Mi is a név, ha esetlen,
s meg nem ragadja a lényeget?
A név fura volt ez esetben:
maga volt a beteg.
Lélek a testtel: úr rimával,
közöttük a harc dúl, alku nincs;
csak úgy ontotta az urinával
felhőkben az albumint.
Nem figyelte orvosa se,
hogy e felhőn áttörve meglép;
Ödéma,
kóma és a vese
kiválasztotta a lelkét.
Eljött ama dies suprema,
mely minden élőre rátalál,
mikor ajtót tárt az Ödéma,
s bejött a halál.”
