ELSŐ FELVONÁS
ÖTÖDIK JELENET
Eraste, egy patikus
Eraste. Bocsánat, uram, ugye a doktor úrhoz van szerencsém, akinek üzentem?!
Patikus. Nem uram, nem én vagyok a doktor, ó, engem nem illet meg ez a tisztesség. Én csak patikus vagyok, szerény kis patikus, parancsára uraságodnak.
Eraste. A doktor úr nincs idehaza?
Patikus. De itthon van, csak a betegeivel foglalkozik; mindjárt szólok neki, hogy ön keresi.
Eraste. Maradjon csak, megvárom, míg végez velük. Azért jöttem, hogy venné kezelésbe egy rokonunkat, ő már tud róla – valami furcsa agybaj tört ki rajta, nagyon szeretnénk, ha a doktor úr segíteni tudna rajta, még mielőtt megnősül.
Patikus. Tudom, tudom, tudok a dologról, ott voltam, amikor átvette az üzenetet. Szavamra, becsületszavamra! jobb doktort nem is találhattak volna! Csodálatos ember! Kisujjában van az egész orvostudomány, úgy megy neki, mint a keresztvetés. Micsoda tudós! Egy jottát nem tágít a régiek írásaitól! ha beledöglik is az a beteg! Igen, kitart az igaz út mellett, mindig az igaz út mellett! Ebben nem érti a tréfát! A világ minden kincséért meg nem gyógyítana senkit más gyógymód szerint, csak úgy, amint az Orvosi Kar előírja.
Eraste. Nagyon helyes! Hogy’ merészel egy beteg meggyógyulni az Orvosi Kar akarata nélkül?!
Patikus. Nem azért mondom, mert olyan jó barátok vagyunk, de gyönyörűség, valóságos gyönyörűség a betegének lenni! Inkább meghalnék az ő gyógymódja szerint, minthogy meggyógyuljak másvalakinek a receptjére. Benne az ember megbízhat: akármi történik, minden a legnagyobb szabályszerűséggel megy végbe. Ha az ő kezei között hal meg, semmi panaszuk nem lehet az örökösöknek!
Eraste. Milyen fölemelő tudat egy elhunytnak!
Patikus. De milyen! Örül az ember szíve, hogy milyen módszeresen hal meg! Mert ő aztán nem teketóriázik a betegséggel, nála úgy megy minden, mint a karikacsapás! Ha valaki halálán van, csak hozzá forduljon, egykettőre elintézi.
Eraste. Nincs is jobb, mint ha az ember minél előbb túl van az ügyes-bajos dolgain!
Patikus. De milyen igaz! Minek is annyit ógni-mógni, folyton kerülgetni a kását? Tudja meg az ember, hányadán áll!
Eraste. Igaza van!
Patikus. Három gyermekemet volt kegyes megkezelni: négy nap se telt bele, beadták a kulcsot; más keze alatt még három hónapig elsorvadoztak volna.
Eraste. Lám, milyen jó egy ilyen barát a háznál!
Patikus. De milyen! Most már csak két gyermekem van, de azokkal is úgy bánik, mintha az övéi volnának. Teljességgel a maga saját külön módszere szerint gondozza és kezeli őket; én nem ártom bele magamat. Valahányszor megjövök a városból, csak nézem: hol eret vágott rajtuk, hol bélmosást kaptak…
Eraste. Ez aztán a gondoskodás!
Patikus. Itt jön, itt jön, itt jön Ő!
HATODIK JELENET
Első orvos, egy paraszt, egy parasztasszony, Eraste, egy patikus
Paraszt (az orvoshoz). Nem bírja tovább, doktor úr kérem! Azt mondja, hogy majd szétveti a fejét a fájdalom.
Első orvos. Hülyeség! A beteg ahhoz nem ért; tudvalevő dolog, hogy abban a betegségben, melyben ő szenved – Galenus szerint – a lépnek kell fájnia, nem pedig a fejnek.
Paraszt. Már akárhogy is van, doktor úr kérem, tetejébe még a hasa is megy hat hónap óta.
Első orvos. Jó jel! A benső részek öntisztulási folyamata. Két-három nap múlva meglátogatom. Hanem, ha előbb halna meg, okvetlenül értesítsenek. Nem volna tapintatos kitenni egy doktort annak, hogy halotthoz menjen orvosi vizitre.
Parasztasszony (az orvoshoz). Doktor úr kérem, az én édesapám meg mind csak betegebb lesz
Első orvos. Arról én már nem tehetek! Írtam föl orvosságot, miért nem gyógyul? Hányszor vágtak eret rajta?
Parasztasszony. Tizenötször, három hét óta!
Első orvos. Tizenötször?
Parasztasszony. Igenis.
Első orvos. És egy csöppet se lett jobban?
Parasztasszony. Nem bizony, kérem!
Első orvos. Annak jele, hogy a betegség nem a vérben fészkel. Ugyancsak tizenöt ízben fogjuk purgálni, hogy meglássuk, nem a belső nedvekben lappang-e a baj? S ha semmi se használ fürdőre küldjük.
Patikus. Íme, az orvostudomány a maga egész mélységében!
Eraste (az orvoshoz). Én vagyok az, doktor úr, aki múltkor üzentem önnek, szegény elborult elméjű rokonom ügyében; itt szeretném elhelyezni önnél, hogy kényelmesen és föltűnés nélkül vehesse gyógykezelésbe.
Első orvos. Nagyon helyes, uram, már mindenről intézkedtem. Ígérhetem, hogy valamennyi elképzelhető gyógymóddal élni fogunk.
Eraste. Ahol jön, ni.
Első orvos. Csupa szerencse, hogy éppen itt van egy régi barátom és kollégám: konzíliumot fogunk tartani a betegség fölött.
HETEDIK JELENET
Gömböc úr, Eraste, Első orvos, egy patikus
Eraste (Gömböc úrhoz). Egy kis dolgom akadt, úgy, hogy itt kell önt hagynom. (Az orvosra mutatva.) De íme itt egy kitűnő férfiú; az ő gondjaira bízom, majd ő szolgálatára lesz helyettem mindenben – a legnagyobb készséggel.
Első orvos. Ez hivatásom és kötelességem. Ön megbíz ezzel s ez nekem elég.
Gömböc úr (félre). Ez biztosan a háznagya, rangbeli embernek látszik.
Első orvos (Eraste-hoz). Biztosíthatom önt, hogy az úrnak a legszakszerűbb bánásmódban lesz része, s hívek leszünk mesterségünk módszereihez.
Gömböc úr. Ó, Istenem, minek is ennyi ceremónia, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni.
Első orvos. Ellenkezőleg, feladatom végtelenül boldoggá tesz.
Eraste (az orvoshoz). Íme tíz tallér, előlegül abból, amit megígértem.
Gömböc úr. Nem kérem, nem engedhetem, hogy költségbe verje magát miattam, hogy bármit is vásároltasson számomra.
Eraste. Ó, Istenem, tessék csak hagyni, nem arra van ez, amire uraságod gondol.
Gömböc úr. Kérem, csak mintha barátja lennék…
Eraste. Épp erről van szó. (Az orvoshoz súgva.) Főleg arra figyelmeztetem doktor urat, hogy ki ne engedje a keze alól, mert néha szökni próbál.
Első orvos. Ezen ne aggódjon uraságod.
Eraste (Gömböc úrhoz). Bocsássa meg udvariatlanságomat, ha most távozom.
Gömböc úr. Uraságod tréfál, hisz túlságosan is kegyes hozzám.
NYOLCADIK JELENET
Első orvos, Második orvos, Gömböc úr, a patikus
Első orvos. Rendkívül megtisztelő rám nézve a szerencse, melynek folytán én állhatok uraságod szolgálatára.
Gömböc úr. Én vagyok uraságodnak alázatos szolgája.
Első orvos. Itt van éppen kitűnő kollégám, akivel mindjárt tanácsot tartunk uraságod kezelésének módozatairól.
Gömböc úr. Ó, csak semmi körülményeskedést; nincs nekem semmi különös kívánságom.
Első orvos. Székeket! (Inasok székeket hoznak.)
Gömböc úr (félre). No, ezek elég gyászos szolgák egy ilyen fiatal urasághoz
Első orvos. Nos, uram, foglaljon helyet. (Miután mindhárman leültek, a két orvos kétfelől kézen fogja Gömböc urat, hogy pulzusát kitapintsa.)
Gömböc úr (kitárva két kezét). Parancsoljanak velem. (Látva, hogy pulzusát tapogatják.) Hát ez meg mi?
Első orvos. Étvágy jó? Enni tud?
Gömböc úr. Tudok én – hát még inni!
Első orvos. Ez baj! A hideg és leves dolgok kívánalma belső szárazság és forróság jele. Jól alszik?
Gömböc úr. Jól én, ha jól vacsoráltam.
Első orvos. Álmodni szokott?
Gömböc úr. Szoktam néha.
Első orvos. Milyen jellegű álmai vannak?
Gömböc úr. Milyen jellegű álmaim! Micsoda bolond kérdések ezek ?
Első orvos. Székletéte kielégítő?
Gömböc úr. Becsületszavamra, egy szót se értek az egészből! Lássuk inkább az innivalót!
Első orvos. Egy kis türelem! Előbb megtárgyaljuk az esetet itt az ön jelenlétében, mégpedig az idegen szavak kerülésével, világosan és érthetően.
Gömböc úr. Mennyi teketória azért a kis harapnivalóért!