Humor rovat

A matematikus nyulai

Torma Péternek
Lackfi János
matematika, számlálás

A végtelen oly képtelen,
Mint ékszíj, végét nem lelem,
Mint hulahoppot, pörgetem,
Mint porszemcséket, pergetem,
Mint szélben tollat, kergetem.
Véremben keringethetem,
Nyolcasként bárhogy fektetem,
A végtelen nem fekhelyem,
Nem kegyhelyem, nem nyughelyem.
Egyszerűen magas nekem:
Elillan, beint szemtelen.
Számolgathatom szüntelen,
Egy lépcsővel feljebb terem,
Széttart, mint táguló terem,
Agyfagylaló egy jégverem.
A plüssnyuszikat ha veszem,
A nyuszik száma végtelen,
Hát rámegy nyaram és telem,
Hogy megszámoljam rendesen,
S ha egy-egy számhoz rendelem,
S nem ugrál tovább kecsesen,
Ha marad engedelmesen,
Hosszú sorukat csak lesem.
S mindig szülhet a végtelen
Egy egész új és védtelen
Szőrgombócot és épp nekem,
Szeme olyan, szája ilyen,
A füle egész másmilyen,
És szül majd ez is szüntelen,
Elszaporodnak itt nekem,
Úton-útfélen nyúl terem,
Minden bokorban nyúltetem,
Tele velük a tanterem,
Tele a személyes terem,
Na látod, ez a végtelen!

Lackfi János
(1971–) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós
holmi.org