Hídverés rovat

Dante Isteni színjáték-ának szemészeti vonatkozásairól

dr. Grósz István
biológia, orvoslás, szemészet, irodalom, vers, Dante Alighieri, Isteni színjáték, Divina Commedia, La Commedia, Grósz István

Dante Alighieri zseniális alkotása művészi értékelésével kötetekre menő irodalom foglalkozik évszázadok óta. Nem ismeretes előttem, hogy történt-e feldolgozása szemorvosi szempontból. Nemrég hagyta el az angol sajtót Shakespeare műveinek orvosi vonatkozásai című munka. Szerintem egyáltalán nem „felségsértés” az ilyen jellegű tanulmányok megírása, hiszen csak újabb bizonyítékát adják e lángelmék sokoldalúságának. Jelen tanulmányban Babits Mihály konzseniális fordítását dolgoztuk fel.

Dante szembajjal küzdött életében: védőszentje Szent Lucia, a megvakított vértanú volt:

„S a Legnagyobb Család atyjával szemben
ül Lúcia, ki Hölgyed’ küldte hozzád,
mert vakon jártál a veszedelemben. –”

Dante többször utal csökkent látására:

„s gyenge szemem csak onnan láthatott jól”

vagy másutt:

„most érzem földi szemem gyöngeségét.”

Plasztikus ábrázolását kapjuk a scotoma helieclipticumnak, tehát a napfogyatkozást vizsgálók phototraumájának:

„Olyanná lettem, mint akin erőt vett
a napfény melybe imént szeme mélyedt,
s mely egy percre vaksággal verte őt meg.”

vagy egy másik helyen:

„Napfogyatkozást látni a hegyélre
aki kiáll és ajzza szemeit;
annyira néz, hogy elvakul beléje:”

De mesterien ábrázolja a költő a káprázást is, kifejezést adva a túlerős fényforrás okozta látóbíbor-leépülésnek:

[…] Addig is, amíg új erőre
kapna látásod, mit fényem eloltott”

Majd kissé távolabb, amikor is a „Helladaptation” folyamata lép fel:

„S mintha éles fény nyilai suhantják
szét álmaid, melynek heves sugára
szemed hártyáin egyenkint zuhant át,
a felébredt szem előbb alig állja
hirtelen azt se tudja, hogy mivé lett,
amíg magához nem tér nagysokára:”

A harmadik hasonlat:

„De mint a nap oly szemvesztőn fehérszik,
hogy fátyolt von rá a saját sugára,
úgy éreztem, hogy szemem fénye vész itt.”

Majd Purgatóriumában az ernyőzés szerepel:

„S szemöldökömre kezem ernyőt tartott;
mert a nagy fényhez nehezen törődvén
szemem, verését mérsékelni hajtott.”

A „Blendung” mesteri érzékeltetése található alább:

„Úgy tettél mint kik sötét éjbe mennek
s fáklyát visznek, de nem látják a fényét,
csak az utánuk jövő örül ennek.”

vagy a Paradicsomban:

„a szent Hölgynek, szemében van a hajdan
Ananiás ujjában rejtezett kegy.”

– a damaszkuszi jelenetre utalván.

De a földi sas állítólag bele tud nézni a napba: „A napot állja”. Itt szerepel a szembogár is:

„Az ki pupillám közepébe’ csillog


Az ötből, kik övezve e pupillát
szemöldököt csinálnak, .......

A presbyopia ténye Dantenál sorscsapás, hiszen Farinata szerint

„»Úgy látunk, mint kinek a szeme rossz,
közelre nem, távolba jól« – felelte –
»ennyi fényt hágy az Úr, ki ostoroz.”

Vagy másutt:

„és úgy élezték szemeiknek élét,
mint vén szabó a tű fokát keresve.”

A retina pálcikarendszerének sötéthez illeszkedése, az aclaptatio leírását az alábbi sorok szemléltetik:

„Sötétedett a lég, eljött az este,
mégis szememtől szeméig a vak közt
látásunk lassan áthatolni kezdte.”

Hogyan fejezi ki a Mester az egységnyi (1,0) látást?

„s most éles látást kell, hogy itt kivánjál,
mert haszna lesz az éles tiszta szemnek.”

A könnypangást érzékelteti az alábbi rész: a szemgolyót fedő praelacrimalis film – pathológiában nem ismert – megfagyásával. Valóságos congelatio lacrimarum-mal állunk szemben:

„S a könny maga a könnyet visszatartja,
hogy a könnyek befelé visszaszállnak,
hogy több legyen a kín nyomása, harca.
Mert a legrégibb könnyek összeállnak
s a szemnek gödrét megtöltvén előre
az arcon kristálysisakot csinálnak.”

A könnycsorgás ábrázolására hivatott az alábbi:

„S egy percre könnyüket arcukra ejték
eddig csak bellül nedves szemeik.”

A totális blepharorrhaphia korhű leírását olvasihatjuk a Vakok erkélyén című fejezetben, mégpedig a legmodernebb varróanyag segítségével (e célra újabban tantaldrót kerül alkalmazásra):

„mert mindeniknek levarrva csukottan
pillája (s vasfonállal!) – mint levarrják
vad sólyomét, ........................

Ez az idomítás idejére történt. Majd később:

........................... a szörnyű
varrással varrt ájtatos árnyak; sirtak,
s a varráson át nyomódott a könnyű.”

De míg e kárhozottak szemrés-zárása végleges, Dante önmagának csak időlegeset szán:

„Az én szemem is lesz még itt bevarrva”

A középkor nagy festői arkangyalt állítottak Tóbiás mellé elveszett látásának (ulcus serpens?) gyógyítására, mégpedig halepével (epesavas só a mai sebkezelésben); így ábrázolja pl. Rembrandt is az eseményt. A költő Rafaelre utal:

„A Szentegyház is így rajzolja Gábort
emberi arccal, és Mihályt, s ki által
a bús vakságból Tóbiás kilábolt.”

A strabismus ábrázolására szolgál az alábbi részlet: amelyben a Sziréna, a világ csábítójának jelképét örökíti meg (syndroma?):

„egy nő jött elém, álmomban, dadogva,
a szeme kancsal, arca színe halvány,
lába meggörbült, és a karja csonka.”

A következő kép a kóros lesoványodottság, a cachexia elsőrendű megjelenítése, az enophthalmus kiemelésével (a régiek szerint ui. az emberi arcon kivehető a HOMO szó betűi):

„Szemük fekete gödre mélyre tágult;
az arcuk sápadt, s bőrük, mint silány zsák
csontjukon, a csont formái után nyúlt.


Gyöngyvesztett gyűrük gödrei a szemek;
ki minden arcban azt olvassa: OMO,
itt jól láthatta alakját az M-nek.”

A reflexio törvényét tárja elénk az alábbi részlet:

„Mint a tükörbül, ha visszaverődvén,
vagy víz szinérül, époly foku szögben,
mint rájahullott, a beléeső fény
a függélyes vonaltul jobbra szökken
– ha balrul jött – egyenlő messzeségbe,
(mint kisérlet mutatja s ábra könyvben):”

Bár a távolság négyzetével fordított arányban álló képnagyság törvényét nem ismerték, azt olvassuk, hogy három egymás mögött álló tükörben visszavert fényforrás képe kisebbedik, ugyanakkor:

............... de nem gyengébb a lángja,
mint azé, melynek távolsága kurta.”

irritáló gázok okozta orr- és kötőhártya-gyulladást írja le a költő; ez a Solfatare-k kénhidrogén gázaira emlékeztet:

„mert a bugyornak gőze lecsapódott
s szemem gyötörte és csavarta orrom.”

A szépirodalmi művek, laikusok által gyakran használt kifejezése a „hályog” lehullásáról itt is szó esik:

„A hegyre már, a hályogot levetni,
mellyel látnotok Istent, tiltja vakság!”

Az időtartam rövidségét a szemhéj emeléséhez hasonlítja; tudjuk, hogy a pislogás tartama 0,3 másodperc: az ezer év oly kis idő még az örökhöz,

............ mint a leglassubb égkör
forgásához, míg pilláid emelődnék.”

A vakság festői szemléltetését találjuk alábbiakban:

„(Ugyanis egyik árnyon megfigyeltem,
hogy vár szavamra, mert vakok gyanánt
fölnyujtá állát, egy kissé emelten.)”

Érdekes állatfiziológiai megfigyelésre bukkanunk a következő sorokban, ahol az alpesi köd fátylán át

„csak úgy láttál mint bőrön a vakondok;”

Az eddig látószerv nélkülinek tartott vakondokról nemrég derült ki, hogy létezik itt is egy csökevényes szerv, mely a bőr lenyúzása alkalmából kerülte ki a leírását.

Szimbolisztikus jellegű a három szemmel jellemzett Okosság, ki egyformán tekint múltra, jelenre és jövőre, a Csodálatos körmenetben Purg. XXIX. 132.

A szemrés zárásának, illetve nyitásának asszociált volta olvasható alább:

„mint a két szemet, zárni és emelni,
egyetlen akarat mozgatja kénnyel:”

A rövid értekezésben néhány asszociációról emlékeztünk meg. Ezek ismerete csak fokozhatja azt a műélvezetet, amelyet a Divina Commedia tanulmányozása ébreszt az olvasóban, ha az történetesen – szemorvos.

Dante meditáció közben gránátalmával
Forrás