Kedves, öreg árnyak 1922

Benyák Bernátnak egy latin versében találtam rá Szablik István piaristára, aki jó darabig rektora volt a szegedi oskolának. Jókai, ha tudott volna róla, bizonyosan regényhőst csinál belőle. Virtusos ember volt, szegedi születés, aki nem kisebb úrral kapott hajba, mint József császár. Az egyre-másra adogatta ki a németesítő rendeleteket, a páter rektor azonban egyről sem vett tudomást. A császár Jozéfus nagy úr lehet Bécsben, de a szegedi kegyes-oskolában semminek se hívják. Itt csak magyar királyt ismernek.

A vége persze az lett, hogy a császár hosszú kezei elértek Szegedig, és kiemelték a rektori székből Szablik atyát, noha Csongrád megye rendjei is a kardjukra ütöttek érte. Földönfutó lett a tudósból, akit kora legnagyobb fizikusának tartottak. Alighanem ő volt az első magyar, aki földgömböt fabrikált, az azonban bizonyos, hogy Szegeden ő eresztette fel az első Montgolfier-rendszerű léggömböt 1785 Szent Jakab havában. Ahogy az akkori Magyar Híradó írja,

„edgy égi golyóbist, mely vékonyan kikészített hólyagokból vala elkészítve, veres és fehér színre részszerint kifestve, két lábnyi magasságú, három lat nehézségű, és öt minuták alatt a felhők határira emelkedett mozsárpattogások és tapsolások között. Ezen felyülnevezett úr így megmutatta ezen szárny nélküli repülő golyóbisnak szerentsés felbocsátásával, hogy valami a francia és más idegeny nemzetek közt lehetséges, a magyarok közt sem lehetetlen az.”

Íme, a magyar aeronautika első úttörői közt egy szegedi piarista. Méltó rá kegyelettel emlékezni ezekben az időkben, amikor a magyar szellemi élet munkásai csak a levegőből élnek.

Ahogy Szinnyei tizenkét kötetében keresgetem a régi szegedi piaristákat, megakad a szemem egy könyvcímen:

„A hegyes szögelet meghámozása. Feltalálta Katona Dienes, a kegyesrend tagja, bölcselkedés tanára, a szegedi kir. líceum és gimnázium igazgatója. 1843.”

No, gondolom, ez még a rédeieknél is többet tudott, akik a bundát megköszörülték. Ez meghámozta a háromszöget. Nézzük meg, ugyan megvan-e ez a nevezetes könyv a Somogyi-könyvtárban.

Hát megvan, egyezik is a Szinnyeivel is mindenben, csak éppen hogy nem meghámozta a hegyes szegletet néhai való jó Katona Dienes, hanem meghármazta, ami a latin címből is kitűnik: Trisectio anguli acuti.

Nekem, aki annyit könyv nélkül is tudok, hogy 6×7=42, de már ha úgy van feladva a kérdés, hogy mennyi 7×6, akkor gondolkoznom kell – rendkívül imponált ez a füzet, de csak olyanformán, mintha valaki egy hegyet emlegetne előttem. A lexikon aztán meggyőzött róla, hogy itt csakugyan ilyesféléről van szó. A hegyesszög megharmadolása olyan analitikai probléma, mint a kör négyszögesítése. Már 3000 évvel ezelőtt próbálkozott vele Papposz és Nikomedesz, akkora zsenik is próbálgatták, mint Albrecht Dürer és Newton, de még eddig senkinek sem sikerült. Katona Dienes azt állítja, hogy neki sikerült „utak tekervényein oda jutni, hova férhetés halandónak szinte megtagadva látszott”. Azt hiszem, matematikusainknak érdemes volna figyelmükre méltatni a Grünn-nyomda híreveszett termékét, hátha egy ismeretlen Bolyai lángesze lappang benne.⁽¹⁾

Katona Dienes különben azok közül a csodálatos polihisztorok közül való volt, akik sűrűn találkoztak a piarista rendben. A filozófia tanára volt, az analízis zátonyos tengerén hajókázott, és közben kertészkedett is. Mégpedig e tekintetben is olyan mívelkedései voltak, mint a háromszöghámozás. A kávéfát, a balátát, a cukornádat akarta meghonosítani Magyarországon. Röszkén meg vagy 800 indigóbokrot ültetett, áztatott is belőle indigófestéket, hogy Franz Kropf pesti Schönferber nem győzött hálálkodni érte. A tengelici pusztán be is rendezett egy indigógyárat, de az hamarosan felvette a néhai nevet, mert a kilátásba helyezett állami segítségből nem lett semmi. Látnivaló, hogy a magyar iparpártolás már akkor fel volt találva.

Tudós Katona Dienes a sátoraljaújhelyi temetőben porlad, és a Magyar Állam elsárgult lapjain talált magakészítette sírföliratából látom, hogy a versírásban is verzátus volt, és a szelíd Vergiliushoz járt iskolába:

„Dercsika szült engem, Pozsony, Szeged és Tata képzett,
Pest iparom díját juttatta babérkoszorúval,
Hőseit énekelném kettősen erős magyaroknak,
Bölcseséget, erényt, tudományt írtam, tanogattam”