Volt egy görög, Pitagorasz, isten nyugosztalja,
tudta, hogy ha a a négyzet oldala és alja,
akkor itt a négyzetünkre érvényes a tétel, (hogy)
a-szor a lesz egyenlő az ő területével.
Pitagorasz derékszögű háromszöget alkot,
felesége kineveti az együgyű rajzot.
De ezen a papiruszon születik egy ötlet:
az oldalak hosszúsága három, négy és öt lett!
Pitagoraszné:
Pí-ta-gó-rasz, ideköt a szeretet,
engem csókolj, ne a háromszögeket!
Kórus:
(De) ez a csinos ábra (a) Pitagorasz álma,
tudod, aki újított a matematikába’!
Pitagorasz ollójával ügyesen tud bánni, (s egy)
derékszögű háromszöget papiruszból vág ki,
Az átfogó oldalhosszát elnevezi c-nek,
s a befogók hosszát pedig a-nak és a b-nek.
Mind a három oldalára négyzeteket szerkeszt,
Felesége türelmetlen: „Ne szemetelj!… Kell ezt?”
„Nem érek rá!” – szól a görög – „Olyan tételt sejtek,
melyet ravasz logikával bizonyítok nektek!”
Pitagoraszné:
Pí-ta-gó-rasz, ideköt a szeretet,
engem csókolj, ne az egyenletedet!
Kórus:
(De) ez a csinos ábra (a) Pitagorasz álma.
Aki beleszeretett a matematikába!
Pitagorasz homlokára puszit ad a múzsa,
okos arcán ott virít a felesége rúzsa,
papiruszból egy négyzetet darabokra vágott,
s meg is volt a bizonyítás, amire úgy vágyott.
a-szor a plusz b-szer b,
az összesen c négyzet,
és ez nemcsak vélemény, nem ugribugri nézet:
van egy sereg bizonyítás, mely emellett érvel.
Ez a híres-nevezetes Pitagorasz tétel!
Pitagoraszné:
Pí-ta-gó-rasz, ideköt a szeretet,
Engem csókolj!...... Ne csak a tételedet!
Kórus:
(Mert) ez a csinos ábra (a) Pitagorasz álma,
Ha a világ összedőlne, ez ugyanúgy állna.