Humor rovat

Tudós vagy Talmi hölgy?

James Miller Oxford humora, 1726
Részlet Carson S. Duncan Az új tudomány és az angol irodalom a klasszikus periódusban című könyvének A komédia és az új tudomány című fejezetéből
természettudomány, Oxfordi Egyetem

James Miller The Humours of Oxford című vígjátéka 1730-ban debütált a londoni Theatre-Royal Drury Lane színházban, és az oxfordi egyetemi élet szatirikus ábrázolásával aratott sikert. A darab szerzője maga is az oxfordi Wadham College hallgatója volt, így belülről ismerte azt a világot, amelyet kifigurázott.

A darab műfaja komédia, fő témája az oxfordi tudósok és diákok túlzott borfogyasztása, hiúsága és tudálékossága. Stílusa szatirikus, társadalomkritikus, a karakterek allegorikusak vagy beszélő nevet viselnek (pl. Colonel Truelove, Shamwell, Conundrum), ami a moralitásjátékok hagyományát idézi.

Lady Science alakja, aki nőként testesíti meg a tudomány allegóriáját, különösen figyelemre méltó. Egyszerre idézi meg a tudomány iránti áhítatot és a tudományos világ visszásságait. A darabban betöltött szerepe révén Miller finoman kritizálja azokat, akik a tudományt csak dísznek vagy társadalmi státuszuk emelésére használják. A tudomány iránti áhítat és a tudományos világ visszásságai közötti feszültség jól tükrözi a darab egészének ambivalenciáját: egyszerre ünnepli és kritizálja az akadémiai életet.

James Miller 1726-ban írt egy komédiát The Humours of Oxford (Oxford humora) címmel. A fő „hóbort”, ahogy az várható, a pedantéria, és ennek fő képviselője Tudós hölgy, akit unokahúga, Klarinda, „Talmi hölgy”-nek hív. Tudós hölgy-et valóban teljes egészében megszállta ez a pedáns tudományos hóbort; minden gondolata tudományos fogalmakban fejeződik ki.

„Könnyebben tudnék egy szabálytalan kört leíró üstököst szabályos körre bírni, mint téged a megértés szférájának belsejébe redukálni”

– mondja Klarindá-nak.

„Nem tudok elviselni ennyi rosszindulatú rágalmazást. Elhagylak, mint egy elsőrangú tudatlant”

– kiáltja felháborodottan.

„Az egész testem szilárd részein nincs egyetlen egyéni szög sem, amely ne reszketne, ha a közelembe jön.”

Amikor rájön, hogy tévedésből az álruhás Haszonfi-t nézte Viktória leendő, tanult férjének, így kiált:

„Egész lényem fermentálódik már a gondolatától is – minden idegszál és rost vibrál a testemben a félelemtől.”

Tudós hölgy megköveteli, hogy a férfi, akit a leendő vejének választott, válaszoljon bizonyos kérdésekre:

Tudós hölgy: Először is, Uram – melyik hipotézist vallja – Ptolemaioszét, vagy Kopernikuszét?

Haszonfi: Melyik rendszert? Nos, a… a…

Tudós hölgy: Kopernikuszét – gondolom.

Haszonfi: Kopernikuszét.

Tudós hölgy: Mert a másik kirívóan ellenkezik az ésszel, és a természet szokásos működéseivel. De kérem, Uram, jártas ön az előrejelző asztrológiában? – Feltétlenül szükségesnek tartom egy családos ember számára, hogy kellő jártassággal rendelkezzen ebben a hasznos tudományban.

Haszonfi: Teljesen.

Tudós hölgy: Akkor hát kétség sem fér hozzá, hogy ön horoszkópokat tud felállítani és születési képleteket számolni, Uram. Ön ismeri a bolygók konjunkcióit és oppozícióit, a házait és a csillagjegyeket. Ott van a Bika, a Medve, a Kos, a Rák…

Haszonfi: Igen, Asszonyom, – és a Krokodil, az Elefánt, a Bálna…

Tudós hölgy: Nos, Uram, már csak egy dolgot kell megkérdeznem Öntől, és a Menyasszonyához vezetik. Gondolja, hogy valaha is lehetséges lesz meghatározni a longitúdót, Uram? Oly hatalmas mélység ez, hogy attól tartok, meghaladja bárki felfogóképességét.

Haszonfi: Egy felfoghatatlan mélység.

Tudós hölgy: Micsoda hatalmas tudású férfi! Mindig azt mondja, amit én.”

Ez a virtuóz annyira belemerült a tudományos hóbort hálójába, hogy még a házasságban is ezt a próbát alkalmazza.

Az új filozófusok szinte mindenféle érdeklődése megjelenik itt. Tudós hölgy már nem kételkedik a vákuum létezésében,

„mert a mai kor fiatal lányainak és ficsúrjainak koponyái elegendő demonstrációk.”

Ismeri a filozófia összes rendszerét Szókratésztől Whistonig; az asztronómiáról és a filozófiáról tart „függöny-előadásokat”. Az érdeklődési köre kiterjedt minden tudományos eszközre. Amikor megbánja filozófiai hóbortját, kijelenti:

„Megsemmisítem az összes glóbuszomat, kvadránsaimat, szféráimat, prizmáimat, mikroszkópjaimat, és laterna magicaaimat. Kihajítom hát minden mágneskövemet, kavicsomat, s egyéb lim-lomomat, hogy kikövezzék velük az ajtómat. Átkonvertálom a légpumpáimat vízpumpákká, elküldöm az összes kígyófogamat, múmiacsontomat, és szörnyszülöttemet az Oxford Múzeumba, hogy szórakoztassanak vele más, hozzám hasonlóan nevetséges bolondokat.”

Ez az ambiciózus filozófus is a tudás egész birodalmát a saját tartományának tekintette.

De a tanulás és a kollégiumi modor iránti minden színlelése ellenére a többi szereplő mind megveti őt. A lánya és az unokahúga csúfolják; Felfuvalkodott becsapja; Majmoló kigúnyolja. „Tudod, hogy milyen színlelő az öreg hölgy a tanulásban és a filozófiában” – mondja Haszonfi, miközben készül udvarolni neki. A „kollégiumi modor”, melyet Tudós hölgy annyira ajánl unokahúgának,

„mint a kollégiumi tanulmányaitok, a gyakorlatban a dolgok kontradikciós halmaza, és csak arra a helyre való, ahol tanítják.”

Talmi úr-hoz hasonlóan ő is megjavul a darab végén.1

„Joggal tettek bolonddá, mert filozófus akartam lenni. Úgy kell szenvednem, mint Phaethónnak, mert olyan szférában akartam mozogni, amely nem hozzám tartozott.”

Ennek a komikus szatírának a különlegessége a nők részéről az új filozófia űzése. A drámaíró azonban ezen a célon messze túlhaladt, és az összes egyetemi érdeklődési területek szatíráját is elkészítette. Nincs egyetlen szereplő sem, aki komoly igyekezetből jött az egyetemre. Az ifjú Majmoló úgy gondolja, két évet pazarolt el az életéből, mert követte nevelője tanácsát: latint és görögöt tanult; a conundrum a tudományosság minden látszatának nyílt kifigurázása; Felfuvalkodott pedig egy csaló csirkefogó. De van egy komoly kritikai elem Haszonfi beszédében a darab végén.

„Nos, akármelyik nemhez tartozó emberek, Asszonyom, általában csalódnak, ha olyasmivel foglalkoznak, ami helyesen a másik nem ügye. Az öltözőszoba, és nem a dolgozószoba a hölgy tartománya – és egy nő ugyanolyan nevetséges látvány, amikor glóbuszok fölött görnyed, vagy teleszkópon néz keresztül, mint egy férfi egy pár védőkesztyűben csipkét javítva.”

A filozófia úgy „illett a férfiakhoz, mint a lovassági csizma” – de nőknek nem való.

(Az angol szöveget a Copilot és a ChatGPT fordította. Szerkesztette és a jegyzeteket összeállította Visontay György.)

  • Thomas Shadwell: The Virtuoso, 1676.

  • Tudós hölgyLady Science.
  • pedantéria – túlzott merev pontosság, kicsinyeskedés, tudálékosság, vaskalaposság, nagyképűség.
  • Talmi hölgyLady Gimcrack. (A gimcrack jelentései: olcsó, díszes, de silány minőségű tárgy, vagy átvitt értelemben csillogó, de értéktelen, tetszetős vacak.
  • szabályos kör – Ekkor már tudták, hogy az üstökösök pályája nem kör alakú, hanem elliptikus, mint a bolygóké, bár általában sokkal excentrikusabb pályákon.
  • rágalmazás (defamation) – A tudományos közegben a rágalmazás veszélye különösen fontos volt, mert a szakmai hírnév elvesztése anyagi és karrierbeli következményekkel járt. Tudósok, kiadók és újságok gyakran pereltek vagy kerültek perveszélybe rágalmazó vádak miatt.
  • test szilárd részei (Solid of my Body) – a 18. századi tudományos és orvosi nyelvhasználatban a test szilárd, anyagi összetevőire utal: csontokra, izmokra, kötőszövetre és általános sejtes vagy szöveti tömegére. Ez a kifejezés a korabeli folyadék‑ vagy humoralista elméletekkel szemben a test „szilárd” komponenseinek művelését, vizsgálatát és jelentőségét emeli ki. A 18. század tudományos diskurzusában gyakran szembeállították a test „solida” és a test „fluida” aspektusait. A „solida” hangsúlyozása a mechanikus, anatómiai és szerkezeti magyarázatok felé tolta el az értelmezést, míg a „fluida” a humoralista, életerő‑ és nedvközpontú magyarázatokat reprezentálta.
  • Haszonfi Gainlove – valaki, aki szerelemre törekszik, szerelmet „szerez”, gyakran eszközként vagy előnyként kezeli a szerelmi viszonyokat.
  • fermentáció biokémia – (más néven erjedés), egy biokémiai folyamat, amely során a mikroorganizmusok – például baktériumok, élesztők és penészgombák – enzimjeik segítségével lebontják a szerves anyagokat, különösen a cukrokat, és energiát nyernek belőlük. A fermentáció oxigénmentes környezetben zajlik, és számos ipari, élelmiszeripari és gyógyszeripari folyamatban alapvető szerepet játszik. A folyamat jellemzően pezsgéssel jár, a szövegben valószínűleg erre történik utalás.
  • test (frame) – A 18. századi tudományos nyelvben a biológiával és az orvostudománnyal kapcsolatos szövegekben a csontozatra és az izomzatra utalt, mint az egész testet tartó alapra.
  • félelem (fright) – A 18. századi tudományos (különösen az orvosi és filozófiai) nyelvben nem pusztán a mai értelemben vett ijedtséget jelentette, hanem egy akut, hirtelen beálló emocionális és fizikai állapotot, melynek komoly patológiás következményeket tulajdonítottak.
  • Klaudiosz Ptolemaiosz (85/90 körül–168 körül) – görögül író, Egyiptomban élő, római polgár, matematikus, csillagász, geográfus, asztrológus és költő. Nevéhez fűződik a geocentrikus világkép, az a mára tévesnek bizonyult elmélet, mely szerint a Föld a világmindenség középpontja, így körülötte kering az összes többi égitest. Az elmélet az ókori Görögországból származtatható, tökéletesítője Klaudiosz Ptolemaiosz volt.
  • Kopernikusz (1473–1543) – lengyel csillagász. Nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép kidolgozása, mely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, a Hold pedig a Föld körül. Kopernikusz ennek az elméletnek a publikálásával forradalmasította az egész világképet, és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit.
  • előrejelző asztrológia (Astrologia Judiciaria) latin – Az események előrejelzésének művészete a bolygók és csillagok helyzetének, valamint a Földhöz való viszonyuk kiszámításával. Az előrejelző asztrológia kifejezést főként a középkorban és a kora reneszánszban használták az asztrológia azon típusainak megnevezésére, amelyeket a katolikus egyház eretneknek tartott, megkülönböztetve a természetes asztrológiától, mint például az orvosi asztrológia és a meteorológiai asztrológia, amelyeket elfogadhatónak tartottak, mivel a kor természettudományainak részét képezték.
  • égitestek konjunkciója csillagászat – Az égitestek konjunkciója (vagy együttállása) azt jelenti, hogy az égitestek látszólag közel helyezkednek el az égbolton, a Földről nézve egy irányban vannak.
  • égitestek oppozíciója csillagászat – Az égitestek oppozíciója az a csillagászati jelenség, amikor egy külső bolygó (a Földön kívül keringő bolygó, pl. Mars, Jupiter) a Földön nézve pontosan ellentétes irányban van a Naptól.
  • Krokodil, Elefánt és Bálna asztrológia – az „állatok szférájának” (Sphere of Animals) vagy a természettudománynak (Natural History) három monumentális, egzotikus és gyakran túlzottan tárgyalt példája a 18. századi tudományos értekezésekben és gyűjteményekben. Gainlove a felsorolással az általa birtokolt „vast Profundity(óriási mélység) illúzióját akarja kelteni.
  • logitudo földrajz – A hosszúsági kör vagy délkör vagy földrajzi meridián az ideális gömbnek tekintett Föld felszínén: a két földrajzi póluson áthaladó tetszőleges főkör egyik vagy másik, pólustól pólusig tartó félköre. A hosszúsági körök pontos meghatározására a tengeri hajózásban volt a legnagyobb igény. A pontos eredményhez olyan időmérő eszközre volt szükség, amely működését nem befolyásolta a tenger hullámzása. Az erre alkalmas, a tengerészetben is használható órát végül az angol John Harrison készített 1735 körül.
  • virtuóz – a tudósok korabeli elnevezése.
  • Szókratész (i. e. 469 eleje–i. e. 399) – ókori görög filozófus. Vele kezdődött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint őt tekintjük a nyugati filozófia és az autonóm filozófiai etika megalapítójának.
  • William Whiston (1667–1752) – angol teológus és matematikus, Newton utódja a Cambridge-i Egyetem matematika professzoraként. Támogatólag sokat tett a földrajzi hosszúsági körök meghatározásának érdekében.
  • függöny-előadás (curtain lecture) – A kifejezés a 17–18. században vált népszerűvé az angol nyelvben, és gyakran jelentett magánjellegű szemrehányást, amit a feleség a férjének tett, jellemzően este, az ágyban. Szatirikus toposz volt az irodalomban, ahol a „tudálékos” vagy „beszédes” feleség figurája komikus elemként jelent meg.
  • glóbusz csillagászat – a mennyei glóbusz (Celestial Globe) amely az égi szférák és a csillagképek térképét ábrázolta. A kozmikus rend és a földrajzi tudás szimbóluma.
  • kvadráns asztrológia, csillagászat – mérőeszköz (egy szögmérő műszer), amelyet égi pozíciók, magasságok mérésére használtak, a horoszkópok felállításához (erect schemes) és a hajózáshoz.
  • szféra csillagászat – A Ptolemaioszi/Arisztotelészi kozmológia koncentrikus égi szféráit (Celestial Spheres) jelöli, amelyekről azt hitték, hogy a bolygókat hordozzák.
  • Laterna magica – a 17–19. században használt korai vetítőeszköz: gyertyafénnyel és üveglemezekkel képeket vetítettek falra.
  • Oxford Museum of Natural History (Oxfordi Természetrajzi Múzeum).
  • Felfuvalkodott (Haughty) – az angol szó jelentései: gőgös, fennhéjázó, felfuvalkodott.
  • Majmoló (Ape-All) – olyan személy, aki mindenkit utánoz, majmol, vagy épp nevetséges módon próbál mindenhez alkalmazkodni.
  • kollégiumi modor (College Manners) – a 18. századi angol udvariasság kódjának alkalmazását jelentette az egyetemi/kollégiumi életben. Célja a társadalmi felkészítés volt, olyan kifinomult és udvarias fiatalemberek képzése, akik képesek a társadalomban boldogulni, befolyást szerezni, és megtestesítik a felvilágosodás elitjének ideálját.
  • kontradikció – ellentmondás.
  • Phaethóngörög mitológia – a Nap istenének, Héliosznak a fia, a Nap megszemélyesítője.
  • conundrum angol – bonyolult és nehéz feladat. – A 18. századi tudomány legfőbb conundruma a hagyományos tekintélyek (egyház, klasszikus autoritások, fakultásrendszer) helyett az új, kísérleti, empirikus tudás legitimációja és terjesztése volt. Más szavakkal, annak kidolgozása, hogyan lehet a tudományos módszert társadalmilag elfogadtatni és népszerűsíteni egy gyorsan változó kulturális környezetben.

James Miller (1704–1744) katolikus pap volt, aki vallási tevékenysége mellett színdarabok írásának szentelte magát, összesen tízet írt, többségük komédia volt. Miller Henry Bakerrel közösen lefordította Molière drámai műveit, amelyek első kétnyelvű kiadása tíz kötetben jelent meg. A The Works of Molière (1739) kilencedik kötetében találjuk Les Femmes Savantes[33] című darabot, és Miller szoros kapcsolata a francia drámaíró műveivel, különösen ezzel a darabbal, arra enged következtetni, hogy ez inspirálhatta The Humours of Oxford című művének megírását. A darab, amely az oxfordi akadémiai körök szatírája, valószínűleg akkor kezdődött el íródni, amikor Miller még a Wadham College-ba járt, és számos ellenséget szerzett magának azzal, hogy bemutatta az akadémiai hallgatók bűneit és őrültségeit. A szerző saját szavaival a prológusban: „Oxford celláiból hoz egy csapat bolondot, kiket eddig nem láttunk — az iskolák parazitáit”. A The Weekly Medley 1730. január 3-i száma szerint a darabot egy kis közönség előtt tartott nyílt próbán nagy tapsvihar fogadta, mielőtt január 9-én bemutatták a Theatre Royal Drury Lane színházban, ahol a hónap 16-ig összesen hét előadást tartottak. A fent említett Molière-től származó lehetséges inspiráció néhány nő tudás iránti igényének szatírájához kapcsolódik, hasonlóan a francia szerző femmes savantes-jéhez, akiket itt Lady Science alakja képvisel, „egy idős hölgy, aki nagy tudású és filozófusnak tartja magát, amit modortalan szavakkal és tudálékos szakmai zsargonnal fejez ki. Ez a karakter az alapvető oka annak, hogy Miller művének elemzését felvettük tanulmányunkba, nem azért, mert ez egy újabb példa a „tanult hölgyek” szatírájára, hanem azért, mert Lady Science állítólagosan bölcs beszéde tudományos csipkével van felépítve, ami a karakter jellemzésének alapvető részét képezi. A karakter által használt terminológia hatalmas tudásterületeket ölel fel, mint a fizika, a kémia, a geometria, a filozófia, az állattan, az orvostudomány, és leggyakrabban az asztrológia és a csillagászat. Ezeknek a kifejezéseknek az integrálása, amelyeket egy ötletes analógiák és metaforák sorozatában használ, teszi a beszédet egyedivé és a karaktert különlegessé. A tudományos kifejezésekből kiinduló metaforikus felépítés teszi Lady Science-t, és nem az oxfordi züllötteket, a darab főszereplőjévé.

Forrás: Mário de Castro Neves: A emergencia da ciencia moderna e a sua representaçao no texto dramatico. (A modern tudomány megjelenése és megjelenítése a drámai szövegben) Tese de Doutoramento. Universidade de Coimbra, 2016.

Carson Samuel Duncan: The New Science and English Literature in the Classical Period. (Az új tudomány és az angol irodalom a klasszikus periódusban) George Banta publishing Company, 1918.