When I heard the learn’d astronomer,
When the proofs, the figures, were ranged in columns before me,
When I was shown the charts and diagrams, to add, divide, and measure them,
When I sitting heard the astronomer where he lectured with much applause in the lecture-room,
How soon unaccountable I became tired and sick,
Till rising and gliding out I wander’d off by myself,
In the mystical moist night-air, and from time to time,
Look’d up in perfect silence at the stars.
1. változat
Amikor hallgattam a tudós csillagászt,
Amikor próbáltam az alakokat elhelyezni rendszerekbe magam előtt,
Amikor kezdtem a számok szövevényét összeadni, osztani és felbecsülni,
Amikor ültem, s hallgattam a tapsoló tömeg moraját,
Hirtelen, másra vágyva, fáradtan magamba szálltan
Szárnyalni, siklani kezdtem, vándoroltam a kinti világban.
Varázsos, nyirkos, éji égben és időtlen végtelenben
A csillagok tökéletes csendje úszott felettem.
2. változat
Hallgattam a tudós csillagászt,
Bizonyítások, számoszlopok sorakoztak előttem,
Térképeket, ábrákat mutogatott, összeadott, méricskélt, osztott.
S ahogy ültömben a csillagászt figyeltem, zúgó tapsok közepette adott elő a tanteremben,
Csakhamar érthetetlen unalom és rosszullét fogott el,
De, midőn felkeltem és kiosontam s kóboroltam, magánosan,
A rejtelmes éjszakai levegőn fel-felnéztem a csillagokra,
És tökéletes csend nyugalma ölelt.
3. változat
Mikor a tudós csillagászt hallgattam,
Mikor bizonyításai, számok oszlopai voltak előttem,
Mikor ábrák, diagramok, összegek és hányadosok voltak mérlegen,
Mikor ülve hallgattam a csillagászt s a terem vastapsa kísérte az előadást,
Mily hamar, érthetetlenül, betegesen elfáradtam,
Mígnem felálltam s kiosontam egyszál magamban,
A sejtelmes, nyirkos éjszakába, s időről időre,
A teljes csöndben felnéztem a csillagos égre.
„A művelt csillagász a kozmoszt értelmi absztrakcióként mutatja be –
bizonyítékok, számítások és diagramok soraként –, és azért kap tapsot,
mert lényegében szétszedte a kozmoszt táblázatokra, majd bevitte egy
előadóterembe, ahol a közönség számára már csak az ő ragyogása látható,
nem a csillagoké. A valódi csillagokat odakint kell megnézni, amelyek
»tökéletes csendben« mondják el a maguk bizonyítékait. A vers beszélője
„megmagyarázhatatlanul… fáradt és beteg« lesz az előadástól, és ez a
»megmagyarázhatatlan« szó összecseng azzal a vággyal, hogy a kozmoszt
ismét »megszámlálhatatlannak« élje meg – olyasminek, ami túl van a
tudós ügyes összeadásán, felosztásán és elméletgyártásán.”
(whitmanarchive.org)
„Whitman szintén részese volt a newtoni tudománnyal szembeni folyamatos
ellenhatásnak (lásd When I Heard the Learn’d Astronomer
című versét)…” (A gondolat gondolata – Edgar Allan Poe)