Megcsapottak rovat

Kossuth Lajos két levele Dr. Szontagh Miklóshoz

Természettudományi Közlöny, Természettudományi Társulat, biológia, növénytan, herbárium

28. Via Bertholet.
Turin szept. 23. 1872.


Tisztelt tr. úr!

Igen nagyon kellemes meglepetésben részesített Ön becses küldeményével. Elmerengek a hazai virány kedves képviselőinek szemlélgetése felett, melyek, a mint képzelheti Ön, a száműzöttnek oly igen-igen sokat suttognak.

Fogadja Ön szintoly nagyrabecsült, mint váratlan figyelmeért legszivesebb köszönetemet.

A növénypéldányokhoz mellékelt nyomtatványok nagyban növelték az elsők által felkeltett érdekeltséget. E nyomtatványok egyikét a »Természetből« már ismertem, de a »Kárpáti képeket« nem; s hogy mennyire érdekeltek ezek, meg fogja Ön itélhetni abból, hogy szokott lefekvési időm közeledtével vevén történetesen a nyomtatványt kezembe, csakis oly czélból, hogy egyelőre tartalmával megismerkedjem, le sem tettem, míg végig nem olvastam, és éjfél után másfél órával kerültem ágyamba.

Mosolyogva olvastam Önnek és társának találékony modus procedendijét, amott a Kriván egyik sziklafalánál, mert hát én is ismerem azokat a mysticus syrén hangokat, melyekkel az alpesek virányremetéi csalogatják az embert tovább és tovább, fölebb és fölebb, a nélkül hogy észrevenné az akadályokat, melyekkel az Ossát Pelionra halmozott földkéregkömívesek megálljt kiáltanak az andalgó vándor elé. Hiszen – képzelje Ön – rajtam is megörtént még az idén is, hogy azok a syrén hangok addig csalogatták 70 éves lábaimat, míg közel azon magasságban találtam magamat, a hol a Mont Blanc első tudományos megmászója Saussure ütötte fel 15 napra borzalmas kunyhóját, hogy ellesse a magasság titkait, mert hát feltettem magamban, hogy addig megyek, míg én is találok egy Androsace bryoidest (Aretia helvetica Lin.) mint Saussure talált.

Nálam – persze – ebben a megátalkodottságban semmi érdem sincs – mert az első ösztön, mely engem a természettudományok temploma felé vezetett, mi tűrés-tagadás benne, csakis önzés volt. Nagyon sok szenvedés ért az életben. Vigasztalásra vala szükségem. Megemlékeztem Chateaubriand mondására: »boldogok, a kik szeretik a természetet, azt megtalálják s csak őt találják meg a szerencsétlenség napjaiban.« Hát én is ráadtam életfáradt öreg fejemet, hogy megtaláljam a vigasztalót. És beszóltam hozzá a csillagvilágok végtelenségébe, beszóltam hozzá a sziklarétegek, jegeczek, kövületek műhelyébe, de azt meg kell vallanom, hogy, ha nemleges vigasztalást nyujtottak is, úgy a nebulák odafenn, mint a homokszem idelenn; mert azt az egy percznyi féregatomot, mit embernek neveznek, nevetségesen parányi arányokra szállítják le az önbecsérzetben, minden örömeivel s fájdalmaival egyetemben, s ha jól esett is, lelkemnek megismerni és imádni tanulni istent a természetben, melynek bámulatos törvényeiből a végtelen bölcseség minduntalan felénk kiált, de örömet, positiv s örökkön megújult örömet a természettudomány egyik ága sem nyujtott annyit, mint a botanica.

Ön becses adalékkal szaporította ez élvezetemet, – annál becsesebbel, mert hazai – köszönet érte. Az igazság azt hozná magával, – hogy viszonozzam szivességét. Hanem rögtön nem tehetem. Mert igaz ugyan, hogy valamint az Ön küldeményében van sok oly növény, mely az alpesi, apennini s piemonti virányra szorított gyűjteménykémben elő nem fordult, úgy nekem is lehetnek oly példányaim, melyekkel viszont Ön nem bir: annyi legalább bizonyos, hogy sok oly példányom van, melyek Hazslinszky kézikönyvében elő nem fordulnak. Ilyenek például az Achillea ageratum, tomentosa, nana, Alchemilla pentahylla, Androsace carnea, bryoides, Allium boreale, Artemisia vallesiaca, Blismus compressus, Chenopodium augustanum, Licopodium helveticum, Myosotis nana (Eritrichium nanum Schrad.) Neottia latifolia, Pedicularis incarnata és tuberosa, Pitosporium exiocarpum, Ophris antropophera s a természet ama csodálatos szeszélye az Ophris speculum, s az Orchisek föbb faja, például a galeata, aztán a Saururus cernuus, a Campanula cenisia, a Saxifraga hirsuta és sarmentosa, a Sempervivum arachnoideum s még egy pár száz más; hanem a baj az, hogy, a mint mondám, én csak saját magam lelki vigasztalására, nem pedig ex professo szörpölgetvén a természettudomány billikomából, a mit gyüjtögettem, fel is ragasztottuk Ihász barátom segítségével: s a kettős példányokra inkább boszankodtam, s azért többnyire el is szórtam, mintsem hogy megtartottam volna. – De ha még élek egy tavaszt s nyarat, majd másként teszek, s ha olyasmi jut szemem elé, a miről azt gondolhatom, hogy Önnek talán még nincs, felszedem, összegyűjtöm, miszerint szives figyelmét viszonozhassam.

Addig is köszönetem megújítása s nagyrabecsülésem kijelentése mellett van szerencsém Önt barátságos indulattal üdvözölni.

Kossuth Lajos.1




25 Via Bertholet. Turin Jan. 18. 1873.


Tisztelt Tudor úr!

Második nagyon becses ajándékát a Dec. 8-ai növényküldeményét szintoly örömmel mint a minő meglepetéssel vettem. Fogadja érte igen igen szives köszönetemet.

Hogy miért késtem ily soká a vétel elismerésével s köszönetem kifejezésével, annak oka őszintén s egyszerűen az: hogy Ön engem érdemetlent annyira elhalmozott szivességével s nekem ismételt küldeményével annyi gyönyört okozott, miszerint régi (ha ugy tetszik) gyöngéimhez tartozván a vett szivességet viszonzást parancsoló tartozásnak tekinteni, éreztem, hogy nem illenék e tartozás lerovásával a jövő virány idejéig várnom, (melynek megérését biz én különben is elmulasztottam az életbiztosító intézet által assecuráltatni) hanem hogy kötelességem, köszönetem kijelentését amúgy »a conto« és »in spe meliorum« egy kis ellenküldeménykével kisérni, már a mennyi az ily tartozásra eleve nem számított kontár dilettans doublettáiból kitelik.

Hát én bizon markába nyomtam egy barátomnak2 Hazslinszkyt, kezébe adtam a szekrény kulcsát, melyben félre tett duplicatumaim hevernek s megbiztam, keresse ki, nem az exoticus növényeket, hanem a piemonti Flórának azon képviselőit, melyeknek neve Hazslinszky névjegyzékében elő nem fordul.

Az én jó barátom nem kevésbbé kontár mester ember mint jó magam, neki hát e megbízás teljesítése biz egy kis időbe került. S végre is az eredmény nagyon silányan ütött ki. Mindössze 54 példányt talált. Mind piemonti növény, legtöbbnyire alpesi, mind olyan, mely Hazslinszky névjegyzékében elő nem fordul, bár nem állok jót, hogy ha Steudel nomenclatorát darabról darabra megkérdeznek irántuk, egyet-mást közülök más név alatt olyannak nem találnánk, mely hazánkban is otthon van. Sőt egy kettőről (minő például a nizzai olaj kertekből került Anemone Coronaria és A. stellaris) tudom is, hogy olyan, bár H. nem említi. Hanem bármi silányan ütött legyen is ki e mezgerélés, van a kis számban nehány szorosan piemonti növény, mint például az Arabis pedemontana, mely ekkorig csak a Monte-Visong a Saxifraga florulenta (Moretti), mely csak a Vinadio és Valdieri közti tengermelléki havasok egyikén találtatott, s ott is oly nyaktörő szikla-falakat választott ki magának ősi lakul, hogy kötélen kell a zerge vadász fiút a szikla csúcsairól hozzá lebocsátani.

Hanem én ezt az 54 példányt, melyet barátom kiböngészett, oly alakban szándékozom elküldeni, a minővel saját gyűjteménykém példányai el vannak látva: azaz kellőleg felragasztva és saját kezemmel irott meghatározással és alkalmi jegyzetekkel ellátva. A felragasztás már megvan. Az irásnak is mintegy fele; tovább még nem mehettem. Annyi meteor czikkázik s annyi légy, pók és koromgolyó kóvályog szemeim előtt (az orvosok tán Amaurosisnek hivják), hogy gyertyavilágnál nem irhatok.

Tegnaptól óta azonban kissé jobban látok. Úgy látszik, segít valamit az Agaricus muscarius, meg az ammonium carbonicum; reméllem, mihamar elkészülhetek e kis küldeménykével, s a jövő hétnek folytán utnak fogom indithatni.

Köszönetemet ismételve, van szerencsém tisztelt Tudor urat nagyrabecsülésem kijelentése mellett barátilag üdvözleni. Kossuth, m. p.



A herbáriumhoz mellékelt jegyzetek a következők:


1. Viratos Kőtör. Saxifraga florulenta.
Moretti + Val Scura.
Alp. maritim. inter Vinadio et Valdieri mense Julio.


Ritka növény. A Nomenclatorok még az ismeretlenség jelével (+) jelölik. A tengermelléki havasokon kivül még senki sem találta. Ott is hozzáférhetlen függöleges szikla-falakon lakik, mintha mondaná: »Ember! ez az én kizárólagos birodalmam; itt ment vagyok kandiságodtól«. De hiában mondja, mint hiában mondja a Havasok nemtője a zerge vadásznak: »Lass’ in Frieden meine Heerde«. A tudvágy, mely módot talált szétfosztani a napsugárt, benézni a Hold gyomrába 7 kilométernyi mélységig, meganalysálni a nap és csillagok alkotó elemeit, myriád napokká decomponálni a Nebulák csillámködét s kikutatni a föld gyomrában a szerves élet chronologiáját az Eozoon Canadensé-ig, – a sziklafalon is lemász – egy kötélen.

Hanem megboszulja magát a Viratos Kőtör azáltal, hogy nem engedi alakját megtartani a Herbariumban. Az a kiálló forditott kúp nem gyökér, hanem a virat bokréta, mely a tányéralakú növény közepéből kitornyosodik »vultum ad sydera tollens« . Minő különösen gondoskodott a természet, hogy czéljai ki ne játszassanak. Ezt a növényt hozzáférhetlen sziklafalakra ültette; s adott neki alakot, mely daczol a fenntartás mesterségével. Azt akarta, hogy a Cactus grandiflora leirhatlan szépségű virága (mely olyan, mint a szépség megtestesült lehellete a mocsoktalan ártatlanság mezében) csak egy éjen át gyönyörködtesse a szemlélőt s adott neki oly alakot, hogy lehetetlen fenntartani. Mit mindent nem kisérlettem meg vele! nem sikerült!!

No de majd megörökiti egynek alakját a jövő nyáron (ha még megélem) fiam művészi ecsetje. Ez nem derogál a természet szándokainak.


2. Olasz kontyvirág. Arum italicum.


Az Araceák (kontyvirágfélék) nedve nagyon csipős, sokszor causticus, sőt némely fajoknál veszélyes méreg. Ilyen a Dieffenbachia Seguina – mit az angolok néma nádnak (Dumb Cane) hívnak. Hooker említi, hogy ebbe egy kertész vigyázatlanságból beleharapott, csak beleharapott, s nyelve rögtön annyira megdagadt, hogy nem volt képes azt szájában megfordítani, s több napon át – miközben beszélni sem volt képes, irtózatos kínokat szenvedett. – A Colocasia esculenta levelét is elég a szájba fogni, hogy erős égetést és nyálfolyást okozzon.

Az Arum nem éppen ily mérges, de nagyon csípős ez is. Magamon tapasztaltam. Egy példány Olasz Kontyvirág vastagabb szárait herbariumom számára kihántva, kezem tőlle megnedvesedett; rögtön erős égetést éreztem s bár siettem megmosdani, tenyerem s újjaim napokig dagadtak voltak, s nagyon viszkedtek. Az Arum Dracunculus még gonoszabb. Ennek virágzás közben puszta gőzölgse is szédülést, fejfájást és hányást okoz.

Ugy látszik azonban, hogy e csipősség illékony, mert nemcsak áztatás hanem száritás által is több Araceafaj ehetővé válik s igen táplálékony. Igy az Arum maculatum Portland szigetén nemcsak rendes eledelül szolgál, hanem száraz porával terjedt kereskedés is üzetik, különösen Angliába, hol az »Portland Sago« név alatt kelendő árú (a »Sago« különben pálmák és Cycadeák terméke, legjobb az, melyet a Sagus laevis és genuina ad). – Az Arum indicum s különösen az Arum campanulatum (vagy Amorphophallus), szintúgy eledelül szolgál s nagyban termesztetik Indiában, hol az utóbbit Telinga burgonyának hívják; s ép oly egészséges és tápláló eledel gyanánt becsülik, mint a minő a mi burgonyánk.

Csipősségüknél fogva a Kontyvirágok természetesen igen drasticus hashajtót adnak; de nem tanácsos hozzájuk folyamodni, mert veszélyes gyulladást okozhatnak.

Hanem De Candolle mint tényt állítja, hogy oly tejjel, melybe az Arum triphyllum csipős gyökerei bele főzettek, a tüdővészt (sorvadást) meg lehet gyógyítani. Nagy áldás volna, – megérdemelné a kisérletet.

Az Arum italicum, mint szinte a cordifolium és maculatum is, egy oly tüneményt nyujt, mely hasonló mértékben semmi más növénynél elé nem fordúl. E tünemény abban áll, hogy »Spadix«-a (mit szerintem a Magyar Füvészek nem helyesen neveztek el torzsának) az egész virágzati idő alatt oly rendkivüli hőt fejt ki, hogy az minden hőmérő nélkül puszta tapintattal is érezhető. E hő maximuma a dél-európai éghajlat alatt 10 ° a környező lég hőmérséke felett, hanem az intertropicalis égaljban 25 sőt 30 fokkal is felől áll a léghömérséken. És az egész virágzás lefolyása alatt, tehát míg a nemzési processus tart, ez a hőkifejlés minden nap oly periodicitással s oly fokozatossággal folyik le, mely igen sokat hasonlít a váltóláz rohamaihoz. Minden nap kissé későbben áll be a roham, aztán fokozatosan növekszik a hőség a maximum fokig, melyet elérve, fokozatosan kevesedik le a kiindulási fokig, hogy a következő nap újra megfussa rohamcyclusát.

E tünemény nézetem szerint azon természeti törvényben leli magyarázatát, hogy minden vegytani combinatio hőkifejléssel jár, szintúgy a szerves, mint az anorganicus világban. A növények lélegzése ép úgy mint az állatoké s általában a növény élet minden szerves functiója ép úgy mint az állati testi folytonos vegytani combinatiók előidézésére van irányozva, tehát hőnek kell fejlődni. Észlelhető ez érzékeny műszerek segítségével más növényeknél is; de ily mértékben, mint a Kontyvirágnál, semmi másnál elő nem fordul.

S miért történik ez éppen virágzás alatt? történik mindig, mig az élet tart, élet nem lehet hőkifejtés nélkül, hanem virágzás közben azért észrevehetőbb, mert a virágzási processus reproductió, mely végett az életnek, mint egy potencírozódni, a vegytani combinatióknak élénkebben, elevenebben kell történni, mint egyébkor. Constatirozva is van számos észlelet által, hogy a növények színes részei a szirmok és virágportartók folytonosan rendkívüli sok élenyt emésztenek fel s igen sok szénsavat bocsátanak ki.

E tekintetben az Arum hőkifejtésénél még azon nevezetes tény is észlelhető, hogy a hőség legnagyobb a hím szervek, a portartók körül. S ez természetes, mert a kőkifejlés az élenyabsorptióval van arányban. Az észlelet pedig azt mutatja, hogy a hímszervek saját teriméjöket 130-szor meghaladó éleny mennyiséget absorbeálnak, míg az anyaszerv, a pistillum csak 10-szer annyit mint teriméje (A virág buzogánya, mely kétségtelenül nem más mint elvetélt himszerv, a »générateur des étamines« elfajzása, mit növény eunuchnak lehet tekinteni – a kettő között áll, 50-szer annyi élenyt emészt fel, mint teriméje). Honnan e külömbség a hőfokban a hím és nőszervek között? Alkalmasint onnan, hogy a növényvilágban szint úgy mint az állatiban, a nemzésnél a hímnek activ, az anyának ellenben csak passív szerep jutott, mely nem jár annyi erőfeszítéssel mint amazé, tehát nem is fejthet ki – a thermodynamica törvényei szerint annyi meleget.


3. Havasi Czámoly. Aquilegia Alpiana.
Mont Cenis.


Hazája: az Alpesek és Szibéria. Magyaroszágon is kell lenni. Diószeghi s Barra említik is, de Hazslinszky nem.

Bámulatosan szép látvány az a Mont Cenis, midőn havasi rétjei virányban vannak. Egész falkákban pompáznak az Aquilegiák, Trolliusok, Gentiánák, Orchideák, Arnicák, Calendulák, Calthák, Corthusák, Campanulák, Violák stb. festői szépségben.


4. Horgas Kajmacsor. Pedicularis gyroflexa.
Prope Cesana.


Alpesi növény. A Kajmacsorok mind csípősek. A kecske mégis megeszi. De csakis a kecske. A Herbaristák azt mondják, hogy a Kajmacsorok száritás közben megfeketednek. A küldött példány nem tette. A faj-e kivételes, vagy csak esetleges a színmegtartás? nem tudom.


5. Nászpolya Galagonya. Crataegus Chamaemespilus.
Mont Cenis.


Jussieu Rosaceáit az ujabbak 4 külön Rendre osztották. A 71 Nem közül, mely e Rend főbb közös jellegében osztozik, 5-öt a Drupaceák, 16-ot a Pomaceák, 12-őt a Sanguisorbaceák s 38-at a Rosaceák közé soroztak. Nem gondolom, hogy ezekkel a szőrszálhasogató megkülönböztetésekkel nyerne a tudomány valamit. Sőt az ismeretek népszerűsítése szempontjából ezt ép úgy, mint a Synonimfaragás hiúságát valódi calamitásnak tartom. Nem hiszem, hogy legyen oly óriási emlékező tehetség a világon, mely az immár háromszázháromra szaporított Növény Rendek megkülönböztető jelvényeit állandóan képes legyen annyira fejében tartani, hogy minden növényről, melyet kezébe veszen, egyszerre képes legyen megmondani, melyik Rendbe tartozik. Sokkal czélszerűbbnek tartanám, ha a tudósok a természet működését utánozva, nagy vonásokban az analogiát, a harmóniát keresnék, s erre állapitanák a Rendosztályozást; minthogy a szőrszálhasogató különbségekre állapitják, melyek helyesebben az Alrendek s Ivadékok számára lennének feltartandók. Amúgy járva el, egyszerüsitenék, mig most complicálják a tudományt. A Rózsafélék Rendet illetőleg nem lehet tagadni, hogy ha a pistillum [= magzat (Hazsl.) = anya (Diószegi)] alakzatát s elhelyezését végig vizsgáljuk az Almán kezdve a Szamóczán, Bajnóczán, Cseresnyén, Bokálon keresztül a sok és szétszórt burku Rózsáig, csak azt kell képzelnünk, hogy ezek a sokfélekép különbözö részecskék egybeforrnak s egyszerre az Alma pistillumához vagyunk visszavezetve. Minek volt hát elhagyni Jussieut s 4 Rendet alkotni egyből. Nem igen lehet Jussieu következő szavainak alaposságát kétségbe vonni: »A Rosaceák családját úgy kell tekinteni, mint egy társas családot (association), melynek tagjait el kell választani, de nem lehet egymástól elidegeniteni. Tanulmányozása nagyon tanulságosan mutatja, miként változhatnak bizonyos jelvények egy ugyanazonos természeti csoportban, mutatja, hogy követvén e változatokat egyik véglettől a másikig, keresztül számos közbensőkön, van egy kétségtelen kapocs, mely őket egyesíti, s ha aztán látjuk, hogy e változékonyság mellett van egy állandó jelvény, mely soha sem változik, ennek természetesen több érvényt fogunk tulajdonítani, mint amazoknak.«


6. Gumós Kajmacsor. Pedicularis tuberosa. Alpes Bardonéche.


Csaknem olyan alkalmazkodó ezen növény Rend, mint az ember. Minden éghajlatot megbír. Mindenütt elél. Az éjszaki s déli Polus felé, a meddig csak virágzó növény van, s az egyenlítő alatt. Egy faj Scrophulariacea még a Melville szigeten is virágzik, pedig ez már túl fekszik a föld delejes polusán, mert ott már délnek kell hogy forduljon, a ki az Éjszaki fény csodás pompáját bámulja. Aztán meg van több faj e Rendből a Terra del Fuegon, hol azt lehet mondani, hogy most van a Jégkorszak, mert a Jegesek (Glaciers) a tenger szinéig érnek.


7. Törpe Cziczkóró, (Törpe Dóránt.) Achillea nana. (Ptarmica nana.)
In Summo cacumine Vallis Macra, Col delle Sagre. Mense Julio.


Az Achilleák ether olajat s keserü, mézgás, összehuzó anyagot tartalmaznak, kivált levélzetökben. Több fajai hajdan nagy gyógyhírben állottak, kivált mint külső szerek. Sebforrasztónak hitték. –

A Highlanderek (hegyi lakosság Skócziában) most is ilyennek hiszik s használják az Egérfarkú Cziczkórót (A. millefolium). A Francziák ellenben a Sárga Cziczkórót (A. Ageratum) tartják ilyennek. – A kenyérbél Cziczkóró (A. ptarmica) gyökerének rágcsálása bő nyálfolyást hoz elé; – s szárított pora tüszszentőpornak használtatik. Ez azonban, azt hiszem, nem vegytani, hanem csak mechanicai hatály, melyet a levelet szegélyző apró fogacskák élessége hoz elé.

Ez itt (a Törpe Cziczkóró) mint szinte a »kormos« (atrata) és »pézsma« (moschata) fajok is Helvetiában Theának használtatik, körülbelül ugyanazon esetekben, mint az orvosi Szikfű (Matricaria Chamomilla) és a Fejér üröm (Artemisia Absinthium).


8. Molyhos Cziczkóró. Achillea tomentosa.
In Agro Taurinensi versus Sturam Mense Majo.


Lásd Achillea nana.


9. Küllős Cziczkóró. Achillea herbarota
Au. (Ptarmica herbarota D. C. 4). Alpes Vinadio Valdieri; mense Julio.


Hazája déli Gallia és Piemont.


10. Kőtör. Saxifraga diapensoides.
In alpibus ad Oulx sit. saxosis.


Csak a Piemonti és Svájczi Alpeseken találtatik.


11. Korona kökörcsin. Anemone Coronaria.
In Olivetis prope Nizzam.


Hazája Dél-Európa és Kis-Ázsia. Hazslinszky Magyar h[oni] Füvész kézi könyvében elő nem fordul. Diószegi és Barra említik.

Tulajdonai körülbelül ugyanazok, mint a Csillagos kökörcsinéi.


12. Havasi Iringó. Eryngium Alpinum.
Col d’ Argentière.


Az Iringó több faja nagy gyógyhírben áll. Nevezetesen az Eryngium campestre és maritimum gyökerét (melylyel candírozottan nagy vásár üzetik) Boerhaave minden diureticus szerek közt a leghatályosabbnak nyilatkoztatja. Ajánltatik havitisztulás felakadásában s béldugulásokban, különösen az epehólyagra s a májra hat. Hanem nagy kelendőségét tán mégis leginkább annak köszönhetik az árusok, hogy határozottan aphrodisiacusnak tartatik. Az ily szerek e szintoly élvsovár, mint satnyuló korban nagyon kapósak.

Osztozik-e a szép havasi Iringó e jó hírben? nem tudom.

A magyar nép az Eryngiumoknak furcsa neveket adott. Az Eryngium campestrét Ördögbordának, Ördögrokolyának, átkozott szamár Tövisnek stb. hívja. Mi lehet ennek eredete?


13. Sárga szappanfű. Saponaria lutea.
Mont Cenis.


Havasi növény. Hazája a Vallisi s Piemonti Alpesek. A Szappanfűvek közül (melyek alkatrészei mind azonosak, csak arányuk változik), Bucholtz a Saponaria officinalist analyzálván, úgy találta, hogy 19 mézga, 25 gummi, 10 vízrész mellett, 100 részben 26 Saponine van, – így nevezik azon sajátságos, átlátszó, szagtalan, világosbarna anyagot, mely vízben felolvad, de alcoholban vagy sós olvadékban nem. – Ez ép ugy, mint a szappan habzóvá válik s általában a szappanoldat physicai tulajdonait tünteti elé. – Azt azonban nem volt eddig alkalmam kitapasztalni, vajjon a Saponine abban is hasonlít-e a szappanhoz, hogy savval feloldva glycerint ad. A S. lutea szint oly erősen habzik, mint az officinalis. Alberti a Szappanfüveket haszonnal alkalmazta bizonyos bőrbetegségekben. Használják még csúzban, sárga kórban, máj- és béldugulásokban és syphilisben is.


14. Törpe Mizsót. Eritrichum nanum.
Eau blanche; Mont Cenis.


A ritkább havasi növények közé tartozik. Még az oly gazdag növényzetű Mont Cenisen is csak egy helyütt, a »Fehér víznél« találtuk.


15. Mont Cenisi Csengetyüke. Campanula Cenisia.
Mont Cenis. Ronche.


16. Nádképű csenkesz. Festuca spadicea.
Monte Musine et Givoletto.


Nádképű csenkesz előfordul a magyar füvészkönyvekben, hanem leirása meg nem felel e példánynak itt. Az tehát más faj. Alkalmasint a Moench »Spadiceaja«-nak synonymuma. Átkozott egy kórság az a Synonym-faragás. F. Spadicea alatt mást ért Gonan, mást Geners, mást Mielich és mást Moench; aztán igazodjék el köztük a magamforma tudatlan ember!

Hazslinszky a Rend-nevezeteknél még mindig megtartja a »neae« végzetet (Gramineae, Scrophularineae stb.) Azt gondolom, jobb e helyett Lindley szerint az »aceae« végzetet elfogadni s a »neae« végzetet az alosztályozásra tartani fel. Egyszerüsíttetnek a fogalmak. Ha »aceae« végzetet hall vagy olvas az ember, tudja, hogy Rendről s nem tribusról van szó. Igaz, Lindley meg a tulzásba ment az »aceae« végzet kedveért; mi szükség volt a Cruciferákat Brassicaceákká, a Compositákat Asteraceákká, a Labiátákat Labiaceákká stb. keresztelni?


17. Piemonti kőtör. Saxifraga Pedemontana.
Val Scura, trajecto Col Malinverno per Alpes Maritimas inter Vinadio et Valdieri. fl. mense Julio.


A dél-európai Alpesek növénye.

A Saxifragákból a tropicus földrésznek egyet sem juttatott a természet. Ellenben kiszinezte velők a bársonyos gyepet a magas Alpeseken az örök hóvonal szegélyeül. Vannak fehér viráguak (mint ez is), vannak sárga, vannak veres viráguak, de kék virágu nincs. Nem volt reá szükség a szinek harmoniájához, mert ott a magasban oly közel látszik a kék ég (ha nem borult).

Az egész Rend kisebb-nagyobb mértékben adstringens. De hajdani lithontryticus hire mese. Nevén alapszik, pedig ez onnan ered, hogy sziklafalakon is megterem.


18. Csillagos kökörcsin. Anemone stellata.
In Olivetis prope Nizzam.


Hazája: délnyugati Európa és Kis-Ázsia. Sem Diószegi, sem Hazslinszky nem emlitik, Barra igen.

Mérges, mint csaknem minden Szironták-féle. De méreganyaga nagyon illó. Száritás, forralás eloszlatja. Sem nem sav, sem nem alkali. Ellenszervei a növénysavak, sőt még a viz is.


19. Piemonti Ikrapikk. Arabis Pedemontana.
Monte Viso prope Crissolo.


E növény még Steudel Nomenclatorában sem fordul elő. Az egyetlen hely, melyben ekkorig Olaszországban feltaláltatott, a Monte Viso, ama sajátságos kúpalakú (3936 méter magas) havas, melyen a Pó ered s mely elválasztó bástyát képez a Dauphinei és a Tengeri Alpesek közt. Az első, ki a Monte Visót megmászta, a mostani olasz pénzügyminister Sella; hires geolog és mineralog. Különösen a Crystallographiában elsőrendű tekintély.


20. Micromeria Piperella.
Col di Tenda.


21. Cziczuka Csipkepitty. Nepeta Nepetella.
Mont Cenis.


22. Piemonti Tátkanaf. Lamium Pedemontanum.
Alpes maritimes prope thermas Valdieri.


A Lamium némely faja különösen a L. album hajdan nagyon használtatott, de ma már alig használtatik, kivévén, hogy a Thériak név alatt ismeretes gyógyzagyvalékba befoglaltatik. Ez a Thériak hajdan különfélekép készittetett, mint méregelleni szer, ujabban azonban csak a Theriaca Andromachi, máskép: Velenczei Theriaca (törmelék vagy molasz) értetik alatta, a mi egy szörpkeverék, a mely 64-féle növényből készül, köztük legtöbb a Labiáták közül vétetik: például a Lamium album, Nepeta cataria, Ocymum basilicum, Leonurus cardiaca, Prunella vulgaris sat.


23. Körlevelű Iglicz. Ononis rotundifolia
In vallibus Alpinis prope Oulx.


Hazslinszkynál ilynevű Iglicz nincs. Diószeginél van, de jellegei közt emlit »csészéje alatt 3 murva levelet (bractea). Az tehát nem ez a faj, hanem az 0. rotundifolia Linné specimen edit. 2 = 0. tribracteata D. C.

Hazsl. a Hüvelyesek Rendjét elhagyva, az általánosan elfogadott nevezetet Papilionaceáknak kereszteli. Pedig ez haszontalan szaporitása az ugy is tulszámos Rendosztályzatnak; mert azért, hogy szerinte a Magyar Flórában sem Cesalpinea, sem Mimosa alrendi növény nincs (Diószegi szerint van, például a Gleditschia), azért ezeknek mégis csak kell hely a Botanicában, s ha a Leguminósakat pillangósoknak nevezzük el, ezeket nem sorozhatjuk hozzájuk, mert nem pillangósak; pedig hát ők is Leguminósák kétségtelenül. Ha abban akad fel (s nem ok nélkül), hogy a hüvely nem legumen, hanem vagina, – jó, hát mondta volna Leguminosae = Csőtések (mint előszavában is mondja), de kár volt e helyett a pillangós szót elfoglalni; mert az a Leguminósák csak egy osztályára alkalmazható, mindenekre nem.

Az Igliczek gyökerében ingerlő és diureticus hatálya van; de leginkább a »repens« és »spinosa« fajoknál.


24. Kék Csajkár. Oxylropis cyanea.
Mont Cenis. Mense Augusto.


Havasi növény. Diószeginél Oxytropis elő nem fordult; mert Linnét követte, ki az e nemű növényeket az Astragalusok közé sorozta. A leirás, melyet az Astragalus montanusról ád, a hüvelyre (csőtére) nézve ezzel megegyezik, – de a virág szinére nézve nem. Nem is gondolom, hogy az általa leirt Astragalus montanus, az Oxytropis cyaneával azonos volna. – Hazslinszkynál vannak Oxytropisok, de ezen faj nincs.

Mert ő a D. C. Oxytropis montánaját írja le; nem a Steven-ét. Pedig csak ez Synonimja az O. cyaneának, amaz nem. – S igy e faj alkalmasint nincs Magyarországon. Hazája különben is Iberia s az Alpesek.


25. Büdös Csajkár (Hazsl.) Savaróg (Barra) Oxytropis foetida.
Mont Chétif, prope viam ad Lacum Comballes (Mont Blanc).


Alpesi növény.


26. Déli Kőlencse. Phaca australis. P. helvetica.
Mont Cenis.


Már miért nevezte el az Upsalai tudós »Australis«-nak, mikor nem az: Ha mégis a »Carinata«-t, mely Chiliben vagy a »caespitosa«-t, mely Louisianában van otthon, nevezte volna el annak, az megjárna; de azért, hogy valami nincs Svédországban, még nem Australis.


27. Ernyős mécsvirág. Lychnis Flos Jovis.
Monte Viso & Cejane.


Hazslinszkynál sem mint Mécsvirág, sem mint Konkoly (Agrostemma) elő nem fordul, Diószeginél mint Agrostemma igen. Nem tudom, vajjon ennek magva is oly ártalmasnak tartatik-e, ha a búza közé őröltetik, mint a vetési konkoly-é; melynek egyébiránt Barra vérfolyásban, kütegekben, fekélyeknél, bélférgek ellen, sárga kórban nagy gyógyhatást tulajdonit, melyről azonban angol, franczia, olasz füvészek mit sem tudnak.


28. Szálkás Bóka. Astragalus aristatus.
Mont Cénis et in Catena Alpium prope Oulx.


Az Astragalus több tövises faja – többek közt s főképen ez is Tragant mézgát ad; – különösen ezen faj az, melyet Dioscorides Tragacantha név alatt említ.


29. Olasz Loncz. Lonicera etrusca. Periclymenum.
Sacra di San Michele.


A Caprifolium magyar nevét nem tudván, ám legyen a rend: »Lonicera-félék«, minthogy Hazslinszky ugy akarja, ki a világért sem irna Lonczot, nem ő! – pedig biz azzal kár volt »perbe szállani«: a Zsoltár szerint. Tisztességes név (nem olyan, mint az Orchis, melyet – mert nem tudja mit mond – pirulás nélkül ejt ki a szemérmes leányka is). Vagy mint a Physalis Alkekengi, meg a Nicandra physaloides népies magyar nevei, mik a papok »titkaival« foglalkoznak, de miről bajos társaságban szólani. Az ilyeket jól teszi, ha reformálja, de miért szállotta meg gyomrát a magyaros hangzatu s mindenki által ismert »Loncz«? Biz’ én nem tudom.


30. Gyökönke. Valeriana Saliunca.
Mont Cenis.


Alpesi növény. Hazája a Franczia, Olasz és Osztrák Havasok. Gyökere erős szagú, melyet mi európaiak kellemetlennek tartunk, az ázsiaiak és ethiopiaiak ellenben szeretik s drága pénzen veszik, hogy vele fürdőiket aromatizálják. Endlicher szerint a Styriai és Carinthiai lakosok életveszélylyel válogatják ki a Valeriana Saliunca és Celtica gyökereit az örök hó szélén tornyosodó sziklákból, hogy csomagokba kötve, csekély árért eladják a kereskedőknek, kik aztán Trieszten át nagy nyereséggel Törökországba s Egyptomba szállittatják, a honnan Indiába és Ethiopiába üznek velök kereskedést.

Hogy melyik faja a Gyökönkének legerélyesebb hatályu? erre nézve különböznek a vélemények. Az oroszok a V. Sitchensist tartják annak. Mások a V. Dioscoridist, melyről Sibthorp állítja, hogy ugyanazon növény, melyről Dioscorides »Phu« név alatt emlékezik. Akár mint legyen ez, annyi bizonyos, hogy a Gyökönkék több faja igen erélyes stimulans, mely különösen az agyvelőhátgerinczi rendszerre hat s nagyobb adagokban szemszikrázást, nyugtalanságot és görcsöket is okoz. Sajátságos, hogy a macskák s épen csakis a macskák tőle megrészegszenek.

Emlitettem a Valeriana Celticánál a sajátságos savat (Gyökönkesav), melyet ezen Rendbeli növények tartalmaznak. Találtatik ezen sav az Angelica gyökereiben s a Viburnum Opulus héjában is. Mesterségesen ezen olajas savat a burgonya-olajból lehet előállitani. Némely igen szép s a szerves vegytanra nézve nagyon fontos eredmény éretett el a villanyfolyam alkalmazásával a Gyökönke savra. Egy 4 elemű Bunsen batteriát alkalmazva hamuzsir Valerate-ra, Dr. Kolbe ugy találta, hogy a negativ polusnál káli és tiszta köneny fejlődött ki, a positivnál pedig Gyökönke-sav és szénsav; s e fejlődés közben egy szagos gyulékony gáz s egy légolajos (étherszerű) folyadék tünt elé. Az igy nyert gyulékony gáz nem egyéb, mint a Carbohydrogen (C8 H8), melyet Faradaynak sikerült olajos anyagokból kikülöniteni (butylennak neveztetik) s mely teljesen hasonlagos az illatos gázzal (ethylene). Az ezzel együttesen előtünt olajos folyadék pedig oly anyag, melyben egy sajátságos alkatu (C8 H9) Hydrocarbon praedominál; s ez ugyanazonos a butyllal. E szerint aztán a Gyökönke-sav nem volna más, mint butyl, sóska savval combinálva.


31. Római Gyökönke. Valeriana celtica.
Mont Cenis.


Diószegi a Valeriana celticát, Barra pedig a V. Nardust nevezi »Római«-nak. A kettő pedig nemcsak nem synonym, de én a V. Nardust nem is ösmerem. Nardus (Magár) Graminacea. Ilyen Valeriana tudtommal nincs. A nép ugyanezt Római Nárdusnak is, mint a V. officinalist mezei Nárdusnak (máskép Macskagyökér) nevezi. Miért? ép oly kevéssé tudom, mint azt, hogy miért nevezi a Római Nárdust Bécsi fűnek is.

A Valeriana celtica, szintugy, mint a V. officinalis és a V. Phu, tonicus, antispasmodicus és gilisztahajtó (anthelminticus) s némelyek szerint lázellenes erővel is bir, – keserű és füszeres. Megjegyzésre méltó, hogy csak azon Gyökönkék birnak orvosi hatálylyal, a melyeknek átható kellemetlen szaguk van. A mely fajnak nincs ily szaga, az nem is gyógyerejű. Az egynyári fajok közül egynek sincs s többnek az évelők közt sincs szaguk. Ezen szag egy bizonyos essentialis olajtól ered, melyben e növények hatálya leginkább van összpontositva (bár Tromsdorff vegybontása szerint ebből csak 1 rész van bennök, mig egy más sajátságos anyagból (principe particulier), mely csak vizben oldódik fel, szeszben pedig vagy étherben nem, 48 részt, fekete gyántából 24-et, mézgás anyagból 36-ot tartalmaz. Ama sajátságos anyag, melylyel az olaj társitva van, savany, s Gyökönke savnak (acide valerianique) neveztetik, melynek vegytani jele C10, H9 O3. (Lásd erről: Valeriana Saliunca.)


32. Havasi Virnáncz. Thalictrum Alpinum.
Mont Cenis.


Hazája az európai Alpesek, Szibéria Éjszak-Amerika.

Barra azt mondja a Virnánczról általában, hogy gyökere és nagymennyiségű sárga festékanyagot tartalmaz, mely az egész állati testben megfordul a nélkül, hogy szinét hagyná, minélfogva a nyálat és vizelletet sárgára festi. Hajdan gyermekigézés elleninek tekintetett. Szoritó erejű. Féregölő. Nyavalyatörést is gyógyit – ha igaz!


33. Látonya Csengetyüke. Campanula Elatines.
Val S. Martino prope S. Germano.


De Candolle Alfonz különös gonddal tudományozván e Növény Rendet, nem látom szükségesnek az ő alosztályait kettőről négyre szaporitani, mint Lindley tevé. A Csengetyüke-félék (melyek oly szembetünő ékességét képezik a vidékeknek, melyekben honosak) tejes nedvet tartalmaznak, mely csaknem egészen csipősségmentes, ellentétben a rokon Porhonrojt-félékkel (Lobeliaceae).

Különös, hogy mennyire különbözik egymástól éghajlatilag a két földrész, mely e Növény Rendnek hazája (mert nem mindenhol van otthon) – 300 faj közül csak 19-el találkozhatni a forró égöv alatt. Egyik hazája az éjszaki félgömbön a 36–47 szélességi fok. Másik a jó Remény fok (34° dél). Minő különbség! Pedig szerveiben az egymástól eltérés annyiból áll, hogy az északi földgömb lakóinak magtokja oldalt nyilik, a délieké pedig hegyén.


34. Krétai Emreke (Kocsord; Szarvas-gyökér). Athamantha Cretensis.
Mont Cenis.


Gyantás nedve van. Diureticus és hashajtó. Mondják, hogy kőbajokban is előnynyel használtatott.


35. Nárczis virágú Hagyma. Allium narcissiflorum.
In cacumine Montis Givoletto.


hagymák szabad phosphor-savat tartalmaznak bőségesen. Ez magyarázza leginkább hatásukat, mely közönségesen ismeretes.


36. Paradisia Liliastrum.
In pratis Alpinis prope Oulx.


37. Vitalli Müköcs. Androsace Vitalliana.
In Alpibus Bardonecchiae.


Kedves lények ezek a Kankalin-félék. És ott találja az ember őket az örök hó szélein (különösen az Androsaceket s Douglasiakat) szerény szépségükben hirdetve a halál régióiban a fáradt vándornak, hogy a természet mindenütt életre tör.


38. Csepült Azál. Azalea procumbens Lin.
(Ordo Ericaceae DC. Tribus II. Rhododendreae). Fortana mora, Mense Junio.


A Hanga-félék Ragyaburás ivadéka (Rhododendreae), hová az Azál is tartozik, rendszerint igen veszélyesen bóditó, bár ép ezen ivadék szolgáltat anynyi pompás növényt a kertészek szorgalmának. Vajjon különösen az A. procumbens is bóditó-e, nem tudom, hanem az Azálokat általában gyanusokká teszi Pallas azon állitása, hogy nem a Rhododendron ponticum volt az a növény, mely Xenophon hires tizezerje közt tudvalevőleg irtózatos pusztitást okozott, hanem egy Azálfaj volt, az Azalea pontica. Ennck a virágából gyüjtötték a Pontusi méhek azt a mérges mézet, melynek megevése oly gyilkosan hatott a görögökre, hogy csak ugy hulltak tőle, mint a legyek, annyira, hogy Xenophon mondása szerint akként nézett ki a görög tábor, mint egy halottakkal boritott csatatér.

Mindenesetre tanácsos Ragyabura, Rozsdabura (Ledum) és Azál-fajokat nem termeszteni, a hol a méhtenyésztés szokásban van.


39. Pyreneusi Sikkantyu. Scabiosa pyrenaica.
All. (Ord. Dipsaceae Juss. Tribus II. Scabioseae). Fenestrella. M. Augusto.


Ez synonymnak tartatik a Linné Galamb Sikkantyujának (Sc. Columbaria) egyik válfajából (varietas Coulter). Nem gondolom, hogy Magyarországon találtatnék. Hazája Dél-Európa.

Hajdan a Sikkantyuk különösen a Columbaria és Succisa üdült bajokban hatályos szernek tartattak, de már alig használtatnak, ámbár főzetjük némi depurativ erővel csakugyan bir; de sok más növény még többel bir. Hanem a Csonkagyökerű Sikkantyuról (Sc. succisa L.), melyet, nem tudom miért, a francziák Ördög Zabolának (Mors du Diable) hivnak, az mondatik, hogy zöld festéket ad. Méltó volna a vizsgálatra, mert valódi jótéteménynek lehetne tekinteni, ha a nem eléggé kárhoztatható mirenyes zöldfesték a használatból kiszorittathatnék.

Ugyanazon faj oly összehúzó (adstringens) erővel bir, hogy a cserzők figyelmét megérdemelné.


40. Aethionema Thomasii
Gay. (Ordo: Cruciferae Juss. Brassicaceae Lindl. Subordo II. Notorhizeae (Gerinczgyökerüek), Tribus IX. Lepididae. In alpibus prope Cogne. Ritka növény.


Cogne tájéka nem csak kedvencz zerge Vadász helye az Olasz királynak, hanem a Füvészek számára gazdag Paradicsom is.


41. Scheuchzer-Csenkesz, Festuca Scheuchzeri
Gaud. (Rend. Polyvásak, Ordo Graminaceae Lindl. Tribus X. Festuceae. Substribus I. Bromidae). Alpi di’Lanzo, in Julio.


Ez áldásteljes Növény Rendben, mely 291 nemével s 3800 fajával az ösmert Növény Országnak mintegy 25-öd részét teszi, a Csenkesz maga 481 fajjal jelenik meg. Ennyi faj közt csak egyetlen egy van, a Festuca quadridentata, a mely egészségtelen, sőt Quitóban (Pigorul név alatt) mérgesnek tartatik. Ellenben számos faja (köztük leginkább a F. pratensis és a különféle törpe faj) a Lolium perenne, Phleum pratense, Cynosurus cristatus, a Poák legnagyobb része s az Anthoxanthum odoratum társaságában a legbecsesebb takarmányfű.

Hazslinszky a Gramineákat Pázsitféléknek hivja. Elég a »Pázsit« szó értelmezését az Academia szótárában megolvasni, hogy az elnevezést az embert ne tartsa szerencsésnek. Hiában! bajosan tud az ember »Pázsit« név alatt magának például Kukuriczát, vagy Tetőnádat képzelni, bajosan is lehet. A Nomenclatúrában szükséges kelléknek tartom (ha nem egy nemtől, mint typustól kölcsönöztetik, hogy az eszme, melyet kifejez, oly jelleg legyen, mely közös a növényzet minden nemeivel s fajával, melyek egy elnevezés alá foglaltatnak. A »Pázsit« szó nem bir e kellékkel.

Én Polyvásoknak neveztem: nem mondom, hogy ez jó elnevezés, – hanem annyi bizonyos, hogy polyvája (gluma) minden ide tartozó növénynek van.


42. Fanyal Kukojcza (Medve szőllő) Arbutus Uva Usi
Lin. (Ordo Ericaceae DC, Tribus I. Arbuteae). Mont Fréjus Bardorieche. Mense Junio.


Ez alkalmasint lesz Magyarországon is, bár Hazslinszky csak az Arbutus alpina-t emliti, ezt nem, amazt is csak a névjegyzékben, a szövegből kimaradt.

A medveszőllő nephriticus (vese) bajokban határozottan roham csillapitó. Disuriában, hólyaghurutban, fehér folyásban és gonorrhoeában is használtatik. A kukojcza egy másik faja (A. Unedo, Dioscoridesnél: kymaros) szamóczaforma gyümölcsöt terem, melyből Corsicában bort készitenek, hanem ez boditó ital, s néha ezen és más rokon fajoknál (mint az A. Andrachne) a narcoticus anyag annyira, összpontosúlva van, hogy valóságos méreggé lesz.


43. Kék Ikrapikk, Arabis coerulea
Wullf. Ordo Cruciferae Juss. Brassicaceae Lindl. Subordo I Pleurorhizeae (Teljgyökerűek, Tribus I. Arabideae) Mont Cenis sit. saxosis. Aug.


Ritka havasi növény. A magyar Füvészkönyvekben elő nem fordúl. Használatáról az egész nemnek keveset tudunk. Én csak annyit, hogy a Gyomos Ikrapikk (A. thaliana) a juhoknak kedves és hasznos eledele. Nem ok nélkül nevezik a német gazdák Schatkrautnak. Egy másik faj (A. chinensis) gyomor gyengeségben használtatik Indiában. De nagyobb adagban magzatvesztést okoz. Az Ikrapikk is bővelkedik légenyben, mint az egész Rend.


44. Kereklevelű Bordon, Onopordon rolundifolium
All. (Arctium lanuginosum DC.) (Ordo Compositae Adans. Asteraceae Lindl. Subordo I. Tubuliflorae, Tribus V. Cinareae, Subtrd'bus X Carduineae).


Monte Ginevra. A »Cynara« (Articsóka) ivadékban a keseranyag az uralkodó; azért is általában tonicusok ezen ivadék fajai.


45. Arany Aszász, Crepis aurea
Cass. (Ordo Compositae Adans. Asteraceae Lindl. Subordo III. Liguliflorae, Tribus VIII. Cichoreae Substribus VII. Lactucaceae.) Mont Cenis. In Augusto.


A Liguliflorák alrendjének kivétel nélkül jellege: a tejeskeserű és hasszoritó, vagy bódító nedv. A lactucák (Saláták) ivadéka pedig mind narcoticus.


46. Jeges Üröm, Arlemisia glacialis
Lin. (Ordo Compositae Adans. Asteraceae Lindl, Subordo I. Tubuliflorae, Tribus IV. Senecionideae, Substribus VI. Anthemideae.) A »La Ciapera«, traversando le alpi da Susa a Fenestrelle.


Havasi növény.

Kiválólag osztozik az Artemisiák tulajdonságaiban (kesernye, aroma, tonicus és anthelminticus gyógyhatás). Leveleinek tapintata szappanos puha. Vegytani alkatrészei ugyanazok, mint a Fejér Ürömé, csak a gyantás anyag aránya nagyobb mint a mennyit Bracconot vegybontása amabban talált.


47. Fényes Üröm
Artemisia Mutellina Vill. (Ordo Compositae, Adans., Asteraceae Lindl. Subordo Tubuliflorae, Tribus IV. Senecionideae, Substribus VI. Anthemideae.) Mont Cenis.


Alpesi növény.

Hatásban középen áll az ingerlő és tonicus A. absinthium (Fejér Üröm) s az antiscorbuticus és füszeres A. Dracunculus (Tárkony Üröm) közt. Egy másik szintugy alpesi fajjal (A. spicata, Füzéres Ü.) együtt adják a Cręme d’Absinthet, melyet a Francziák annyira kedvelnek, s melynek mértéktelen használata a delirium tremensre vezet.


48. Varadicslevelű Zsombor, Hugueninia tanacetifolia
Rchbch, Sisymbriuni tanacetifolium Lin. [Ordo Cruciferae Juss. Brassicaceae Lindl. Subordo II. Notorhizeae, (Gerinczgyökerüek), Tribus VII. Sisymbridae].


Hazája Helvetia, Gallia, Italia. Mont Cenis.


49. Fekete Sás, Carex nigra
All. Ordo Cyperaceae Juss. Tribus I. Cariceae. Mont Cenis. In pratis humidis. Mense Julio.


A Cyperaceák egyenes ellentétet képeznek a Gramineákkal. Ezek tápláló tulajdonságukkal tünnek ki. Amazok az ellenkezővel, nem táplálók. Azonban nincsenek orvosi hatály nélkül. Igy a Sások közt több faj (példáúl az Arenária disticta, hirta) diaphoreticus és demulcens erővel birnak, annyira, hogy német Sarsaparillának neveztetnek.

Hollandban, melynek lakói örökös párbajt vívnak a tengerrel, a Sás nagy áldás, annak szétterjedő gyökereitől várják töltéseik állandóságát, miért is nagy gonddal ültetik a töltésekre, különösen a Carex arenariat. A Ganges mentiben hasonló czélból a Cyperus inundatus használtatik.


50. Mathioli Foszlár, Cardamine Mathioli
Moretti. [Ordo Cruciferae Juss. Brassicaceae Lindl. Subordo I. Pleurorhizae (Teljgyökerüek). Tribus I. Arabideae]. In pratis veris, Lucengo territ. Torinense.


A Foszlárok kisebb-nagyobb mértékben mind hasonló sajátságúak, jó füvek; a hol réten s legelőn sok Foszlár terem, nem kell félni a mételytől. De miért nevezte el egyik német a C. pratensist s a Magyar nép kakuk pökte fűnek? érdekes volna a népies elnevezések eredetét nyomozni, mindig van alattuk valami: vagy igazság, vagy előitélet, vagy babona.


51. Kapotnyaklevelű Foszlár, Cardamine asarifolia
Lin. [Ordo Cruciferae Juss. Brassicaceae Lindl. Subordo I. Pleurorhizeae (Teljgyökerűek) Tribus I. Arabideae.] Alpes d’Orsiere. In humidis.


Hazája: Gallia, Italia, Tyrol. Antiscorbuticus, mint csaknem minden e Rendi nem – a sok nitrogénnél fogva, melyet tartalmaznak; innen állati szaguk, ha rothadásba mennek. A Foszlárok különösen diaphoreticus és diureticus hatásuaknak tartatnak. Egy fajnak (C. pratensis) a nép még epilepsiában is erőt tulajdonit, kivált gyermekeknél. Mese beszéd. Hanem egyszerű görcsökben hasznos virágpora.


52. Piemonti Üröm, Artemisia pedemontana
Balb. (Artemisia lanata Willd.) Ordo Comnpositac Adans., Asteraceae Lindl. Subordo I. Tubuliflorae, Tribus IV. Senecionideae, Subtribus VI. Anthemideae. Val di Macra. Mense Julio.


53. Délalpesi Üröm, Artemisia Vallesiaca
All. (Ordo Compositae Adans., Asteraceae Lindl. Subordo I. Tubuliflorae, IV. Tribus Senecionideae, Subtribus VI. Anthemidae). Val. d’Aosta.


Ez az Ürmök azon fajai közzé tartozik, melyeknek virágjaiból a »Semen contra« név alatt ismert bélféreg elleni hatalmas gyógyszer készül. Általában, hogy az anthelminticus hatály mennyire sajátságai közzé számittatik az Artemisiáknak, mutatja az is, hogy Angolul az Ürmöt bélféregfának (Wormwood) hivják. Ezen faj hazája déli Helvetia és Olaszország.

Kossuth Lajos.

  1. Megjelent a Természet 1873. évf. 29. l.
  2. Ihász Dánielnek.

Természettudományi Közlöny 26 (1894) 191–204. p.

(Megjelent Tátra-Vidék 1884/2. 13, 25, 37, 49, 61, 73. p.)