Bármennyire is elütő legyen egy ember két
érdeklődési területe – mint esetemben a csillagászat és a numizmatika – előbb-utóbb
felmerül benne a kérdés, van-e a két területnek közös része, átfedése. Bennem ez
akkor merült fel, mikor a Millennium 2000 érme hátán megláttam a Naprendszer stilizált
képét a gondolkodó ember alakja mögött. Talán én lepődtem meg a legjobban, mikor
kiderült, hogy a kora középkorban – és így az Árpád-házi királyok idejében is – ez
nagyon gyakori volt! De a gyökerekhez még inkább vissza kell mennünk az időben…
A maratoni csata
Az egyik legelső olyan érme, melynek direkt csillagászati indítatását ismerjük az
Athénban vert klasszikus „bagoly tetradrachma”. Ezen a bagoly hátánál látható fogyó
holdsarló az i. e. 490. szeptember 13-án lezajlott maratoni csatára utal, ahol a
görög sereg a nagy túlerőben lévő perzsa sereget a „fogyó Hold alatt” legyőzte.
Az érme sikerét jelzi, hogy később mások is átvették a „design”-t, és Egyiptomtól
Perzsiáig mindenhol verték.
Caesar lelke
Az aktuális hatalom mindent megtett, hogy az égi jeleket saját hasznára
fordítsa. Ebben az élenjáró a Római Birodalom volt, érmeik a politikai propaganda
mesterdarabjai voltak. Ennek a propagandának egyik „terméke” Julius Caesar halálához
kapcsolódik.
Julius Caesart i. e. 44. március idusán a szenátusban ölték meg. Fogadott fia Octavius
a halála hírére azonnal Rómába indult, és fáradhatatlanul látott neki a hatalom
megszerzéséhez és megtartásához. Számos intézkedést hozott és többek között megtartotta
a Caesar által korábban beígért játékokat is. E játékok első napján, július 20-án
üstökös tűnt fel az esti égen és néhány napig látszott ott. Amikor azután i. e. 17-ben
újból üstökös jelent meg az égen Augustus Caesar nem késlekedett az üstököst
Julius Caesar visszatérő lelkének deklarálni, és „isteni támogatás”-ként felfogni.
A propaganda pedig beindult. Mindenhol megjelentek az üstökösök, gyűrűkön, érméken,
Octavius sisakján… Az üstökös az érmén fényes nyolcsugarú maggal és csóvával jelenik
meg (hajascsillag).
Nem minden csillag, ami annak látszik
Az eddigi példák meglehetősen egyértelműek voltak. Vannak
azonban első pillantásra kevésbé nyilvánvaló csillagászati vonatkozású
érmék, melyek valódi eredetét csak tüzetesebb vizsgálat deríti fel.
A napfogyatkozások, üstökösök mellett egyéb látványos égi
jelenségek, mint például a bolygóegyüttállások sem kerülték el
elődeink figyelmét. II. Julianus római császár i. sz. 360
tavaszán lépett trónra. Az általa veretett bronzpénz hátoldalán
egy bika található, szarvai között egy halványabb, míg a bika
válla felett egy fényesebb csillag található. Ha egy planetárium
programmal megrajzoltatjuk az égbolt állapotát az adott időben,
láthatjuk, hogy a halványabb Mars a Bika szarvai között, a
fényesebb Vénusz a Bika „vállánál” tartózkodott.
Ez esetben a csillag valójában bolygót jelöl. (Itt tartom fontosnak megjegyezni, de
ez igaz a cikkben szereplő összes példára is, hogy nyilvánvalóan nem a csillagászati
esemény volt az, ami miatt a jelenség az érmére került. Sokkal inkább arról lehet
szó, hogy az égi jelenségek és az isteni megnyilvánulások közötti határ nem létezett,
a csillagászati események, mint isteni üzenetek, vagy a jövendő előrevetítéseként
szerepeltek eleink hitében.)
Domitianus császár egyik érméjén a földgömb körül hét csillag látható. A hét csillag
ez esetben valószínűleg a hét bolygót (az öt szabad szemmel látható „valódi” bolygót
és a Napot meg a Holdat) jelenti, melyek az ókori felfogás szerint a Föld körül
keringtek.
A hét csillag azonban nem feltétlenül jelenti minden esetben ezt. Ha ugyanis
az érmekép kiegészül például a holdsarlóval, akkor a hét csillag egyike nem lehet
a Hold, mert akkor kétszer szerepelne. Itt esetleg a Hold Fiastyúk fedésére
gondolhatunk, mely ugyan gyakori jelenség, de ahhoz mégis elég ritka, hogy
megörökítsék.
Nem minden holdsarló, ami annak látszik
Számos ókori (és középkori) érmén találkozhatunk holdsarlóval,
vagy ahhoz hasonló jellel, melyet csillaggal vagy a nélkül ábrázolnak. Ám a
holdsarló ahhoz meglehetősen „közönséges”, mindennapos látvány, hogy érmére
kerüljön. Azonban egy részleges napfogyatkozás minden bizonnyal elég
figyelemre méltó jelenség ahhoz, hogy az érmékre – akárcsak mint kiegészítő
jelzés – verjék. Valószínűleg részben ez a magyarázata annak is, hogy ezek
a sarlók olyan fázist mutatnak, melyet a Hold sohasem vehet fel, de a részleges
napfogyatkozásra nagyon is jellemző. (A Hold fényes része sohasem nyúlhat
át a képzeletbeli felező vonalon. Persze az ábrázolások ma is meglehetősen
pontatlanok, elég megnézni egy rajzfilmet, vagy egy műtermi felvételt, és
látni fogjuk, hogy a pontos holdfázisok mennyire nem ismertek az emberek
előtt.)
A csillagászat és a numizmatika kapcsolata
Szép példát láthatunk napfogyatkozás ábrázolására, például I.
Vardanes pártus király esetében is. Uralkodásának vége felé bekövetkezett
napfogyatkozás hatására a meglévő érmeképet kiegészítették egy sarlóval
és csillaggal. A csillag valószínűleg a Hold mögött eltűnő Nap utolsó
sugarait jelképezi. Egyes elképzelések szerint ez a Nap- és Holdisten
ábrázolása, de akkor miért nem verték rá mindegyik érmére, miért csak az
érmék kisebb részén láthatjuk őket?
A fenti néhány ókori példa alapján látható, hogy sokszor direkt kapcsolat van
egy csillagászati esemény és egy érme között. Mielőtt azonban továbbmennénk az
Árpád-házi példákra, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az ennyire direkt
kapcsolat meglehetősen ritka. Sokszor előfordul az, hogy egy csillagászati
motívumhoz nem találjuk a kapcsolódó eseményt. Ez leginkább akkor fordulhat
elő, ha egy érmeképet egyszerűen lemásolnak. Ezt a másolást persze előidézheti
az esemény ismétlődése, de ez nem szükségszerű.
Meglehetősen kevés írásos anyag áll rendelkezésre, arra nézve, hogy egy eseményt
egy adott helyről megfigyeltek-e vagy sem. Egy hosszan tartó jelenséget, mint
például egy bolygóegyüttállást vagy egy szupernóvát nagy valószínűséggel
megfigyeltek, de egy napfogyatkozás akár észrevétlen is maradhatott, ha az
adott napon, órában felhő borította az eget a totalitás sávjában és annak
környezetében.
Az érmén szereplő jegyek nem feltétlenül azt jelentik, amit első
ránézésre mai gondolkodásunkkal hinnénk. Ahogy fentebb láttuk
a holdsarló az esetek többségében nem a fogyó vagy a növekvő holdfázist
jelenti – hiszen az meglehetősen közönséges, gyakori esemény – hanem sokkal
inkább a fogyatkozó Nap sarlóját. Hasonlóan egy csillag az érmén
jelenthet: csillagot, bolygót, a Hold mögött eltűnő Napot, vagy akár magát a
Napot és a Holdat is, mint a 7 bolygó egyikét. (A hét bolygó az öt
szabad szemmel látható bolygó és a Nap meg a Hold, tehát nem a mai értelemben
használjuk.)
Alapos gondossággal kell tehát eljárnunk akkor, mikor egy érmét és
egy csillagászati eseményt összerendelünk. Ha azonban sikerrel
járunk, ha sikerül egy csillagászati eseményt azonosítani egy érmén,
akkor meglehetősen pontos korlátot kapunk a pénz verésének időpontjára. Ezzel
a csillagászat segíteni tudja a numizmatikát, ami az Árpád-házi
pénzverés bizonytalanságait figyelembe véve akár jelentős is lehet.
Az Árpád-ház
Szent István nyugati mintára kezdett pénz veretni. Bár a kora
középkori érmék színvonala visszafejlődött és nem érte el a romai
érmék művészi színvonalát a csillagászati motívumok megmaradtak.
Leggyakrabban napfogyatkozások ábrázolásával találkozhatunk, talán, mert ezek
hagyták a legmélyebb nyomot az emberek lelkében.
Teljes napfogyatkozás IV. Béla dénárján
Talán a legszebb napfogyatkozás ábrázolást találjuk IV. Béla dénárján.
Uralkodásának kezdetén két teljes napfogyatkozás is látható volt Magyarországról.
Az első 1239-ben, a második 1241-ben a tatárjárás előtt, tovább rontva a napfogyatkozások
már akkor is meglehetősen baljós hírnevét. Ha az érmét alaposan megnézzük, világosan
látszik, hogy mindegyik csillag közepében egy-egy köröcske van. Ebből arra lehet
következtetni, hogy itt nem csillagokkal állunk szemben, hiszen senki sem rajzolna
így csillagot, hanem napfogyatkozással, amit szinte mindenki így rajzolna le.
(Érdemes összehasonlítani egy modern ábrázolással, az Alderney-n az 1999-es
napfogyatkozás alkalmából kiadott érmén.
A hasonlóság oly feltűnő, mintha nem is lenne több, mint 850 év a két érme
között.) Az angol szakirodalom a mullet szót használja a star
(csillag) helyett a motívum leírására, és fontos volna, ha az érmék magyar
leírásában is megkülönböztetnénk e két jegyet. Talán a napkorona lehet a
megfelelő szó erre.
Hóman Bálint a fenti C.N.H. 253 érmét nehezebb pénzlába miatt IV. Béla uralkodásának
elejére teszi, és ha ez így van, akkor jó eséllyel datálhatjuk az érme verését
1240 körülire. (Igaz, Hóman egy másik fejezetben a báni dénárokkal teszi egyidejűvé
az érmét, ez esetben nyilván nem azonosíthatunk egy 1255 után vert érmét több
mint tíz évvel azelőtti napfogyatkozással.)
Mindkét fogyatkozást látták, sőt mindkettőről írásbeli feljegyzés
tanúskodik. Az a ritka eset történt ugyanis, hogy egy helyről,
Spalatoból (Split, Horvátország) két és fél éven belül két teljes
napfogyatkozás is látszott. Az elsőről Tamás spalatói esperes
így számolt be:4
„Azon időben, Urunk születésének 1239. esztendejében,
június havának 3. napján csodálatos és rettenetes napfogyatkozás lőn, mert az
egész Nap elhomályosodott, és az egész levegőég besötétedett, és az
égen a csillagok, mint éjszaka, feltűntek, és egy nagyocska csillag ragyogott
a Nap mellett nyugat felöl. És mindenkit olyan rémület lepett meg,
hogy mintegy ész nélkül kiabálva futkosott idestova azt hívén, hogy eljött
a világ vége.”
Ez a „nagyocska csillag” minden bizonnyal a Vénusz
lehetett, hiszen közel, körülbelül 1 fokra, nyugatra tartózkodott a Naptól.
Mivel az egyes érmék besorolása meglehetősen bizonytalan, sőt Hóman
is elismeri, hogy lehetséges, hogy néhány II. Andráshoz besorolt érmét valójában
IV. Béla veretett, nem mehetünk el ama tény mellett, hogy II. András
itt látható érme mennyire kísértetiesen hasonlít Tamás esperes leírásához.
(A csillag itt a Hold mögött eltűnő Nap utolsó sugarait, az úgynevezett
gyémántgyűrű effektust ábrázolhatja, a kis kör pedig a Vénuszt.) Lehet
hogy ezt a pénzt IV. Béla verette, és az 1239. évi napfogyatkozást
látjuk itt? (Meg kell mondanunk, azonban, hogy a metrológiai alapú csoportosítás
ennek ellentmond.)
Gyűrűs napfogyatkozások
Sok más II. András dénáron találunk napfogyatkozásra utaló jeleket, csakhogy
uralkodása alatt nem volt teljes napfogyatkozás látható Magyarországról. Tudjuk
azonban, hogy II. András – házassága révén – friesachi mintára veretett pénz,
és 1207-ben gyűrűs napfogyatkozás volt látható Friesach közvetlen szomszédságában
nyugatra. Gyűrűs napfogyatkozáskor a Hold nem tudja teljesen eltakarni a Napot
és ezért a Napból még a legnagyobb fázis idején is látszik egy gyűrű alakú rész
(innen a neve). Akármilyen kis rész is látszik ki a Napból, az elég fényes ahhoz,
hogy a sokkal halványabb napkorona a fogyatkozás alatt ne legyen látható. Az
ilyen fogyatkozás legjellemzőbb ábrázolása – talán nem meglepő – egy gyűrű.
De már sokkal előbb, minthogy II. András átvette volna a friesachi „design”-t
találunk gyűrűt magyar pénzen. Az első ilyet Géza hercegként, a másodikat már
királyként verette. A harmadik fajtát, Szent László király dénárját, mely a
gyűrűket tartalmazza egyes numizmatikusok időrendben a király utolsó veretei
között tartják számon. Ez különösen jó egyezést mutat az 1093. szeptember 29-i
gyűrűs napfogyatkozással, melynek fő sávja szinte kettészelte Magyarországot.
E két gyűrűt vélték már betűnek, vagy mint Kovács László a Nap és a Hold
jelzésének.5 Elképzelésem szerint az is, csakhogy
ez esetben a Hold éppen eltakarja a Napot, melyből csak keskeny gyűrű
látszik, és pusztán csak a szimmetria kedvéért van belőle kettő. (Kovács
körként, Réthy karikaként említi, az érmerajzokon és fotókon jól látszik,
hogy az utóbbi a pontosabb fogalmazás).
Szent László király uralkodása alatt még történt egy teljes napfogyatkozás,
melynek teljességi sávja Dalmácia déli részén haladt át. Ez 1086. február 26-án
következett be, és talán ennek emlékét láthatjuk ezen az érmén. Az ábrázolás
meglehetősen szokatlan, talán a napkorona alakja volt többé-kevésbé szabályosan
8 sugarú és ez ihlette az érmeképet.
Bolygóegyüttállás III. Béla dénárján?
III. Béla egyik dénárja a csillagászati jegyek tárháza. Található rajta csillag,
gyűrű, (hold)sarló, mintha az egész érme egyfajta csillagászati üzenetet hordozna.
A király uralkodásának második fele csillagászatilag igencsak mozgalmas időszakra
esett. 1187. szeptember 4-én teljes, 1191. június 23-án gyűrűs napfogyatkozás
volt látható Magyarországról. De talán még ennél is rémisztőbb dolog tartotta
rettegésben a kor embereit. 1184-ben spanyolországi arab asztrológusok kiszámították,
hogy mind az öt ismert bolygó 1186-ban, a Mérleg csillagképben (Libra) fog összegyűlni
egy 11,6 fokos körön belül. Az ilyenkor szokásos világvége jóslatok sem várattak
magura sokáig és viharos gyorsasággal terjedtek. Ha meggondoljuk, hogy a 2000
májusában történt bolygóegyüttállás – amely tágabb volt a maga 19,5 fokával –,
még a mai világban is képes volt világvége hangulatra, elképzelhetjük őseink
félelmét. Maga a legszorosabb együttállás a Naphoz közel történt, ezért nem
volt látható, a bolygók „felsorakozását” azonban mindenki jól nyomon követhette.
Mit tehetett ilyen esetben a király egy soknyelvű országban, ahol szinte mindeni
írástudatlan? Például pénzt verethetett, melyen az eljövendő eseményeket ábrázolhatta,
mintegy biztosítva az alattvalókat, hogy minden az ő belegyezésével és tudtával
(Istentől való hatalmával) történik. Nem tudhatjuk persze, hogy így tett-e a
király vagy sem, de ezt a dénárt látva gondolhatjuk, hogy ha a csillagoknak,
gyűrűknek, holdsarlónak van csillagászati jelentése, talán az öt nyílnak végükön
az öt köröcskével szintén lehet. Talán az öt bolygó felsorakozását jelenti?
Elképzelésem szerint igen, továbbá a gyűrűk a gyűrűs, a csillagok a körökkel
a közepükön pedig a teljes napfogyatkozást hivatottak előre jelezni.
Szupernóva I. András dénárján
I. András mindösszesen kétféle dénárt veretett, melyek verési sorrendje
sohasem volt kétséges a numizmatikusok előtt. Ugyanakkor a kétféle dénár átlagsúlya
Kovács5 szerint „nem is tért el lényegesen egymástól,
vagyis cseréjükre nem kincstári, hanem politikai okokból kerülhetett sor”. De
mi lehetett ez a politikai ok, és mikor történt a váltás?
Mielőtt a kérdésre választ próbálnánk adni, vessünk egy pillantást az érme
egyik motívumára, melyet leginkább díszes keresztként említenek a leírások.
A kutatók véleménye szerint csak annyi bizonyos, hogy egyetlen ismert kereszt
típushoz sem lehet besorolni. Vajon lehet-e csillagászati magyarázat erre az
érmeképre? I. András uralkodása alatt nem volt jelentősebb napfogyatkozás a
Kárpát-medence környékén, de szerencsére van egy másik lehetőség is…
Mikor a csillagászok a Rák ködöt megfigyelték, kiszámították a táguló gáz
sebességéből, hogy a Rák köd úgy 1050 táján egy szupernóvává váló csillagból
keletkezhetett. A köd távolsága alapján arra következtettek, hogy a csillag
halála elég fényes kellett, hogy legyen ahhoz, hogy a Földről megfigyelhessék.
Nem sokkal ezután kínai krónikákban meg is találták a leírását egy vendégcsillagnak,
amely olyan fényes volt, hogy 21 napon át a nappali(!) égen is látszott, és
majdnem két évbe tellett, míg az esti égről is eltűnt az emberek szeme elől.
Észak-Amerika őslakói szintén megfigyelték. Valószínűtlennek látszott, hogy
Európából ne látták volna, mégis írásbeli feljegyzésre nem akadtak. Az egyetlen
ismert bizonyítékát annak, hogy a szupernóvát látták Európában is, éppen egy
érmén vélték felfedezni. A IX. Konstantin bizánci császárt ábrázoló pénzek egy
részén – az ismert 4000 darabból mindösszesen 20 darabon – két csillag látható,
míg a többin csak egy.3
Egészen 1999-ig kellet várni, míg a kutatások rávilágítottak arra, hogy az
1054-es szupernóva robbanás egybeesik IX. Leó pápa halálával, és keleti és nyugati
katolikus egyház szétválásával. Ráadásul a fényes csillag felragyogását a keleti
egyház, mint a szétválás égi megerősítését sajátította ki. Érthető tehát, hogy
Európában miért nem találunk sok írásos feljegyzést. Van azonban két másik olyan
érme is, amely ebből a korból származik, és a szupernóvát ábrázolhatja. Az egyik
I. András előbb említett dénárja, a másik Hitvalló Edward (Edward the Confessor)
dénárja.
A leírások úgy említik ez utóbbi dénárt, hogy sugárzó típus (radiating type)
és verését 1050–1053 közé teszik. Ha ezek az évszámok igazak, akkor nem lehet
a szupernóva ábrázolása, mert ezt az eseményt nem lehet előre megjósolni. Megbízható
feljegyzések híján azonban előfordulhat, hogy mégiscsak később verték, és valóban
a szupernóvát ábrázolják.1 A mélyen vallásos Edwardnak
valószínűleg nem volt oka emléket állítani az egyházak szakításának, az ábrázolást
valami más motiválhatta.
Nem úgy, mint I. Andrásnak, aki többször is szembekerült IX. Leóval, sőt
a pápa még kiközösítéssel is megfenyegette a magyar királyt. Ezt azonban végül
mégsem tette meg, és 1054-ben I. András két győztes háború után akár szerencsecsillagának
felragyogását is láthatta a szupernóvában. Talán ez volt az a politikai ok,
ami az érme verését szükségessé tette.
Négy kör Szent István dénárján
Marshall Faintich1 a csillagászat és numizmatika
kapcsolatáról írott könyvében számos példát hoz olyan érmeábrázolásra, amely
stilizált templomkaput ábrázol, melyben három kör található. Ezt egyesek a szentháromság
jelölésének tartják, de a könyvben több példa is bizonyítja, hogy csillagászati
eredete van. Az egyik legjellemzőbb ezek közül, hogy II. Fülöp Ágost (1180–1223)
francia király uralkodása alatt a templomkapuban öt köröcskét vertek. Ez egyrészt
cáfolja a szentháromság hipotézist, másrészt éppen egybeesik az 1186-os
bolygóegyüttállással, mellyel már III. Béla dénárján is találkoztunk.
Felmerült bennem a kérdés, vajon lehet-e Szent István Lancea Regis feliratú érméje – amely
szintén templomkaput ábrázol négy köröcskével a közepén – kapcsolatban négy
bolygó együttállásával. Sajnos azonban négy bolygó meglehetősen gyakran található
egymás közelében, még rövid időtartamon belül is, így nehéz egyértelmű választ
adni a kérdésre. Mivel a numizmatikusok többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy
az érmét Szent István koronázása körül kezdték verni, ellenőriztem a bolygóegyüttállásokat
a 998–1008 közötti időtartomnyában. Már ez alatt a rövid idő alatt is három együttállást
találtam. Az egyik 998 októberében, a másik 1007 augusztusban volt, de ez utóbbi
öt bolygó részvételével történt. A legérdekesebb azonban vitathatatlanul, hogy
1001. február elején, tehát egy hónappal a koronázás után a Merkúr, Vénusz,
Mars s a Jupiter 15 fokos együttállást „produkált” a Vízöntő és a Bak csillagképek
határán. Ez az együttállás túl közel történt a Naphoz, ahhoz, hogy szabad szemmel
megfigyelhessék, de el tudom képzelni, hogy asztrológusok előre jelezték. Ha
így történt, és az együttállást valamiféle égi jelnek tekintették, akkor elképzelhető,
hogy az első magyar pénzen is megörökítették.
Üstökösök?
Marshall Faintich1 szerint az sem véletlen, hogy
első dénárjaink hátoldalán négy kis ék található. Szerinte ezek üstökös ábrázolások –
melyre számos más külföldi példa is akad – és talán annak köszönhetik jelenlétüket
Szent István dénárján, hogy fényes üstökös volt látható a király születésekor
975-ben, sőt apja, Géza 997-es halálakor is. Későbbi királyaink egyszerűen lemásolták
az éremképet, talán el is feledve mi késztette a motívum kiválasztását.
Összefoglalás
Ahogy az reményeim szerint látható volt, sok esetben meg lehet találni egy
éremkép csillagászati eredetét. Véleményem szerint még sok lehetőség rejlik
e terület kutatásában. Napjaink számítógépei mindenki számára lehetővé teszik,
hogy távoli idők egét megrajzolja, napfogyatkozások helyét meghatározza, bolygóegyüttállásokat
kísérjen figyelemmel. Ugyanakkor önmagában a számítógép nem elegendő, nem tud
nekünk segíteni vissza nem térő üstökösök megmutatásában, vagy a szupernóvák
megjelenítésében. Ezért a csillagászattörténeti kutatások szintén nagyon fontosak.
Ha sikerül egy csillagászati eseményt egy érmekép első megjelenéséhez kötni,
azonnal megkapjuk az érme verésének időpontját.
Fontos lenne az érmék leírásában is a nagyobb precizitás. Különbséget kell
tenni csillag és napkorona, gyűrű és kör, holdsarló és napfogyatkozás között.
Sajnos a rendelkezésre álló rajzos és fényképes katalógusok alapján nem mindig
dönthető el egyértelműen, hogy mi is található ez érmén, ez pedig félrevezetheti
a csillagászati eredet után nyomozót.