Hídverés rovat

Atomoktól a kozmoszig: Csutak Magda közelítései a nullához

B. D. T.
matematika, nulla, zérus, fizika, atomi szerkezet

Az embert „protézisek” veszik körbe, azokat használja felszínt karcoló megismerésre, miközben érzékszervei eltompulnak. Vissza kell térni az anyaghoz, és nem szabad megspórolni az intellektuális erőfeszítést.

Nem tudom, kinek milyen emlékei lehetnek a gyerekkori matematikatanulásról, és arról, hogyan értette meg a nulla fogalmát. Egyszerű összeadás-kivonásnál még tökéletesen érteni véljük a zérót, a semmit: pl. bármilyen számból ha kivonod ugyanazt a számot, az eredmény ez a semmi, amit valahogyan jelölni kell: 0. A semmi mint matematikai absztrakció elgondolható ugyan, és a műveletekben tökéletesen használható, viszont pontosan e használhatóság távolít el mibenlétének mélyebb megértésétől. Mert ez a nulla, ez bizony nem semmi, hanem „valami”, egy logikai létező, amit behelyettesítve különböző egyenletekbe, számsorokba egész jól boldogulunk, ő a koordinátarendszereink középpontja, a kezdőpont, az origó.

0 és 1 nélkül digitális világunk sem lenne, nap mint nap használjuk, alkalmazzuk ezt a kézhezálló, eszköziesített valamit. De bajba kerülünk, ha egyenesen rá fókuszálva akarjuk megragadni, mert képtelenek vagyunk nem a „valamiságára” összepontosítani. Így lehetetlenné válik megérteni, mi a semmi, amit jelöl. Fontos felismerés tehát, hogy csak közelíteni tudunk rá: mintegy a szemünk sarkából odapillantva, kerülő utakon.

Például úgy, hogy áttanulmányozzuk a tudománytörténetet, a 0 jelének kialakulását, illetve legfontosabb alkalmazási területeinek – a matematikának, informatikának, csillagászatnak, asztrofizikának – az eszközeit és megközelítési módjait adaptálva művészeti alkotásokon keresztül vizualizálni a feltáruló, verbálisan nem igazán kifejezhető összefüggéseket. Ez Csutak Magda közelítésének útja a nullához. A sepsiszentgyörgyi születésű, de 1977 óta Ausztriában élő művész egyéni kiállítása a Magma kortárs képzőművészeti kiállítótérben nyílt meg a pulzArt összművészeti fesztivál keretében.

A megnyitó a Magma hátsó udvarán volt, a főbejáratot lezárták, és a járdára rajzolt nullákat követve jutott el az érdeklődő a megnyitó helyszínére. A leszórt homok, a szilíciumoxid többek közt az üveggyártás és a mikroelektronika alapanyaga
Fotók: Vargyasi Levente

A művész számára – restaurátorként és keramikusként – sokáig az anyag maga volt a téma. Éveket, évtizedeket töltött a szilícium-dioxid, a grafit, az ezüst, a vas-nikkel oxid tulajdonságainak kutatásával, miközben ezeket az anyagokat használva alkotott. A Magmában látható műveket kurátortársával, Szőke Annamáriával úgy rendezték és válogatták, hogy összefüggő egészet alkossanak: az első, lesötétített teremben vizualizált, kivetített absztrakt egyenletek láthatók (ezek eredetileg ténylegesen anyagi természetű elemekből álló térkompozíciók, azaz porcelán, szilíciumoxid, fa alapú ellipszisek, amelyeket a Magmában kivetítve láthatunk, az alkotó koncepciója szerint ezzel is utalni akar „a képkonstrukciókat hordozó anyagok és a vetítőt alkotó anyagok azonosságára”).

Emellett Kollár Zoltán asztrofizikus által 2006-ban, Csutak Magdának a Kiscelli Múzeumban rendezett Azonos–Önálló című kiállításához készült animációs filmje is megtekinthető itt: mikroszkóppal és teleszkóppal készült képeket feldolgozó, szubatomikus és kozmikus struktúrákat vizualizáló filmről van szó, emberi léptékkel már-már felfoghatatlan nagyításokról és kicsinyítésekről. Közelítésekről a nullához – és a végtelenhez.

A stúdióteremben a hatalmas ablakokon beáramló természetes fény megvilágítja azokat az anyagokat, amelyek Csutak Magda bécsi „laboratórium”-műterméből kerültek át most szülővárosába. Itt is domináns forma az ellipszis. A vetítőteremben pedig a kozmikus háttérsugárzást reprezentáló videó, a Kézimunka című film, információs anyagok, valamint Bernt Capra Mindwalk című filmje tekinthető meg.

0–1–2 · 2014 · szilíciumoxid, grafit
Fotók: Vargyasi Levente
Helyi érték · szilíciumoxid, grafit · 2000
Ez egy és ugyanaz · két darab vitrinkép, fa, üveg, grafit, rajz gyémánttal · 2012
A fény rögzítése · 2004 | 7/11 Másfajta fénykép · 2004
A véletlen és a rendezett · 2014
Elsötétített teremben vetített „kozmikus háttérsugárzás”, előtte kis képernyőn Kézimunka című film (közreműködő: Grete Feuchtinger matematikus)

A megnyitó másnapján a Magma Kortárs Közeg és az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság újabb művészetelméleti beszélgetést szervezett, ezúttal a Csutak Magda-kiállítás apropóján művészet és tudomány kapcsolódási pontjairól. A beszélgetésen részt vett Csutak Magda, Szőke Annamária és Beke László művészettörténész, Kolláth Zoltán asztrofizikus, Ungvári-Zrínyi Imre filozófus, a moderátor Ivácson András Áron antropológus volt.

Csutak Magda hangsúlyozta, a kiállítással az egyik legfontosabb célja egy felhívás: „oda kellene figyelni az anyagra, ami a világunkat mozgatja”. Az embert „protézisek” veszik körbe, azokat használja egyfajta mechanizált, csak a felszínt karcoló megismerésre, miközben érzékszervei eltompulnak; túl sok a közvetítettség, a virtuália, és mintha elfeledkeznénk azokról a matériákról, amelyek mindezt felépítik. A képözön miatt nem jutunk közelebb ahhoz, amit valójában keresünk – fogalmazott.

Érdekes mozzanatként idézte fel, hogy negyven évvel ezelőtt, Sepsiszentgyörgyön, amikor egy nagyméretű kerámiakorongot készített, rajta titkosított ékírással, „elment a nulla mellett”, ugyanis a jelek között ott volt a 0 megfelelője is. Az európai kultúra a 17. századig nem használta a nullát, de a keletiek régóta ismerik, hiszen filozófiájuk része volt az üresség.

A teret és az alkotásokat úgy rendezték el, hogy továbbgondolásra késztesse a látogatókat – szögezte le Szőke Annamária. Ungvári szerint tudomány és művészet között akkor lehet hiteles kapcsolódási pontokat létrehozni, ha egy művész, mint Csutak, az absztrakciókat, elméleteket, gondolatokat a saját szubjektivitásán keresztül átszűri és kreatívan megragadja, láthatóvá teszi, viszont ez a fajta művészet nagyfokú tudatosságot igényel, a határsértéseknek tudatában kell lenni.

Csutak Magda a megnyitón
Részlet a kiállításból

Csutak Magda munkássága szorosan kapcsolódik a legújabb részecskefizikai kutatásokhoz is, számos szakértővel dolgozott együtt, egyetemi előadásokra jár a témában, és tervez ellátogatni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) intézetébe is. Világunkat egy bonyolult és strukturált kozmikus körforgás alapozza meg, amelyet ugyan a tudósok megismerni próbálnak, de hétköznapi észlelésünk számára mintha nem is létezne – magyarázta a művész a tárlatvezetésen.

Az atomi és kozmikus szerkezetek tanulmányozása azonban a semmi és végtelen megközelítésének nem kikerülhető módozatai; függetlenül attól, hogy fizikusok, matematikusok, művészek vagy más érdeklődésű emberek vagyunk, tudatosítanunk, vagy legalábbis érzékelnünk kell ennek a fajta megismerési módnak a perspektíváját. Ez a játék bátorságot – és precizitást, megszállottságot, kitartást – igényel. A rákérdezés állandó erőfeszítését. A művész szerint elbátortalanodnak sokan az egzakt tudományok elméleteinek küszöbén, de merni kell hozzányúlni, mert az ezekkel való foglalkozás, a megismerési vágy elfojtása ellenében, a szuverén gondolkodáshoz segít hozzá.

Az embert „protézisek” veszik körbe, azokat használja felszínt karcoló megismerésre, miközben érzékszervei eltompulnak. Vissza kell térni az anyaghoz, és nem szabad megspórolni az intellektuális erőfeszítést.

A kiállítás plakátja
Magda Csutak: A nulla megközelítése / Die Annäherung an die Null / Approaching Zero. Budapest: MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2011
A művész weboldala