1869-ben Dmitrij Mengyelejev és Julius Lothar Meyer elkészítette a periódusos rendszert, elhelyezvén benne mintegy 60 elemet. Ezt követően nálunk a fizikai és kémiai szakkönyvek és tankönyvek folyamatosan áttértek az elemek latin nevének használatára. Ezt megelőzően azonban egyedi megnevezéseket használtak, amelyeket a nagy nyelvújítási igyekezetek hatására megpróbáltak egységesíteni, s az „arany” mintájára alkotni többnyire -any, -eny végződéssel elemneveket. A 19. század közepéig a kémia az iskolai tankönyvek többségében a fizikával együtt szerepelt, így ezeket az elemelnevezéseket fizikatankönyveinkben érdemes nyomon követni.
Az általunk vizsgált korszakot Torkos Justus János 1745-ös pozsonyi gyógyszerészeti taxája nyitja, s a Czuczor Gergely és Fogarasi János akadémikusok által összeállított hatkötetes szótár zárja. Utóbbiban a kémiai elemekre vonatkozó szócikkeket Török József akadémikus írta.
Az alábbiakban ábécérendben közölt elemsor nyelvtörténeti-tudománytörténeti feldolgozásához alapul vettük Batta István1 sárospataki fizikaprofesszornak az 1920-as évek elején egy akadémiai pályázatra készített, de kéziratban maradt nyelvtörténeti összeállítását. (E hatalmas gyűjtés egy részét nyomtatásban már sikerült megjelentetnünk.)2 Ugyancsak haszonnal forgattuk Szőkefalvi-Nagy Zoltán3 és Paczolay Gyula4 e témakörbe vágó tudománytörténeti tanulmányait is. Az akadémiai kutatók által évekkel ezelőtt közreadott történeti-etimológiai szótár5 csak egy-két adalékkal szolgált összeállításunkhoz.
alumínium (Al) · Tiszta állapotban csak 1825-ben állították elő, a korábbi szakirodalomban tehát az alumíniumon valamelyik vegyületét értették (tudjuk, hogy a timföld alapvető összetevője), s nyilván a timföldet nevezték (alumíniumnak gondolva) agyagos föld-nek vagy timsós föld-nek. Érdekes módon Pethe az 1815-ös fordításában már használja az aluminium kifejezést (Pethe: Kímia), bár az még nem a tiszta alumíniumra vonatkozott. A kémiai nyelvújítás idején már ismert elem volt, ezért lett – a timföldre utalva – timany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), s ez maradt Czuczor–Fogarasinál is. Utóbbiban még ez olvasható:
„A természetben élennyel egyesülve találtatik, s azon testet alkotja, melyet agyagföld-nek hívunk … Nevét onnét nyerte, hogy a timsónak (alumen) alkatrészét teszi.”
antimon (Sb) · A nyelvújítást megelőző időszakban piskoltz 1777 (Molnár: A természetiekröl), pisgolta 1784 (Benkő–Werner), 1791 (Zay: Mineralógia), piskolta 1805 (Wolny: Természetrajz), dárdafény 1807 (Kováts: Chémia), pisgóltz 1811 (Geley: Ásványok), piskóltz 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), szoritó 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején: dárdany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ugyanezt fogadja el Irinyi és Schirkhuber is: 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál: dárdany, mert
„hegyes vagy sugáralakú, mintegy dárdához hasonló szálakból álló szövedékkel. Köz és régebbi néven: piskolcz.”
arany (Au) · Finnugor eredetű szó, a nyelvújítás idején példaképül
szolgált a kémiai elemek magyarításához.
arzén (As) · Már a középkorban is ismerték, méregként, egérirtóként,
elsősorban az utóbbihoz kapcsolódik régi magyar megnevezése: Torkosnál
értz méreg 1745 (Torkos: Taxa), s az utóbbiból
következik, hogy patikusok is forgalmazták, Molnár Jánosnál a fentin túlmenően
egérkő, féregkő,
rosnika 1777 (Molnár: A természetiekröl) és
további munkái; a későbbi szakirodalomban elsősorban
egérkő és rosnika.
Kovátsnál 1807-ben maszlag (Kováts: Chémia), 1818-ban
arsenik (Kováts: Állati mágn.), 1822-ben
himi, féjiui
(Kováts: Ásványnévtár); utóbbiakból készültek a nyelvújított kifejezések:
férjeny vagy himany
1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi helyette a mirenyt
javasolta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél
férjeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál
érczmaszlag 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál
himany, mireny
és egérkő, de megjegyzik, hogy régebben
férjany-nak nevezték. A magyarázat szerint a
mireny a méreg szóból származik.
bárium (Ba) · Elemi állapotban 1808-ban állították elő, a régi magyar megnevezések oxidjára vonatkoztak: nehézföld, sulyag, barit, nehézkő, Pethénél barium 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), Kovátsnál sulyos föld 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújításban sulany vagy sulyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál utóbbi kettő szerepel, magyarázatául pedig ez áll:
„sulyanynak neveztetett, minthogy vegyületeinek mind tetemes fajsúlyuk van.”
berillium (Be) · 1798-ban fedezték fel ásványban, fém állapotban
1828-ban állították elő, és máris magyarították; édany
lett a neve 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél és Schirkhubernél pedig
édeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.); Kováts édesföld-nek
nevezte 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál
édeny, az elnevezés magyarázatául pedig ez áll:
„latin neve beryllium a beryll nevű drágakőtől, vagy
glycium, görög (édes) szótól.” Az édes szóból
lett az édeny.
bizmut (Bi) · Régóta ismert kémiai elem, a klasszikus szakmunkákban többnyire vismuth, illetve vizmuth, azután biszmut; Kovátsnál zavar 1822 (Kováts: Ásványnévtár), majd az 1845/47-es kötetében kevert (Kováts: Háromnyelvü); a nyelvújításnál a bátrany megnevezést kapta 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ezt használta Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Irinyi azonban nem fogadta el, s keneny-nek nevezte el 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál mindkét nyelvújított elnevezés szerepel: bátrany, keneny. Utóbbival kapcsolatban ez áll a szótárban:
„keneny nevezetét azon sajátságánál fogva nyerte, miszerint egy nevezetes készitményét, az úgynevezett keneny-remeklet-et (Magisterium Bismuthi) kenő, kendőző, bőrt fehérítő szerül használják.”
bór (B) · A kifejezésen egykoron részben ennek valamelyik
oxidját értették, és ebben az értelemben szerepel Nyulasnál 1800 (Nyulas: Vizek)
poris-ként, Pethénél
porértz-ként 1815 (Pethe: Kímia), Kováts Mihály 1835/36-os Magyar patikájában
mosó-ként (Kováts: Patika). Mint kémiai elemet
(elemi állapotban) csak 1818-ban állították elő. A Schuster által irányított
gyógyszerészi szakdolgozatokban: póró 1829 (Schuster:
Gyógyszeres), Irinyi cikkében bórany 1842 (Irinyi:
Vegyelemek), Schirkhuber fizikatankönyvében éteny
1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kováts Mihálynál
mosó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), Jánosi fordításában
boron 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasi
csak a bóraxot tárgyalja, póris-ként.
bróm (Br) · 1826-ban fedezték fel, így a magyar kémiai nómenklatúrában
gyorsan ellátták magyar elnevezéssel is: büzlő
1829 (Schuster: Gyógyszeres), büzeny 1842 (Irinyi:
Vegyelemek), büzany 1844 (Schirkhuber: Természettan.
1. kiad.), Kerekes megmaradt a nemzetközi megnevezésnél:
bromium 1833 (Kerekes: Chemia). Czuczor–Fogarasinál
továbbra is büzeny, amely „nevét kellemetlen
bűzétől vette”.
cérium (Ce) · 1803-ban ismerték fel, tiszta állapotban viszont
csak 1875-ben állították elő, így régi kémiai elnevezései inkább a cériumot
tartalmazó ásványra utal; Kováts visszded-nek
1822 (Kováts: Ásványnévtár), Schuster gabnany-nak
1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi czereny-nek
1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhuber gabonany-nak
mondja 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kováts később a
viaszércz megnevezést használja 1845/47 (Kováts:
Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál az Irinyi-féle megnevezés tér vissza:
czereny.
cink (Zn) · Régi elnevezése zink
vagy tzink, és emellett a
fattyuón megnevezés is divatban volt 1784 (Benkő–Werner),
1791 (Zay: Mineralógia), 1795 (Gáti: Természet. 1. kiad.); Kováts Mihály 1822-ben
a fog megnevezést használja (Kováts: Ásványnévtár),
s ugyanezt megtartotta az 1845/47-es kötetében is (Kováts: Háromnyelvü). A
kémiai nyelvújításban a horgany elnevezést kapta:
1829 (Schuster: Gyógyszeres), 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál is horgany,
amely „magyar nevezetét kitűnőleg horgas törésétől kapta”.
cirkónium (Zr) · Tiszta állapotban 1824-ben állították elő, régebbi elnevezései tehát oxidjára vonatkoznak: czirkon, czirkonföld, tzirkon, zircenium, sólymos; a nyelvújításban Schusternél dadany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél jaczany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél jáczany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.); Kováts sólyomföld-nek nevezte 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál jaczany, a magyarázat szerint
„jaczanynak azért neveztetett, mert a jáczint (Hyacinthus) nevű drágakőben jön elő.”
didymium (Di) · Az 1830-as évek végén fedezték fel, majd
állították elő tiszta állapotban. Jedlik is hivatkozik rá tankönyvében, mint
egy még kevéssé ismert kémiai elemre, amelyet egykoron
dydimium néven jegyeztek; ennek magyar megnevezését
is közli: ikreny 1850 (Jedlik: Természettan).
Czuczor–Fogarasinál is ikreny, a megnevezés
a görög didumoi = ikrek kifejezésből származik. A jelenlegi periódusos rendszerben
ez az elemmegnevezés már nem szerepel, mert a későbbi vizsgálatakor kiderült,
hogy ez nem egy önálló kémiai elem, hanem a neodimium és a prazeodimium elegye,
így végül is az ikerre utaló magyar megnevezés messzemenően találó volt.
erbium (Er) · 1843-ban szeparálták, Jedliknél
erbium-ként szerepel 1850 (Jedlik: Természettan),
Nendtvich műveiben: erbeny.
ezüst (Ag) · Elnevezése nem nagyon változott, Kováts 1822-ben
és későbbi műveiben is üst-nek magyarította
vagy tömörítette 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején
ezüstany vagy üsteny
1829 (Schuster: Gyógyszeres), 1842 (Irinyi: Vegyelemek). A későbbi években
visszatért az ezüst megnevezés. Czuczor–Fogarasinál
ezüstany vagy ezüst,
illetve szín ezüst.
fluor (F) · Elsősorban hidrogén-fluoridot értettek ezen a
kifejezésen, hiszen elemi állapotban csak 1886-ban állították elő; többen a
fluor valamilyen vegyületét elemnek vélték, s fojósitó-nak,
folyany-nak vagy folyam-nak
nevezték. Czuczor–Fogarasinál folany.
foszfor (P) · phosphorus 1777 (Molnár: A természetiekröl), világhányó 1783 (Molnár János a Magyar Könyvház című periodikában), éjjeli fény (phosphorus) 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), világló 1805 (Wolny: Természetrajz), phosphor 1807 (Kováts: Chémia), fosfor 1808 (Varga: Term. tud.), foszfor 1811 (Geley: Ásványok), gyulvány, gyuló 1815 (Pethe: Kímia), világositó 1822 (Kováts: Ásványnévtár), gyulvány 1829 (Lánghy–Lencsés), villő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), világitó 1835/36 (Kováts: Patika), vilany 1842 (Irinyi: Vegyelemek) és 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), világitó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál vilany,
„a földköri közönséges léggel érintkezve, ennek élenyével vegyülvén, füstölög, és a sötétben világit, ezen tulajdonságától kapta mind görög (phosphorus) mind magyar nevét … másképp: villó.”
hidrogén (H) · viznemző matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), hidrogene 1798 (Kováts: Hufeland 1. kiad.), vizrésze 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), viz-aj 1800 (Nyulas: Vizek), vizanya 1805 (Wolny: Természetrajz), viztárgy 1807 (Kováts: Chémia), vizmatéria, gyulladó levegő 1803 (Fábián: Term. tud.), viz-szesz 1815 (Nagy L.: Levegő), gyulladó szesz 1815 (Nagy L.: Levegő), vizitő 1815 (Pethe: Kímia), vizet gerjesztő, vizanyag 1822 (Kováts: Ásványnévtár), vizszer 1829 (Lánghy–Lencsés), gyuló, viző 1829 (Schuster: Gyógyszeres), éghető levegő, hidrogenium 1833 (Kerekes: Chemia). Nyelvújítási változata: köneny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), vizeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Másutt: vizanyag 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), hydrogen 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál ismét köneny, utóbbiban még ez olvasható:
„a vegyészek a levegőnek (ha ugyan ezek is levegőkül tekintethetnek) több nemeit [összetevőit] különböztetik meg, milyenek: éleny (aër oxygenius), köneny, (aër hydrogenius), szeneny (aër carbonicus), legeny (aër azoticus).”
higany (Hg) · A régi magyar szakirodalomban többnyire
kénesőként jegyezték; a kémiai nyelvújításban
1829-ben lett szerdany és
higany is 1829 (Schuster: Gyógyszeres), az utóbbit
fogadta el Irinyi is 1842 (Irinyi: Vegyelemek). A kémiai nyelvújítás egyik
szerencsés alkotásáról van szó. Czuczor–Fogarasinál is
higany.
irídium (Ir) · 1804-ben fedezték fel, Pethe megtartotta az iridium nevet 1815 (Pethe: Kímia); a nyelvújításban szivárany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ezt használta később Bugát 1843 (Bugát: Szóhalmaz), valamint Schirkhuber a tankönyvében 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél neheny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kovátsnál szivárványércz 1845/ 47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál neheny, mert
„minden eddig ismeretes testek között legsúlyosabb; ennélfogva neveztetett magyarul nehenynek.”
ittrium (Y) · Oxidját nevezték ytterföld-nek, yttrium-nak és ytterbyi-nek; a nyelvújításban Schusternél itrany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél pikeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Jedliknél pikkeny 1850 (Jedlik: Természettan). Czuczor–Fogarasinál pikeny:
„azon sajátságánál fogva neveztetett, miszerént színállapotban eléállitva pikkelyekből áll, melyek fémfényüek, de melyekben más ritka fémek is vannak.”
jód (J) · Szabad állapotban 1811-ben állították elő; kémiai nyelvújításunkban Schusternál iboló 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél iblany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), az utóbbit fogadta el Bugát 1843 (Bugát: Szóhalmaz) és Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál továbbra is iblany, mert
„hevítve pompás sötét ibolyakék színű gőzökké változik, s innen nyerte iblany nevezetét.”
kadmium (Cd) · 1817-ben fedezték fel, Kovátsnál egyrészt kadmé, másrészt keleti kisirtet néven olvasható 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a kémiai nyelvújításban részben a kadmany megnevezést kapta 1829 (Schuster: Gyógyszeres), részben pedig hajtany lett 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Kovátsnál 1845/47-ben kádmércz (Kováts: Háromnyelvü), a későbbi kémiai irodalomban többnyire kadany. Czuczor–Fogarasinál is kadany, amely
„nevét Kádmus-tól nyerte, ki a görögöket a sárgaréz készítésére tanította.”
kalcium (Ca) · Kezdetben a mészkő megnevezésére használták, hiszen tiszta állapotban csak elektrolízissel tudták előállítani 1808-ban; felfedezője az a Davy, akinek egyik kötetét 1815-ben fordította magyarra Pethe Ferenc, ennek ellenére a kalcium kifejezés a kötetben nem szerepel, magát a mészkövet viszont tárgyalja. A nyelvújítás idején mészanyként szerepelt 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél mészeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál is mészeny:
„nevezetét a mész szótól nyerte, mely nem egyéb, mint a mészenynek élenynyel vegyülete.”
kálium (K) · A kálium-oxidot hamu zsir, állati lugsó, hamusó, ültetvényi lugsó és hamuzsir megnevezéssel szerepeltették; elemként: káli 1829 (Lánghy–Lencsés), hamany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek), hamusó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál hamany,
„mely a hamunak egyik lényeges alkatrésze, innen a magyar neve … öszvetételekben elveszti az any képzőt: haméleg, hamhalvag stb.”
kén (S) · Megnevezése a nyelvújítás idején is keveset változott, ezt megelőzően Zay büdöskőnek is nevezte 1791 (Zay: Mineralógia), Kováts is így említi 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején kénő 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és kéneny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál kéneny, de megengedi a kén használatát is:
„Minthogy a köz életben is divatos szép rövid neve van (kén), és ott maga ezen elemi test is tisztán eléfordúl, az eny végzetet nem tartjuk szükségesnek.”
klór (Cl) · Elem voltát csak 1810-ben állapították meg, de
magát a klórt 1774 óta ismerik; régi elnevezései: sósavany,
klorina, zöldellő;
az 1829-es szöveggyűjteményben chlor 1829 (Lánghy–Lencsés);
a nyelvújításban Schusternél zöldlő 1829 (Schuster:
Gyógyszeres), Irinyinél halvany 1842 (Irinyi:
Vegyelemek), Schirkhubernél zöldeny 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál halvany,
mert „a szerves anyagokra halványitó hatása van”.
kobalt (Co) · A régebbi szakmunkákban
kobalt-ként, kobolt-ként,
kobold-ként használták, Kovátsnál
kisértet 1822 (Kováts: Ásványnévtár). A nyelvújítás
idején banyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres),
kékeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Jedliknél
is 1850 (Jedlik: Természettan). Bugátnál büveny
1843 (Bugát: Szóhalmaz); Kovátsnál később: ércztartó
1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál
büveny vagy buveny.
króm (Cr) · 1797-ben állították elő először, így már a korai
hazai kémiákban jogosan említik elemként. Geley még a latin megnevezést használta
chromium 1811 (Geley: Ásványok), és ezt használja
Pethe is 1815 (Pethe: Kímia). A nyelvújítás idején
festany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél
festeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél
föstény 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1.
kiad.). Kerekes a kéziratában a króm megjelölést
1833 használja (Kerekes: Chemia). Czuczor–Fogarasinál még mindig
festeny.
lantán (La) · A nyelvújítás idején
lapany 1842 (Irinyi: Vegyelemek),
válany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.),
Jedliknél rejeny 1850 (Jedlik: Természettan),
a későbbi kémiákban (például Nendtvichnél): latany. Czuczor–Fogarasinál
rejeny, utalva talán a rejtőzködő, lapuló, nehezen
fellelhető voltára.
lítium (Li) · 1817-ben ismerték fel, elektrolízissel a következő
évben állították elő. A nyelvújítás idején kövany
1829 (Schuster: Gyógyszeres), litany,
lavany 1842 (Irinyi: Vegyelemek),
köveny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.),
kövi 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál
lavany, mert „lav gyöke helyesen felel meg a
könnyűség fogalmának”.
magnézium (Mg) · A magnézium-oxid megjelölésére használták
a magnesia, a festősó,
a festőföld, a keserüföld,
a magnezia, a tajtékföld
megjelölést; magának a kémiai elemnek megnevezésére Pethe a
magnesium elnevezést használta 1815 (Pethe:
Kímia). A nyelvújítók először keserany-nak 1829
(Schuster: Gyógyszeres), majd kesreny-nek 1842
(Irinyi: Vegyelemek) és kesereny-nek 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.) nevezték. Jánosi fordításában magnium 1853 (Schoedler:
Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál kesreny,
„nevét onnan vette, mivel számos vegyületei keserű ízűek”.
mangán (Mn) · Az 1770-es években ismerték fel, Kovátsnál
szegkő 1807 (Kováts: Chémia). A nyelvújításban
Schusternál tselany lett 1829 (Schuster: Gyógyszeres),
Irinyinél cseleny 1842 (Irinyi: Vegyelemek),
Kováts bajércz-ként is használja 1845/47 (Kováts:
Háromnyelvü). Jánosi mángán-nak írja 1853 (Schoedler:
Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál ismét cseleny.
molibdén (Mo) · A nyelvújítás előtti időszakban lágy értz
1784 (Benkő–Werner), molybdén 1791 (Zay: Mineralógia),
plébászérz 1798 (Reuss: Lexicon),
molibdén 1799 (Fábián: Term. hist. 1. kiad.),
molibdenértz 1811 (Geley: Ásványok),
molybdaenium 1815 (Pethe: Chémia). A nyelvújítás
időszakában: ólany 1829 (Schuster: Gyógyszeres),
ólomi vagy óni
1828 (Kováts: Med. forensis), olany 1842 (Irinyi:
Vegyelemek), irany 1844 (Schirkhuber: Természettan.
1. kiad.), ónded 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü).
Később évtizedeken át ismét olany, Czuczor–Fogarasinál
is.
nátrium (Na) · Fém állapotban 1807-ben állították elő, korábbi elnevezései oxidjára vonatkoznak: szék só, széksó, állhatatos lugsó. A nyelvújításban Schusternél szikany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél szikeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kovátsnál továbbra is egyik régi megnevezése szerepel: sziksó-értz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál szikeny,
„nevét a sziksótól nyerte, melynek egyik alkatrésze. Halvanynyal (chlorral) egyesülve (szikhalvag) a közönséges konyhasót alkotja.”
nikkel (Ni) · Tiszta állapotban 1751-ben állították elő, Benkő fattyu réz-nek említi 1784 (Benkő–Werner), a későbbi szerzőknél nikoly, nikol, nikol értz, nickel. Kovátsnál 1822-ben Miklós reze (Kováts: Ásványnévtár), később ércz-rosznika 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). A nyelvújításban ingerlany vagy lederany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél azonban álany vagy alany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), s utóbbit fogadja el Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Jánosi nikol-nak írja 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál bókany:
„a német Nickel után (mintha a nicken-ből származnék) betű szerinti fordítás.”
nióbium (Nb) · Ez a 41-es rendszámú kémiai elem, amelyet tiszta állapotban csak 1864-ben állítottak elő, korábban csak ércekben mutatták ki, s használták a columbium vagy columbi ércz megnevezést. Czuczor–Fogarasinál imlany, amely
„minthogy az imenyt tartalmazó »tantalit« nevü ásványban jön elé, latinul a Tantalus leányától »Niobé«-től »niobium«-nak, magyarúl pedig »imlany«-nak, mintegy az imeny leányának neveztetett.”
nitrogén (N) · Fojtószerként jegyzik:
fojtós matéria 1798 (Derczeni: Tokaji),
azet 1798 (Kováts: Hufeland 1. kiad.),
megfojtó levegő 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.),
azotum 1800 (Nyulas: Vizek),
fojtó matéria 1803 (Fábián: Term. tud.),
fullasztó 1805 (Wolny: Természetrajz),
fojtótárgy vagy salétromlevegő
1807 (Kováts: Chémia), fojtó vagy
fullasztó szer 1808 (Varga: Term. tud.),
fojtószer 1815 (Nagy L.: Levegő),
fojtószer vagy salétromitó
1815 (Pethe: Kímia), ölő 1818 (Kováts: Állati
mágn.). A nyelvújításban Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) és Schirkhubernél
1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.) légeny,
Kovátsnál továbbra is fojtóanyag 1845/47 (Kováts:
Háromnyelvü), az ismert fordításban: azót 1853
(Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál légeny:
„mivel a légnek, levegőnek majdnem 4/5-öd részét képezi”.
ólom (Pb) · A régebbi szakirodalomban az ólom és az ón elnevezés keveredett, a precízebb szerzők az ólomra a fekete ón elnevezést használták, például 1784 (Benkő–Werner). Varga fekete ólom-nak nevezi 1808 (Varga: Term. tud.). A nyelvújítás idején ólmany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ólomany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyi ezt nem fogadta el, s ő továbbra is az ólom megnevezést ajánlotta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kováts is ez utóbbit használta műveiben. Czuczor–Fogarasinál ólmany, de ajánlja az ólom megjelölést is, mert:
„nevét olvadékony tulajdonságától vette, s gyöke azon ol megnyujtva, melyből olu, olvad, olvaszt, olvadék származnak.”
ÓN (Sn) régóta ismert elem, sok helyen tzin-ként
emlegették, így Molnárnál is 1777 (Molnár: A természetiekröl), Benkőnél
fejér ón 1784 (Benkő–Werner), az utóbbi két
kifejezést használták a későbbi kémiai munkákban. A nyelvújításban Schusternál
1829 (Schuster: Gyógyszeres) és Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) is
ónany. Czuczor–Fogarasinál
ón.
oxigén (O) · Hosszú ideig a savanyítást előidéző elemként tisztelték: savanyusági matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), savanyitószesz 1798 (Nagy S.: Természet. 2. kiad.), életlevegő vagy savanyitó 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), éltető levegő 1800 (Nyulas: Vizek), savanyu matéria 1803 (Fábián: Term. tud.), savanyitó 1805 (Wolny: Természetrajz), 1807 (Kováts: Chémia), 1815 (Pethe: Kímia) és 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), savanyitószer 1808 (Varga: Term. tud.), éltető levegő 1808 (Varga: Term. tud.), életszesz 1815 (Nagy L.: Levegő), savanyuszesz 1815 (Nagy L.: Levegő), savanyszer 1829 (Lánghy–Lencsés), savitó 1829 (Schuster: Gyógyszeres), oxigenium 1833 (Kerekes: Chemia). A nyelvújításnál: éleny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál is éleny,
„mely ezen nevezetet azon sajátságánál fogva nyerte, hogy az az élet fenntartására múlhatatlanul megkívántatik … görög–latin neve: oxygenium, mely a többek közt savanyút jelent, ahonnan eleinte a magyar vegyészek savítónak nevezték.”
ozmium (Os) · 1804-ben fedezték fel, kezdetben a latin osmium megnevezéssel szerepel a magyar szakirodalomban, Schusterék szagony-ra magyarítják 1829 (Schuster: Gyógyszeres). Czuczor–Fogarasinál szagany:
„a levegőn hevítve a szagany savvá ég el, mely nagyon szállékony s gőzállapotban sajátságos átható szagú, és a légzési szerveket erősen megtámadja. Ezen sajátságánál fogva nyerte magyarul a szagany, valamint előbb az osmium nevezetet is a görög (= szag) szótól.”
palládium (Pd) · 1803-ban fedezték fel, a magyar kémiai nyelvújításban Schusternál itelany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél pallany vagy védeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél itélany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál pallasércz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál pallany:
„a latin palladium név előrésze: pall vétetett a magyarban is törzsül, s az elemek any képzőjéből alkottatott a »pallany« nevezet.”
platina (Pt) · A nyelvújítás előtti szakirodalomban többnyire platina vagy fehér arany, Zaynál pintói ezüst 1791 (Zay: Mineralógia), Kovátsnál platai 1822 (Kováts: Ásványnévtár), Schusternál először nehéz-arany, majd hamarosan nyelvújítva: lomany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél éreny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Kováts visszatér a régi kifejezésre: fejér arany 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), Jánosi fordításában platinnak írja 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál éreny,
„nevét érintési erejétől (vis catalytica) vette, melynél fogva puszta érintkezése és jelenléte által eszközöl vegyüléseket és elbontásokat a nélkül, hogy maga vegyészeti változást szenvedne.”
réz (Cu) · A nyelvújítás előtti időszakban
réz-ként szerepel, Fábián Raff-fordításában
veres réz 1799 (Fábián: Term. hist. 1. kiad.),
Kovátsnál veresréz 1807 (Kováts: Chémia). A
nyelvújítás időszakában rézany 1829 (Schuster:
Gyógyszeres), Schirkhubernél rézeny 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.). Kováts nem vette át, s 1845/47-es névtárában még mindig
veresréz (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál
réz.
ródium (Rh) · 1803-ban fedezték fel, Pethe a
rhodium megnevezést használja 1815 (Pethe: Kímia),
a nyelvújításban Schusternál rózsany 1829 (Schuster:
Gyógyszeres), Schirkhuber is ezt használja 1844 (Schirkhuber: Természettan.
1. kiad.), Irinyinél röteny 1842 (Irinyi: Vegyelemek),
Kovátsnál rózsaércz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü).
Czuczor–Fogarasinál rőteny.
ruténium (Ru) · Elem voltát csak 1843-ban igazolták, a hazai
kémiai tankönyvekben kevés helyen szerepel, Jedliknél
ruthenium 1850 (Jedlik: Természettan), Nendtvichnél
később ruthen névvel szerepel.
stroncium (Sr) · Tiszta állapotban 1808-ban állították elő, a magyar szakirodalomban elsősorban a latin megnevezését használták. A nyelvújításban Schusternál stronczany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél és Schirkhubernél pirany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál pirany, nevét
„azon sajátságánál fogva nyerte, mely szerént némely vegyületei a láng színét bíborpirosra festik.”
szelén (Se) · Tiszta állapotban 1817-ben állították elő, Kováts Mihálynak a következő évben megjelent kötetében selenium-ként szerepel 1818 (Kováts: Állati mágn.). A nyelvújításban hódany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél reteny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél holdany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál reteny:
„a levegőn meggyújtható, s égés alatt jellemző retekszagot terjeszt el; innen, kissé merészen (mert maga a retek szó sem magyar eredetű) magyar nevezete.”
szén (C) · A régebbi szakirodalomban széni matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), ehhez hasonló a Fábián által használt szén matéria 1803 (Fábián: Term. tud.), Wolnynál szénanya 1805 (Wolny: Természetrajz), Pethénél szenitő 1815 (Pethe: Kímia), Nyulasnál szén 1800 (Nyulas: Vizek), utána még számosan használták ugyanezt a kifejezést, például 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Lánghy–Lencsés szénszer-nek mondja, Schusternál szénő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Kerekes kéziratában szénelak 1833 (Kerekes: Chemia). A nyelvújításnál Irinyinél széneny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál széneny és szeneny, ez a
„vegykémileg tiszta, vagyis semmi idegennemű anyagokat nem tartalmazó szén.”
szilícium (Si) · Tiszta állapotban csak 1823-ban állították
elő, korábbi megnevezései oxidjára vonatkoznak: kovás
föld, kovaföld,
kovats, kovakő,
tüzkő föld, silicium,
kavicsföld. A nyelvújításban Schusternél 1829
(Schuster: Gyógyszeres) és Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) is
kovany. Czuczor–Fogarasinál csak a
kova (tűzkő) és kovaföld
kerül részletes bemutatásra, magát a kémiai elemet viszont nem tárgyalja.
tantál (Ta) · 1802-ben ismerték fel, fém állapotban csak később állították elő, kémiai szakirodalmunkban elsősorban latin megnevezését használták. A nyelvújításnál Schusternál nemitany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél imany vagy imeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál imeny:
„mivel nem nagy vegyülési erővel bír, s más testek, különösen a savak élege iránt közönbös, tehát mintegy ímmel-ámmal viseltetik irántuk.”
tellúr (Te) · Ércekben való előfordulását ismerték, elem voltát az Erdélyben működő Franz Müller ismerte fel 1782-ben, de hasonló kutatásokat folytatott Kitaibel Pál is. Nem véletlen, hogy az 1805-ös természettudományi munkában még titkos ércz-nek nevezik (Wolny: Természetrajz), Geley és Pethe a latin tellurium kifejezést használja 1811 (Geley: Ásványok), 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), Kováts földércz-nek mondja (tellus = a föld): 1822 (Kováts: Ásványnévtár), amelyet Schusterék földeny-re magyarítanak 1829 (Schuster: Gyógyszeres), s ezt Schirkhuber is elfogadja 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél irany 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál továbbra is irany, s
„neveztetett azon sajátságánál fogva, miszerint az úgynevezett irlában (Schrifterz) írott betűkhöz némileg hasonlító jegeczekben jön elé.”
terbium (Tb) · 1843-ban ismerték fel, Jedliknél
terbium 1850 (Jedlik: Természettan), a későbbiekben
a terbeny nevet kapta.
titán (Ti) · Régen ismert anyag, tiszta állapotban viszont csak 1910-ben tudták előállítani. Régi magyar elnevezései: titanit, titán, titanium, Kovátsnál nap 1822 (Kováts: Ásványnévtár), s ennek alapján készült a nyelvújításkor a napany megnevezés 1829 (Schuster: Gyógyszeres). Irinyi kemenynek keresztelte el 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál továbbra is kemeny, mert
„jegedve az acélnál és kovánál keményebb, s ezért kapta a kem gyöktől nevét.”
tórium (Th) · 1828-ban fedezték fel, s a magyar kémiai nyelvújításban
már a következő évben megkapta az ármany elnevezést
1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi azonban a torány-t
javasolta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Mannónál tereny
1842 (Mannó: Vegytan). Megjegyezzük, hogy Bugát 1843-ban a
tereny kifejezést nem a tóriumra, hanem a volfrámra
javasolta 1843 (Bugát: Szóhalmaz), ami nyilván tévedés, hiszen Jedlik is hét
évvel később a tóriumra használja a tereny kifejezést
1850 (Jedlik: Természettan). Schirkhuber egyiket sem fogadta el, szerinte a
helyes megnevezés: szürkeny 1844 (Schirkhuber:
Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál megföld 1845/47
(Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál visszatér a Jedlik által elfogadott
és ajánlott tereny.
urán (U) · 1789-ben találtak rá, fém állapotban 1842-ben állították
elő, régi magyar elnevezései: urankori és
mennyei. A nyelvújításkor Schusternél
menyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél
sárgany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), továbbá
mennyeny 1843 (Bugát: Szóhalmaz). Czuczor–Fogarasi
nem tárgyalja.
vanádium (V) · vanadany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), szineny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál színeny vagy szineny:
„nevezetét azon sajátságától kapta, mely szerint másodrendű vegyületei különböző, t. i. vörös, sárga és kék színűek, melyek éppen maguk a tulajdonképpeni alapszínek.”
vas (Fe) · A nyelvújítást megelőző időszakban
vas-ként szerepel a szakkönyvekben és tankönyvekben,
Schuster javaslatára lett vasany 1829 (Schuster:
Gyógyszeres), amelyet Schirkhuber is átvett 1844 (Schirkhuber: Természettan.
1. kiad.). Irinyi nem fogadta el, tanulmányában a vas
megjelölés szerepel 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál
vasany vagy vas.
volfrám (W) · farkasnyál 1784 (Benkő–Werner), tungértz 1811 (Geley: Ásványok), scheelium 1815 (Pethe: Chémia), farkasnyál, farkasfel 1822 (Kováts: Ásványnévtár), tereny 1829 (Schuster: Gyógyszeres), volfran 1833 (Kerekes: Chemia), Mannó és Irinyi szerint is seleny 1842 (Mannó: Vegytan) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Bugátnál tereny 1843 (Bugát: Szóhalmaz), Schirkhubernél tereny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál farkasnyál vagy nehézkő 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Jedliknél 1850 (Jedlik: Természettan) és a későbbi kémiákban seleny. Czuczor–Fogarasinál farkasnyál. A „tereny” kifejezés azért problematikus, mert a nyelvújítás idején mások ezt nem a volfrámra, hanem a tóriumra javasolták, köztük Mannó és Jedlik. Czuczor–Fogarasinál a tóriumra használják a „tereny” kifejezést.
