Q. Ennius tankölteményt írt az ínyencfalatokról,(1) és ebben a halak számtalan fajtáját sorolta fel, amelyet kíváncsiságból megismert. Emlékszem néhány sorára, el is mondom:
„Mindennél becsesebb a sok orsóhal Clipeában;
kagylót ont, feketét Aenus, fogazottat Abydus,
fésücsigát Mytilene – Charadros is Ambraciánál –,
Brundisium keszeget, remek ízüt; a nagyra növőt edd.
S tudd: a tarentumi táj disznófejü halban az első;
Cumae cápahalát, Surrentum tokhalait vedd.
S tán a sügért feledem – maga Juppiter isten ehetné –
(nestori hon partján nagyot, ízleteset fog a háló),
füstös farku halat s ajakost meg a pénz alakú pért?
Corcyra sok polipot, zamatosfejü tengeri süllőt
s bíboros és tüskés csigafajt s jó sósvizi sünt ád.”
„Omnibus ut Clupea præstat mustela marina,
mures sunt Æni, aspra ostrea plurima Abydi.
Mytilenæ est pecten Charadrumque apud Ambraciæ finis.
Brundisii sargus bonus est; hunc, magnus si erit, sume.
apriculum piscem scito primum esse Tarenti,
Surrenti tu elopem fac emas, glaucumque aput Cumas.
quid scarum præterii cerebrum Iouis pæne supremi
(Nestoris ad patriam hic capitur magnusque bonusque)
melanurum, turdum, merulamque umbramque marinam?
polypus Corcyræ, caluaria pinguia, acharnæ,
purpura, muriculi, mures, dulces quoque echini.”
De még másfajta halakat is magasztalt hosszú költeményében, és azt is megírta róluk, melyikük merre honos, melyikük ízletesebb sütve és melyikük mártásban főzve.
(Détshy Mihály fordítása)