:déli szélen, vagy essön:/ olvadó hó, akár más feljebb meg-áradt patakok /:de a’ nagy viz nem változik meg erre:/ több foly-bé mint a’ mi le-folyhat az árkon, minekelötte a’ marton ki-ömlene.

Itt a’ le-folyást kell sebessiteni, ’s a’ martokat emelni kivált, a’ hol hibájok, ki-mondott törpék. /:faschinákkal vagy két kert közzé tömött agyaggal, vagy kovattsal:/

II. Ha nagy szél fú szembe.

III. Ha egy más hatalmasabb, nehezebb ’s sebesebb /:talán éppen akkor meg-áradt:/ vizbe szakad-bé; (kivált rectus angulusra): mert akkor ez annak árkába foly ’s kergeti fel azt, ’s mint egy gát, úgy puffasztja-fel.

IV. A’ gátok, mellyek nem ugy vannak tsinálva, hogy több hellyeken kapu legyen, mellyeken a’ viz olykor ki-mehessen, söt maga az áradt viz emelje fel, (egy vizen lévő uszo alkotmány által vagy másképpen). Szokás igy-is ’s az is jó.

a) "Ládák kövekkel tele:" b) [***]

V. Ha fölül elébb indul a’ jég, ’s alul megakadoz, a jég alá is menve, sat.

Mik késleltetik a’ vizet?

[1.] A’ Scopcutirozás; die Buhnen [***], und die Zungen wachsen — a’ viz ereje a’ partok további rontásán dolgozik, ’s sebességét veszti.6

[2.] Az igen keskeny árok, mivel az effluxus a’ szerint van.

[3.] Az igen széles árok, a’ mennyiben le-terülve a’ viz nagy frictiót kap, sebességét el-veszti, s fövény szigeteket, folyódásokat rak — instabilis az árok feneke mindennek.

[4.] Ha az esés kisebbittetik, vagy fenn feneke szállitásával, vagy alatt, feneke emelödésével.

Tulajdonképpen elébb mikor a keskeny árok szélesebbre nyilik, a’ viz le-száll, ’s nagyobb esést kap tsak ebbe a’ tekintetbe.

Sebessitik a’ vizet,

[1.] az egyenes út, a’ kigyoknak által vágása, mely kevés kezdettel ’s el-igazito tsapo gátokkal meg-eshetik.

[2.] A’ hol két viz egybe szakad, hegyes szegletre kell vinni.

[3.] Ha az esés nagyobbodik.

Mi a’ Stromgränze?

[1.] Az el-romlott part felett és alatt kell meg-mérni, ’s a’ két szélesség summájának fele.

[2.] A’ viz szélessedik ’s méjjül hová tovább, két bé-szakadt ügyes viz között mondatik Stromlängenek, ’s a’ széle ’s méjjsége (mely leginkább egyforma, ott az esztendő által) neveztetik Normalbreite; [normal]Tiefenek. A’ viz sebessége sokmint mérödik valamely hellyen meg.

[3.] Az irt hellyen Normalgeschwindigkeit. After Armnak hivatik, mely vissza tér a’ fö folyóba, [***] Armnak, mely kiszakadt belőle, ’s többé vissza nem szakad: amaz az áradáson semmit se segit.

Mivel lehet a’ törpe partokat emelni?

Faschinákból tsinált Deckwerckel.

Mivel [lehet] ostromlott partokat oltalmazni?

Schütz Buhnenel.

Schützbuhne

Mivel [lehet] szigetet vagy partot elhordani?

Treibbuhnennel, ’s azután ha a’ viz nem sós, az ujj földet be kell füzzel nyárral plántálni.

Treibbuchne

Mivel [lehet] egy görbe part gübübe [sic!] fövenyet hordatni?

Fangbuhnenel. Schöpfbuhnen egy újjan nyitando canalisba a vizet bévinni való.

Fangbuhne

Mind ezek pedig Faschinákkal esnek: melyek hosszak ’s kurták. Előre le-teszik illő távolságokra a’ kötö rekettye vesszőket keresztül ’s hoszára belé, egymásba a’ füz, nyár, Salix caprea, eger ’s olyas vizet szeretö ágakat, legalább a’ felső Faschinákba, az alsobba tövis és egyéb-is meglehet. A’ karok, melyekkel ezek meg-erösittetnek is, a’ féle fákbol valok.

A’ töve felöl botsáttassék bé a’ partba, ’s három helyt is tzövekeltessék-le; a’ Bund faschina két vége a’ partba messzecske bé botsátva tzövekeltessék le azután hordattassék meg le[***] palincsal ’s követtsel, földel, azután ujj rend, ’s mind tovább, a’ parton is feljül valamivel. Abdachung legyen a’ viz ereje, ’s más fele is.

Bundfaschinen
a) Ezek a Vorlegefaschinen megerösitéséhez.
b) A körök 2'-nyi [5 cm], a’ magasság 8–10 láb [2,4–3 m].
c) Bundfaschinen 60–80 lábnyi [18–24 m] minél kell magasb fűz nyár vesszőkből.

A Bohnenek [sic!] legyen a’ fejinél széle egy faschina hossza /:azaz 8 vagy, 12 láb [2,4 vagy 3,6 m]:/ ad minimum: határozzák meg a’ környülállások.

Ezekkel lehet a’ viz-járását változtatni, a’ gübüket [sic!] is lehet ki-tölteni, ’s mesterséges partokat is tsinálni.

Némely helyt a’ vizet ugy kell le-tsapolni, hogy a’ földböl ne vesszen el: bé kell fedni kövel, vagy fával, faschinákkal ’s földdel.

Némely motsárnak oka az, hogy agyag stratumon áll, holott közel alatta van föveny stratum tsak ki kell szúrni ’s fövenyel megtölteni.

II. Zsilipépítés

Zsilip
Balra: a zsilip felülnézeti képe. Jobbra: a vízszintek a zsilipben

A, B két kapufél, C, D hasonlólag. K méjjen van, a’ hajók a’ nagy esés miatt Q-ból bajosan mennének K-ba le: meg-nyilik a’ kapun valami ’s addig a’ felső kapu felett vár a’ hajó; mikor fel-telik K-ba is, akkor meg-nyilnak A, B, ’s a’ hajó ki-megy K kamarába, akkor bé-tevődik a felső kapu; 's az alson meg-nyilik valami, mig a’ viz olyan alá száll a’ kamarába, mint alább van, akkor meg-nyilik az also kapu ’s a’ hajó ki-megyen.

Zsiliptábla

Zsilipnek jó a’ szilfa ’s tölgyből úgy rakva egybe, hogy ne engedjen. Réz vállut jár; ’s alatt kis ajtaja van. Talán azt hivják Schütznek. Bé kell deszkázni szildeszkával. Fundamentumára kell tölgy, eger (6…7'-nyire [15–17,5 cm], 2 ölre [3,6 m] is bévert) 6–12 tzollnyi [15–30 cm] vastagságu, czövekkel tenni /:ezeket pilottoknak hivják, ’s a’ munkát pilottirozásnak:/ Ezekre mennyen a’ rostély – ’s oldalrol ’s elöl, hátul Spundpfähleokkal tölgy vagy bikk 4" [10 cm] vastag deszkákkal megkell a’ viz ellen erösiteni. Ezen kivűl bé a’ partba is erősséget kell adni.

a) Teichrechen und Gitter
b) [***]; c) [***]; d) [***]; e) [***]; f) A’ malmokra [***]

A’ rostély a’ Vorbühnenél 9–10 tzoll [22,5–25 cm] vastagságú tölgy vagy nyers bikk, ’s a’ deszkák is (16–18 tzoll [40–45 cm] szélességűek s 3 tzoll [7,5 cm] vastagságúak) tölgy, vagy nyers bikk reászegezve.

A’ Spundpfähleokat 3 tzoll [7,5 cm] vastag tölgy nyers bükkböl kell ilyen formán 6–8 lábnyira [180–240 cm] béverni, ’s megfixálni agyaggal ’s kovattsal.

Zsilipnek, gát ládáknak, viz-falaknak, hidaknak, csatornáknak, rostélyoknak etc. — jó a’ larix, tölgy, szil; a’ mi mindig vizbe áll, arra jó a’ bükk is (nyersen).

Szárazba álloknak, ’s a’ fürészmalmokban, szekereknek, vagy szánoknak tölgy, szil, bikkstampolni juhar ’s bikk, olajmalomba keringőnek a gyertyán.

III. Hídépítés

Jochbrücke

A’ Jochnak három lába legyen, ’s a’ viz felöl megdölve legyen a’ Holm; bé lehet degenyeggel kenni.

A’ mi bé megy frissen vágott legyen, vagy meg kell kenni petr-olajjal.

Sprengwerk
a) Ezt ha a’ viz széles lehet kettöztetni; b) Bolt species
Hängewerk / Hängebrücke

* Egy ilyen 60' [18 m] hosszuságu is elbir 90 mázsát.

IV. Vízkiemelés

Montgolfier;

Stoßheber, Bélier hydraulique, homályosan van irva, tsakhogy helyt láttam úgy is.

vízemelő kos
a) folyoviz; b) Holtz tső; c) k, h ventilek

a és b ventilek, d a’ fel vivö c tsővel ollyan forma mint a’ Windkessel.

Ha b egy kisség bé-zárodik, a meg-nyilik, ’s viz megy d edénybe és c tsöbe az egyaránlatig, akkor a bé tevödik, b meg-nyilik, ’s mivel egy kisség gátoltatott, nagyobb sebességgel rohan ki a’ tsöböl a’ viz, azért a’ kisebb sebességü külsö viztöl gátoltatván, b bétevödik, akkor a meg-nyilik, ’s a’ játék ugy foly.

Magassan fel-vivödik, függ a’ vizbe lévö tsö hosszától, ’s a’ viz sebességétől. A’ viz itt az ö Beharrungsvermögene által dolgozik. Ha ezen tsö néhány száz láb [30 m], nagy magasságu viz oszlop kell hogy ollyan hosszu viz folyásnak egész sebességét el-vigye.

Vízemelő kos. A vízemelő kossal egy tóból vagy medencéből lehet nagyobb magasságra szivattyúzni vizet anélkül, hogy bármilyen külső energiaforrásra volna szükség. A szivattyú rugóval terhelt A szelepét kinyitva a víz a medencéből egyre gyorsuló sebességgel áramlik a szabadba mindaddig, amíg a rugó a szelepet be nem csukja. Ekkor a folyadék hirtelen megállításából eredő nyomásnövekedés kinyitja a szivattyú tetején elhelyezett B szelepet és a nyomás a vizet a felső tartályba nyomja. Addig tart a folyadékszállítás, amíg a vízszintes csőben lévő folyadék mozgási energiáját fel nem emészti. Ekkor a B szelep bezárul, és hirtelen nyomásesés történik. Ez a folyadékban lengést indít, melynek során az A szelep ismét kinyit és a folyamat megismétlődik.”

Heronkút forma7

Az alsó nagy erős luftdicht edényben van a felemelendő viz.

A-n töltetik viz B edénybe mely a’ magasságba van; C áer-tső, a’ B viz a’ felett van. α és β dugok a’ viz bé-tőltésre; γ és δ Hahnok mellyeket napszámosok forgatnak.

A’ comprimált áer K tsön fel-taszitja a’ vizet; mikor az áer a’ vizzel egyaránlatba jön, akkor tsöböl a’ viz kibotsáttatik, hogy áer menjen, s feljül ujra viz töltetik bé.

Lufthandle Machine
a) Gefäß; b) malt áer; c) Grubenwasser

Feljülröl lehetne nyomni az áer[t] ’s megsüritni, mint a szélpuskát töltik is. [***]

Ugy comprimált áerrel lehetne sok mozgást véghez vinni.”8

Felhasználták-e kortársai Bolyai ötleteit, javaslatait, nem tudjuk. Az tény, hogy Bolyai kortársa, az európai hírű Bodor Péter ezermester megtervezett a Maroson egy olyan hídszerkezetet, amelynek messze földre híre ment.

Köztudomású, hogy Bodor Péter pénzhamisításért börtönben raboskodott és várta az ítéletét. Ekkor fogták szinte ingyenmunkára és ekkor készítette a világhírű zenélő kutat és a hidat.

Az 1821 júniusában pusztító nagy árvíz ugyanis elöntötte a város alsóbb fekvésű részeit, épületeket, gazdaságokat rongált meg. Tönkretette a Maroson átívelő három híd közül a két nagyobbat. Ekkor a városi tanács felkérte Bodort a Maros főárka fölött átívelő ún. „2-dik nagyhíd” újjáépítési tervének kidolgozására és a munkálatok levezetésére. Az új híd tervét, a város fogházában raboskodva, rövid idő alatt elkészítette, amelyet a tanács már 1821. július 24-én elfogadott, és azonnal a kivitelezéséhez fogott.

Számunkra most a Maros áradásával kapcsolatos adatok a számottevőek:

A tanács tudta, hogy ha Bodort elítélik, akkor elszállítják Vásárhelyről, és rengeteg elkezdett munkája elvégezetlen marad. Ezért kérvényezte a Főkormánszéknél, hogy:

„a felséges udvar előtt is itten leendő hagyattatását kegyesen kieszközölni méltóztassék.”

A folyamodványban részletezték Bodor erényit, tehetségét, és közhasznúságát. Talán ez a legbővebb leírása Bodor kézműves siekereinek, ami méltatlanul maradt az ismeretlenség homályában. Részleteket a világhálón lehet olvasni.9

Mechanicus Bodor Péter […] mind elfogadtatása előtt, mind kivált képpen annak utánna esméretes mestersége által utaink, hidgyaink és kutaink építtése, a hibásoknak helyrehozása körüll nevezetes munkákot tett, és tétetett, anélkül, hogy ebbéli hasznos és a város előmenetelére tett fáradtságaiért az allodiális cassából nagy jutalmat kívánt vagy vett volna. Különösen pedig a múlt 1821-dik esztendőben volt hallatlan nagy árvíz által a Maros vize anyaárkán és ugyancsak a Marosnak edgyik nagy ágán lévő nagy és igen költséges két hidaink elrontattatván, ezek közül a nagyobbik híd ugyancsak a Bodor Péter rajzolatja és pallér gyanánti főügyelete alatt még az őszen nagyobb részin bevégeztetett, és járhatóvá tétetett ugyan, de a két vége a dereka szerént való folytást kíván, megfedetése is hátra vagyon. Úgy az híd védelmezésére kívántató jéghasíttók is, nem különben az előbb említett híd is, valamint a vámos hidunk is, mely is mind a régiség mind az említett árvíz által megrongáltatott, és a rajta való járás szinte félelmes, vagy jó móddal való újíttást kívánnak, vagy merőbe való építtések rövid időn belül szükségessé válik. Efelett a piaci szökőkút is, melyet csak nem haszonvehetetlen állapottyából hozott helyre Bodor Péter, s azon kívül, hogy a csatornákon bővséges vize foly ki, olyan állapotba tétetett, hogy a szükség esetére mindenkor 2000 veder vizet magában készen foglal, ezen kutunk is még tökéletesen be nem végeztetett. Vannak még más munkáink is, melyeknek előszámlálásokkal excellentiátokat terhelni nem kívánnyuk, azonban bátorkodunk alázatosan feljelenteni, hogy mindazon munkáknak az allodiális cassa megkíméllésével, a város díszével és előmenetelével leendő megkészíttetésére nézve Bodor Péterre nagy szükségünk volna. Ellenben nekie innen való elvitettetésével sok és nevezetes munkáinkkal vagy elmaradni kénteleníttetünk, vagy azoknak megtétettetésekre az elkerülhetetlen szükség esetében egyebünnen kellene pallért költségesen hozatni, s ennél fogva az ilyen pallérral teendő munka az allodiális cassának nevezetes megüressítésével eshetnék meg. S ezek szerint Bodor Péternek itten való maradhatása a városnak igen hasznos és szükséges lévén. Bátorkodunk alázatos tisztelettel Excellenciátoknak könyörögni, hogy feladott okainkat kegyes fontolóra venni, és Bodor Pétert ítéletesen itten meghagyni, s a felséges udvar előtt is itten leendő hagyattatását kegyesen kieszközölni méltóztassék, örökös tisztelettel maradván.”10

A Bodor-féle nagyhíd ötven évig szolgált hűségesen, kiállva több árvíz okozta megpróbáltatást is.

Bodor és Bolyai Farkas ismerték egymást, Bodor rendszeresen látogatta Bolyait a Nagy-közbeli tanári szállásán. Bolyai sohasem emlegette kézirataiban Bodort, de a különféle hatóságok felkérései valamilyen tervezési, építési kérdés megoldásában – mint például a vártemplom harangjának kiigazításakor – a város a mindkettőjüket felkérte véleményadásra.

Nem kizárt, hogy ezt a tanulmányvázlatot Bolyai a város felkérésére írta, majd Bodor tervrajzot is készített és megépítette a hidat.

A tudóstársadalmat mindmáig megosztja az elmélet–gyakorlat elsőbbsége, fontossági sorrendisége. Bolyai és Bodor külön-külön világhírnévre tettek szert. Ugyanannak a kis néhányezer fős közösségnek voltak a problémamegoldói. Bolyai volt a „geniális fő”, Bodor pedig a „mechanikus művész” – ahogyan Kőváry László (1819–1907) történész nevezi őket Székelyhonról című munkájában. Az árvízvédelem kérdésében úgy tűnik, hogy Bolyai volt az elméleti szakértő fizikus, Bodor Péter pedig a mester, a kivitelező.

Tökéletes párosítás volt, vagy lehetett volna…?

1970-ben – Marosvásárhelyen és Erdély szerte teljes folyásszakaszon – a Maros soha nem látott pusztítást végzett. Maros jelzésű járműveket Aradig sodort a víz. Jelen írás szerzője akkor Marosvásárhelyen élt egy utcahossznyira a Marostól, egy éjszakán át az ablakból figyeltük, ahogy centiről centire kúszik fel a víz a Kossuth és Malom utcán. A magasföldszint megakadályozta, hogy a házba is bejöjjön. Az 1970-ben elkezdett országos nagyarányú árvízvédelmi munkálatok a tervek szintjén maradtak, Öt évvel később – 1975-ben – a Maros újból kiáradt és áthágta megemelt partokat is. Bolyait újból igazolta a természet – figyelni kell rá. Nos 1975-ben, az akkor 200 éves Bolyai Farkas javaslatai meghallgatásra találtak – elkezdődött a „kígyóknak általvágása”, megtörténtek a Bolyai által javasolt „martemelések” vagyis a teljes körű Maros-szabályozás.

Kép az 1975-ös marosvásárhelyi árvízről

Borosnyai Lukáts János, a ref. kollégiumi professzora, szinte már 70 éves korában örök emléket akarva állítani szülővárosának, versbe szedve megírta a székely főváros történetét és kiadta nyomtatásban a következő címlappal:

képforrás: Borda Antikvárium

„A Maros-víz haszna

Még is a Marosnak vizét meg nem veti,
Szappanozni felső Város is viteti.
Nem kél meg kráglija, urának azt mondja,
Esső víz ha nincsen, vagy Maros víz híjja.

Borbély inasok is Marosra küldetnek,
Szappanozó vizet csak onnan vitetnek.
Azzal lágyithattyák inkább szakállakat,
Hogy ne éreztessék úgy beretvájakat.

Szakácsnék közül is, sokan borsojokat
Maros vízbe főzik, s hajolják azokat.
Télbe, nyárba, bövöbb vizbe, hogy gunyájok
Tisztább légyen, oda mennek a Leányok.

S még magok is hogy el ne kényesedjenek,
Mosdodni, feredni, ott nem idegenek.”11

  1. Tekintélyes marosvásárhelyi polgár, tímármester (1761–1811). Írástudó ember volt, aki 40 éven át, 1770–1810-ig magyar nyelven naplót vezetett, melyben a korabeli társadalmi viszonyokat, a figyelemreméltó napi eseményeket jegyezte le.
  2. Ürögdi Nagy Ferenc: Brassótól Kézdivásárhelyig. Közli Egyed Ákos: Az utazás divatja. Bukarest, 1975. 84. p.
  3. Lelőhelye: Marosvásárhely, Teleki–Bolyai dokumentációs könyvtár, Bolyai Farkas iratok, 341. sz. irat
  4. A Bodor híddal kapcsolatos – néha anekdotaszerű – közhiedelmet Pál-Antal Sándor aprólékos levéltári kutatásokkal tisztázta a Bodoré volt-e a Bodor híd? című írásában (e-Népújság.ro, 2014. január 24.).
  5. Daniel Bernoulli (1700–1782) svájci orvos, fizikus és matematikus. Legfontosabb eredménye a stacionárius áramlásra vonatkozó Bernoulli-egyenlet
  6. A víz folyását mesterséges és természetes akadályok lassítják: keresztirányú művek (gát, sarkantyú, híd), földnyelvek, sziklák, kavicsbankok, a vízben elszaporodott növények, a vízbe benyúló fák és cserjék, illetve, a feliszapolódás, valamint a nagy számban közlekedő járművek (tutaj, hajó). – A szerk.
  7. Héron kútja – egy olyan eszköz, amelynél egy tartályból átfolyik a víz egy másik, alacsonyabban levő tartályba, szökőkutat képezve. Érdekessége abban rejlik, hogy mindkét tartály alacsonyabban van, mint maga a szökőkút.
  8. Lelőhelye: Marosvásárhely, Teleki–Bolyai könyvtár, Bolyai Farkas iratok, 298. sz. irat.
  9. Bodor Péter, a székely ezermester.
  10. Uo.
  11. Krónikás füzetek. Fodor István monográfia gyűjteménye. Marosszék és Marosvásárhely sz[abad] Kir. Város krónikája. Borosnyai Lukáts János százéves vásárfijája a szentmártonnapi sokadalomra, 1837–1937. II. sorozat 4. szám. Marosmenti Élet kiadása, 1936–38.
  1. Montgolfier, Joseph Michel – (1740–1810) francia feltaláló. A vízemelő kos szabadalmát 1797-ben jegyezték be.
  2. Abdachungnémet lejtősség.
    Wasserabdachungnémet pandal, a töltésnek a víz felőli lejtőssége.
  3. ad minimumlatin legalább.
  4. áerrégies levegő.
  5. allodiális cassalatin a város saját pénztára.
  6. Armnémet folyamág, folyamkar.
  7. afternémet utó, vég.
    Armnémet folyamág (?).
  8. Beharrungsvermögennémet, fizika tehetetlenség.
  9. bélier hydrauliquefrancia hidraulikus kos.
  10. bikkrégies, növénytan bükk.
  11. A Bohne szónak nem találtam ide illő jelentését; a szövegkörnyezetből adódóan a Buhne, azaz sarkantyú illene ide.
  12. Bolt speciesnémet, műszaki boltív fajta.
  13. Buhnenémet, vízépítés gát, sarkantyú.
  14. bundfaschinennémet, vízépítés rőzsegát.
  15. canalislatin csatorna.
  16. comprimált áernémet, műszaki sűrített levegő.
  17. Deckwerknémet partborítás.
  18. degenyegnépies növényi eredetű kátrány, melyet a nyírfa (vagy esetleg a fenyőfa) kicsurgó nedvéből, a gyantából készítettek. (Mednyánszky Miklós szíves közlése.)
  19. effluxuslatin, fizika kifolyás, kiáramlás; kiáramló folyadék, kiáramló gáz.
  20. egerrégies éger.
  21. Fangbuhnennémet, vízépítés fogó sarkantyú.
  22. faschinalatin rőzsekéve.
  23. frictiolatin, fizika súrlódás.
  24. die Buhnennémet, vízépítés a gátak.
  25. Gefäßnémet edény.
  26. A Girandoni-szélpuska osztrák fejlesztésű légpuska, melyet a tiroli feltaláló, Bartholomäus Girandoni tervezett meg körülbelül 1779-ben.
  27. Gitternémet, műszaki rács, rácsozat.
  28. Grubenwässernémet, műszaki bányavíz.
  29. gübenépies örvényt képző mélyebb gödör a folyam medrében.
  30. gübü halászeszköz.
  31. Hängebrückenémet, műszaki függőhíd.
  32. Hängewerknémet, műszaki függőmű.
  33. Hahnnémet csap.
  34. Holmnémet, építészet kapocsfa.
    (Az ácsoknál keresztfa, mely két álló gerendát összetart.).
  35. Holtznémet fa.
  36. instabilislatin, fizika helyzetváltoztatásra képes.
  37. instancialatin, jog kérvény, folyamodvány.
  38. Jochnémet járom.
  39. Jochbrückenémet, műszaki járomhíd (hídlábakon álló fahíd).
  40. keringőnépies az olajmalom része.
  41. kertnépies kerítés.
  42. kiárendálnépies kiad.
  43. kígyónépies kanyarulat.
  44. kovacsnépies kő.
  45. környülállásrégies körülállás, körülmény.
  46. követsnépies kő.
  47. kráglinémet gallér.
  48. larixlatin, növénytan vörösfenyő.
  49. Lufthandle Machinenémet, műszaki levegőhajtású gép.
  50. luftdichtnémet léghatlan.
  51. marttájszó meredek vízpart.
  52. mechanicusgörög erőműtudós, gépész.
  53. normal Breitenémet, vízépítés normál szélesség.
  54. Normalgeschwindigkeitnémet, vízépítés normál folyamsebesség.
  55. und die Zungen wachsennémet, vízépítés és a nyelvek növekedése (de a Zunge gát vagy sarkantyú értelemben is használatos volt).
  56. oculatiolatin, jog vizsgálat.
  57. oculatorlatin, jog vizsgálóbiztos.
  58. olajmalomnépies olajütő.
  59. palincsnépies keményfa deszka.
  60. pallérrégies munkavezető.
  61. petr-olajnépies petróleum.
  62. pilotnémet cölöp, karó.
  63. pilotirozása német pilotból karózás.
  64. rectus anguluslatin, matematika derékszög.
  65. Salix caprealatin, növénytan kecskefűz.
  66. Schöpfbuhnenémet vezető sarkantyú (vezető gát).
  67. scopcutiroz = A szó jelentését nem sikerült megfejteni – vízkivételre, azaz vízelvezető ágra vagy mederátvágásra (Coupirung, esetleg Enclavirung) gyanakszom.
  68. Schütznémet zsilip.
    Schutznémet zúgó, zsiliptábla.
  69. Schützbuhnenémet, vízépítés védőgát.
  70. Spannriegelnémet, építészet feszheveder, feszítő gerenda.
  71. Sprengwerknémet, műszaki feszített szerkezet.
  72. Spundpfähle, Nuthpfählenémet, vízépítés szádkarók (a vízben függőlegesen álló egymásba hornyolt padlódeszkák).
  73. Stampfennémet döngölni.
  74. stratumlatin réteg.
  75. Stromgränzenémet, vízépítés folyamhatár (?).
    stromenémet ár, áradat, folyam.
    Gränzenémet korlát, határ.
  76. Stromlängenémet, vízépítés folyamhossz (?).
  77. Stoßhebernémet vízemelő kos, vízikos.
  78. Teichrechennémet, vízépítés iszapvonó, tógereblye.
    Gitternémet, műszaki rács, rácsozat.
  79. Tiefenémet, vízépítés mélység.
  80. Treibbuhnenémet, vízépítés vezető gát.
  81. Ventilnémet, műszaki szelep.
  82. Vorbühnenémet, építészet előépítmény (?).
  83. Vorlegefaschinennémet, vízépítés előgát.
  84. Windkesselnémet szélüst, szélkazán, légüst (csövekkel ellátott nagy ércedény, melyben a gázkészlet tartatik).

Digitális kézirat.

Néhány ábra Johann Georg Scheyers 1794-es
Wasserbaukunst című munkájából

Járomhíd
Spannriegel
Vorlegefaschinen
Vorlegefaschinen
Zsilip
a zsilip felülnézeti képe · zsilipkapu · a zsilipkapu mozgató szerkezete

Az 1821-es makói árvíz

Makó a Maros szabályozása előtt közvetlenül a folyó mellett terült el. 1821-ben minden idők legnagyobb árvize zúdult Makóra és a környező településekre. Az árvizet megelőző két hétben szüntelenül zajlottak a partvédelmi munkálatok. Ennek ellenére 1821. július 2-án a folyó elöntötte a környező falvakat. A folyó tovább áradt, és július 3-án virradóra átszakítja a szentlőrinci töltésszakaszt. Először a szőlőket önti el, majd pár óra leforgása alatt magát a várost is. Ezután közel egy hétig volt körülzárva a város a Maros által.

A városban és a szőlőkben jelentkező kár meghaladta a 270 000 forintot. A lakóházak egyharmada megrongálódott vagy összedőlt. A sópajtákban feloldódott 10 600 mázsa só, ami meghaladta a makói sóház körzetéhez tartozó terület fél évi sószükségletét.

Az 1821-es árvíz hatására 4–5 millió szőlőtövet vágtak ki. Helyüket veteményeskertek vették át, amelyekben nagyarányú hagymatermesztés indult meg. Így az árvíz után töredékére zsugorodott a szőlőskertek nagysága, viszont létrejött a világszerte ismert és kedvelt makói vöröshagyma, a város legismertebb nevezetessége.

Wikipedia