Humor rovat

„És szólt a paraszt Newtonhoz szerényen…”

George Gamow
fizika, gravitáció, Isaac Newton

Sir Isaac egyszer sétálni ment, és éppen
A gravitációs törvény járt a fejében,
Midőn szomszédja, egy paraszt, elébe állt,
S beszélgetésre invitálta, hisz nem árt,
Mondván, ha megpihen kicsit. Az almafákról
Szellő lopott le szirmokat, s e szép virágból
– Véges-végig, amerre csak az út vezet –
Terített a földre hófehér szőnyeget.

És szólt a paraszt Newtonhoz szerényen:
„Ha meg nem sérteném, már régen
Olyasmit hallottam, hogy holmi hírnevet
Tulajdonítanak Önnek itt az emberek,
Mert megfigyelte, hogyan hullik le az alma.
Jó volna tudni, mi ennek a magva.”

„A magva egyszerű; megérti minden ember,
Hogy egyazon erő, amely az r-rel,
A távolság négyzetével – a tétel ez –
Fordítottan arányos, és amely a fényes
Öreg Holdunkra is hat, nem kivételez
Az almával sem, kiváltképp, ha férges.”

„Ne folytassa, uram – szólott a szomszéd –
Kíváncsi én bizony nem erre volnék.
Az alma engem, higgye el,
Csak egy szempontból érdekel:
Piacra hogy’ viszem … látom, nem ért,
Szóval, azt mondja meg, mit kér egy fuvarért!”

Az a gondolat, hogy ugyanaz az erő, a nehézségi erő okozza a kő esését és az égitestek mozgását, akkor ötlött fel Newton agyában, amikor egy almát látott egy fáról lehullani – állítólag. Endrei Walter így ír erről Műszaki mendemondák című könyvében:

„Nem szorosan vett műszaki mendemonda és számtalanszor – de minden eredmény nélkül – megcáfolták már, mégis ide kívánkozik Newton híres almája. A hagyomány szerint, Newton 1666-ban Londonból a pestis elől szülőfalujába menekült és a kertben üldögélve egy hulló alma indította meg benne az általános gravitáció törvényéhez vezető gondolatmenetet. Teljesen eltekintve attól, hogy a nehézséggel kapcsolatos eszmékkel Kepler és Bouillaud műveit olvasva amúgyis foglalkozott (Kepler 3. törvényéből a felismerés önként következik, ahogyan azt Huygens kimutatta), az egész almahistória igen gyanús.

Kortársai ugyanis nem tudnak róla, persze ő sem említi. Pemberton, aki ismerte őt, csak annyit mondott, hogy a gondolat egy kertben született. A mendemonda Newton halála után kezd terjedni: Voltaire említi, hogy Conduitte-né, Newton unokahúga és házvezetőnője mesélte neki, őrá hivatkozik a másik forrás, Robert Greene is. Leonhard Euler sem hagyja ki Szentpétervárott megjelent Levelek egy német hercegnőhöz című munkájából. De terjesztéséhez leginkább Isaac Disraeli járult hozzá, megtetézvén azzal, hogy az alma Newton fejére esett.

Newton háza kertestől halála után egy Turner nevű ember birtokába került, aki könyvet szentelt a nagy tudósnak. Ebben említést tesz egy legendás almafáról, amelyet azonban régen kicsavart egy vihar. Fájából karosszék készült. Ki igazolhatta mindezt: a már említett Mrs. Conduitte.”

Csak sajnálhatjuk, hogy az alma fajtájának korabeli nevét nem hagyományozták reánk.

  • George Gamow: A fizika története (Biography of Physics). A szerző rajzaival. Fordította Kiss István. A verseket fordította Bárány György. Budapest: Gondolat, 1965. 69. p.
  • Endrei Walter: Műszaki mendemondák. Lektorok: Makkai László, Oswald Lóránt. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1985. 66. p.