Ferencz Győző verseiből

Nincs hova visszamenni az időben visszamenni nincs hova
Időben visszamenni nincs hova nincs visszamenni időben
Nincs idő visszamenni hova visszamenni nincs idő
Visszamenni nincs hova idő nincs hova visszamenni
Nem lehet visszaszálazni elszakadt visszaszálazni nem lehet
Nem lehet visszagombolyítani a szálat visszagombolyítani nem lehet
Szakad az egész végig szakadások sorozata az egész szakad
Észrevétlen szakadások szövik át szakadások szövik át észrevétlen
Szakadásokból áll össze az egész észrevétlen szakadásokból

Soha nem állt össze nem vetted észre amikor elszakadt láthatatlan
Széthullott foszlányokra hullott szét minden szál elszakadt
Folytatás nélkül elszakadt minden szál elszakadt folytatás nélkül
Nincs folytatás ami következik annak nem előzménye ami volt
Nézz vissza ami előzmény volt abból nem következik folytatás ami lesz
Csak sorozatos szakadások szakadások összefüggéstelen sora
Csak elindul kezdete van de nincs befejezése csak megszakad abbamarad
Mindig abbamarad csak kezdete van ami folyton megszakad
Folytonos szakadás során leválik leválik minden újabb darab
Aminek vége van megszakad kezdetek összefüggéstelen sora

Leválik elenged kívül kerül távoli emlék amelyet az elme hiába tárol
Leválik elenged kívül kerül nem rémlik fel többé az emlékek távolából
Hiába idézem fel emlékszem hogy volt többé nincs hozzá közöm
Mint hüllő hidegvérrel lépek át saját levedlett bőrömön
Nincs hova visszamennem nincs idő nincs visszamennem hova
Ha visszanézek mindenütt szakadások szakadások szakadatlan sora
Csak elvetélt kezdetek folytatása egynek sem akadt soha
Csak szakadások folyamatos szakadások szakadatlan sora
Ami kezdetnek indult folytatás nélkül abbamaradt
Minden szakadással leszakadt belőled egy darab
Minden elvetélt kezdetben ott van belőled egy kihűlt darab
Minden kihűlt darabban ott van az egész megszakadt sorozat
Ott van darabokra tépve valamennyi élettelen kihűlt tetem
Nincs hova visszamennem nem lehet hova visszafejtenem
A darabjaira tépett a rojtos foszlányaira szakadt szálakat
Minden kezdet véget ért a vége előtt véget ért és szétesett
Megszakadt nem látni hogy honnan indult nem látni hogy hova vezet
Nem látni csak a szakadásokat csak a foszlásnak indult fölfeslett réseket
Részletekből kell összerakni részekre szakadtak szétszakadtak a részletek

„Magamnak háttal állva,
Szemben magam találva,
Kivel, kivel, kivel,
Az én megtöbbszörözve
Esik magával össze,
És kívülről figyel.

S ha önmagára ébred,
Hogy van belőle még egy,
Mi tartja egybe, mi?
Osztódnak szaporodva
Részekre-darabokra
Levált elemei.

Hiteles másolatban,
Bár egyre távolabb van,
Még mindig, valahogy,
E vége-láthatatlan
Terjedő láncolatban
Az én, az én vagyok.

Ha végtelen a lelkem:
Mert utolérhetetlen
Halad maga előtt;
Kapaszkodik a húsba,
Mely így-úgy összehúzza,
Majd magamból kilök.

És nincs közepe-magja,
Hasonulva-hasadva
Nem egy, soha nem egy;
Magamtól egyre messzebb
Nézem az eleresztett
Szétoszló szellemet.

A vízcseppek a szárítókötélen
Oly elégedetten, olyan kövéren
Csüngenek, sütkéreznek a napon.
Sziporkáznak! Bölcs dolog,

mondhatom.