James Miller 1726-ban írt egy komédiát The Humours of Oxford (Oxford humora) címmel. A fő „hóbort”, ahogy az várható, a pedantéria, és ennek fő képviselője Tudós hölgy, akit unokahúga, Klarinda, „Talmi hölgy”-nek hív. Tudós hölgy-et valóban teljes egészében megszállta ez a pedáns tudományos hóbort; minden gondolata tudományos fogalmakban fejeződik ki.
„Könnyebben tudnék egy szabálytalan kört leíró üstököst szabályos körre bírni, mint téged a megértés szférájának belsejébe redukálni”
– mondja Klarindá-nak.
„Nem tudok elviselni ennyi rosszindulatú rágalmazást. Elhagylak, mint egy elsőrangú tudatlant”
– kiáltja felháborodottan.
„Az egész testem szilárd részein nincs egyetlen egyéni szög sem, amely ne reszketne, ha a közelembe jön.”
Amikor rájön, hogy tévedésből az álruhás Haszonfi-t nézte Viktória leendő, tanult férjének, így kiált:
„Egész lényem fermentálódik már a gondolatától is – minden idegszál és rost vibrál a testemben a félelemtől.”
Tudós hölgy megköveteli, hogy a férfi, akit a leendő vejének választott, válaszoljon bizonyos kérdésekre:
„Tudós hölgy: Először is, Uram – melyik hipotézist vallja – Ptolemaioszét, vagy Kopernikuszét?
Haszonfi: Melyik rendszert? Nos, a… a…
Tudós hölgy: Kopernikuszét – gondolom.
Haszonfi: Kopernikuszét.
Tudós hölgy: Mert a másik kirívóan ellenkezik az ésszel, és a természet szokásos működéseivel. De kérem, Uram, jártas ön az előrejelző asztrológiában? – Feltétlenül szükségesnek tartom egy családos ember számára, hogy kellő jártassággal rendelkezzen ebben a hasznos tudományban.
Haszonfi: Teljesen.
Tudós hölgy: Akkor hát kétség sem fér hozzá, hogy ön horoszkópokat tud felállítani és születési képleteket számolni, Uram. Ön ismeri a bolygók konjunkcióit és oppozícióit, a házait és a csillagjegyeket. Ott van a Bika, a Medve, a Kos, a Rák…
Haszonfi: Igen, Asszonyom, – és a Krokodil, az Elefánt, a Bálna…
Tudós hölgy: Nos, Uram, már csak egy dolgot kell megkérdeznem Öntől, és a Menyasszonyához vezetik. Gondolja, hogy valaha is lehetséges lesz meghatározni a longitúdót, Uram? Oly hatalmas mélység ez, hogy attól tartok, meghaladja bárki felfogóképességét.
Haszonfi: Egy felfoghatatlan mélység.
Tudós hölgy: Micsoda hatalmas tudású férfi! Mindig azt mondja, amit én.”
Ez a virtuóz annyira belemerült a tudományos hóbort hálójába, hogy még a házasságban is ezt a próbát alkalmazza.
Az új filozófusok szinte mindenféle érdeklődése megjelenik itt. Tudós hölgy már nem kételkedik a vákuum létezésében,
„mert a mai kor fiatal lányainak és ficsúrjainak koponyái elegendő demonstrációk.”
Ismeri a filozófia összes rendszerét Szókratésztől Whistonig; az asztronómiáról és a filozófiáról tart „függöny-előadásokat”. Az érdeklődési köre kiterjedt minden tudományos eszközre. Amikor megbánja filozófiai hóbortját, kijelenti:
„Megsemmisítem az összes glóbuszomat, kvadránsaimat, szféráimat, prizmáimat, mikroszkópjaimat, és laterna magicaaimat. Kihajítom hát minden mágneskövemet, kavicsomat, s egyéb lim-lomomat, hogy kikövezzék velük az ajtómat. Átkonvertálom a légpumpáimat vízpumpákká, elküldöm az összes kígyófogamat, múmiacsontomat, és szörnyszülöttemet az Oxford Múzeumba, hogy szórakoztassanak vele más, hozzám hasonlóan nevetséges bolondokat.”
Ez az ambiciózus filozófus is a tudás egész birodalmát a saját tartományának tekintette.
De a tanulás és a kollégiumi modor iránti minden színlelése ellenére a többi szereplő mind megveti őt. A lánya és az unokahúga csúfolják; Felfuvalkodott becsapja; Majmoló kigúnyolja. „Tudod, hogy milyen színlelő az öreg hölgy a tanulásban és a filozófiában” – mondja Haszonfi, miközben készül udvarolni neki. A „kollégiumi modor”, melyet Tudós hölgy annyira ajánl unokahúgának,
„mint a kollégiumi tanulmányaitok, a gyakorlatban a dolgok kontradikciós halmaza, és csak arra a helyre való, ahol tanítják.”
Talmi úr-hoz hasonlóan ő is megjavul a darab végén.1
„Joggal tettek bolonddá, mert filozófus akartam lenni. Úgy kell szenvednem, mint Phaethónnak, mert olyan szférában akartam mozogni, amely nem hozzám tartozott.”
Ennek a komikus szatírának a különlegessége a nők részéről az új filozófia űzése. A drámaíró azonban ezen a célon messze túlhaladt, és az összes egyetemi érdeklődési területek szatíráját is elkészítette. Nincs egyetlen szereplő sem, aki komoly igyekezetből jött az egyetemre. Az ifjú Majmoló úgy gondolja, két évet pazarolt el az életéből, mert követte nevelője tanácsát: latint és görögöt tanult; a conundrum a tudományosság minden látszatának nyílt kifigurázása; Felfuvalkodott pedig egy csaló csirkefogó. De van egy komoly kritikai elem Haszonfi beszédében a darab végén.
„Nos, akármelyik nemhez tartozó emberek, Asszonyom, általában csalódnak, ha olyasmivel foglalkoznak, ami helyesen a másik nem ügye. Az öltözőszoba, és nem a dolgozószoba a hölgy tartománya – és egy nő ugyanolyan nevetséges látvány, amikor glóbuszok fölött görnyed, vagy teleszkópon néz keresztül, mint egy férfi egy pár védőkesztyűben csipkét javítva.”
A filozófia úgy „illett a férfiakhoz, mint a lovassági csizma” –
de nőknek nem való.
(Az angol szöveget a Copilot és a ChatGPT fordította. Szerkesztette és a jegyzeteket összeállította Visontay György.)