Megcsapottak rovat

A lovak sírásáról

biológia, állattan, érzelmek

Igen, a ló az ember mellett tűr és szenved. Öröme nyilvánítására van hangja, a nyerítés; fájdalmát azonban nem képes kifejezni. De valóban így van-e? Hallgassuk csak Homéroszt, milyen meleg részvéttel írja le Akhilleusz lovainak, … gyászát gazdájuk legjobb barátja, Patroklosz elvesztén:

„Messzebb állt Akhileusznak két paripája a harctól,
ott sírtak, megtudva, hogy elhullt, porbahanyatlott
férfiölő Hektor keze által hű vezetőjük;
és, noha Automedón, a Diórész bátor utóda,
gyors ostorral a két paripát hajtotta, ütötte,
s szólt sok lágy szóval hozzájuk, szólt fenyegetve:
csak nem akartak menni, se tágterü Hellészpontosz
görbe hajói felé, sem a harcos akháj csapatokhoz:
mint kőoszlop, amely nem mozdul a sír tetejében,
elhalt férfiu vagy nő sírján áll szakadatlan:
így álltak gyönyörű szekerüknek előtte szünetlen,
és fejüket földnek horgasztva: csorogtak a forró
könnyek a szempilláik alól, míg sírtak, a földre,
gyászolták kocsisuk; […]”

De sírnak a lovak a modern irodalomban is, legalábbis Kirgíziában. Ajtmatovot idézzük:

„Patakzott a könny Gülszári szeméből. Borsónyi könnycseppek folytak végig pofáján, és hangtalanul lábához hullottak. Életében most sírt először.”

A lovak tehát sírnak. Az antik világ nagyjai: Homéroszon kívül Plutarkhosz és Pliniusz, továbbá mint láttuk a modern irodalom szerint is, a ló képes erre az érzelemnyilvánításra. És e nagy szellemek képzelete talán nem is csapongott el túl messzire a valóságtól, midőn síró lovakról írtak. Hallgassuk csak mit mond a modern tudomány. Hans Bauer írja az 1953-ban kiadott Das Buch vom Pferde [Lovak könyve] című munkájában:

„lehet, hogy Homérosznak és Plutarkhosznak igaza van abban, hogy a lovak sírnak »azonban […] a szenvedő állatok könnymirigyei kifelé nem választanak ki nedvességet. A könnyek befelé folynak az orrlyuk felé, ezért hangzik a szenvedő állat lihegése nedvesen.«”

A lovak tehát nem viszik a nagyvilág elé bánatukat és fájdalmaikat, s ha nem is könnyeznek – de sírnak befelé, diszkréten. Zimmermann Ágoston professzor szerint a ló érzelmeit – az örömön kívül a vágyakozást, fájdalmat, félelmet – hangjával, éspedig a nyerítés mellett nyihogással, prüszköléssel fejezi ki; lelkiállapotának külső nyilvánítására a fültájak, a fül hegyezése vagy lógatása, továbbá a végtagok és a farok mozgatása szolgálnak.

Eredeti felvétel híján, kénytelenek vagyunk beérni az ún. François-váza részletének képével. A váza Kr. e. 570 körül készült, ERGOTIMOSZ (fazekas) és KLEITIÁSZ (festő) munkája. A hat sávban elhelyezett ábrázolások fő témája Thészeusznak és Akhilleusznak a története. Legfelül a kaledóniai vadászat, alatta az elesett Patroklosz tiszteletére rendezett kocsiverseny látható. (Ló és lovas a művészetben)

Megpróbáltam utánanézni, hogy a fentebb idézett összekötő szöveg szakmailag megállja-e a helyét. Azt, hogy a lovak nem könnyeznek, olyanok igazolták, akik szélsőséges helyzetekben (háború, szülés stb.) ismerhették meg az állatok viselkedését. A befelé való könnyezésre pillanatnyilag autentikus vélemény nem áll a rendelkezésemre. – A szerk.

Vecseklőy József: Ló és ember. Budapest: Szerzői kiadás, 1983. 50–51. p.

Beküldendő Homérosz idézett művének címe és az idézet helye.

Íliász XVII. ének, 426–439. sorok (Devecseri Gábor fordítása).

Íliász. Odüsszeia. Homéroszi költemények. 313–314. p.

Beküldendő Akhilleusz két lovának neve.

Akhilleusz halhatalan lovai: Xanthos és Balios.

Bár a kérdések között nem szerepelt, mégis, a figyelem felkeltése céljából, ide írom az idézett szövegben szereplő Ajtmatov-mű, és a belőle készült gyönyörű film adatait:

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála. Regény. 1966. A regényből készült film: A versenyló halála. 1969. Rendező: Szergej Uruszevszkij.