Limes rovat

Kommentár nélkül

A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek [tovább]válogatott jegyzéke
humán és reál kultúra

„Szeretem a temetőket. Egyszerűen és közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét… kezemben egy becsukott könyvvel sétálok és csodálkozom, milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédünk a csendbe és az örökkévalóságba.”

„Az alábbi, közel nyolcszáz tételes névsor(1) szereplői, tevékenységüket tekintve, a legtágabb értelemben vett magyar kultúra valamennyi ágát reprezentálják. Ami összeköti őket: egykor valamennyiüket a Farkasréti temetőben temették el, vagy ide temették át, s később síremléküket – ismereteink szerint – itt számolták fel, valamennyi esetben az újraváltás, azaz a sírhely bérleti idejének meghosszabbítása hiányában. A felsorolás egyetlen célja a regisztráció. Nem vádiratként íródott, nem konkrét személyek vagy intézmények – s természetesen nem a Farkasréti temető egykori és mai dolgozói – ellen irányul. [Ennek nem is lenne sok értelme, hiszen nem kell szociológusnak lenni annak felismerésére, hogy a jelenség a társadalom általános működésének zavaraira utal, ami legalább annyira jellemzi a mostani időszakot, mint a korábbi évtizedeket. – A szerk.] Maga a jelenség azonban, az érintett emlékek magas száma miatt, figyelemre méltó temetkezéstörténeti tendenciának minősül, amellyel minden Farkasrétet bemutató munkának kiemelten érdemes foglalkoznia.”


Aczél István(2) (közgazdász, matematikus, az MTA Számítástechnikai Központjának igazgatója) 1912–1962.

Ádám György (író, közgazdász, publicista, kiadói szerkesztő; koncepciós per elítéltje) 1911–1974.

Ágner Lajos (orientalista, irodalomtörténész, író, műfordító, pedagógus) 1878–1949.

Ágoston Julián Imre (ciszterci szerzetes, író, költő) 1909–1969.

Almár György [Fränkel] (építész, festő- és iparművész, belsőépítészeti író) 1895–1974.

Almási Antal [Apfel] (jogtudós, kúriai bíró, címzetes egyetemi tanár, döntvénytár-szerkesztő) 1873–1941.

Andor József [Andrástsik] (író, irodalomtörténész, pedagógus; az Országos Pázmány Egyesület alelnöke, a Katolikus Középiskolai Tanáregyesület egyik megalapítója és alelnöke, a Magyar Középiskola és az Élet szerkesztője; 1894-ig ciszterci szerzetes) 1871–1918.

Antalfi Mihály [Rupert; Antalffy] (jogász, kúriai tanácselnök, író, költő; törvénytár- és döntvénytár-szerkesztő) 1877–1949.

Antalik Károly (zenekritikus, jogász, publicista, a Nemzeti Zenede tanára; az országgyűlési gyorsiroda vezetője, a Magyar Gyorsíró Társaság elnöke; a Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegyletének egyik megalapítója és titkára) 1842–1918.

Ascher Antal (műegyetemi quaestor) 1869–1945.

Auer György, alsóterényi (jogtudós, címzetes egyetemi tanár; Budapest helyettes főügyésze; a Kereskedelmi Jog szerkesztője; Auer Pál politikus öccse) 1888–1958.

Auguszt József (cukrászmester) 1875–1948.

Bahnert József (zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus) 1860–1937.

Balás Jenő (bányamérnök, hidrológus, a Vértes és a Bakony bauxittelepeinek egyik feltárója) 1882–1938.

Bálint Elemér [Bauer] (matematikus, egyetemi docens, tanszékvezető; biztosítási matematikus, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének vezérigazgató-helyettese, az Állami Biztosító egyik megszervezője és vezérigazgató-helyettese, az Országos Nyugdíjintézet alelnöke) 1888–1966.

Balogh Albin Lajos, galánthai (bencés szerzetes, főiskolai tanár, gimnáziumigazgató, pápai, majd esztergomi házfőnök; történész, régész, egyháztörténész, pedagógus, az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Múzeumának igazgatója, a Katolikus Tanügyi Főhatóság főigazgatója) 1887–1958.

Balogh Artúr [Blau] (gépészmérnök, technikatörténész, a Gépipari Tudományos Egyesület egyik megalapítója) 1883–1973.

Baloghy György, baloghi (jogász, bíró, jogi író, bányajogász; főügyész-helyettes, kúriai tanácselnök, igazságügyminiszter; a fővárosi büntetőtörvényszék elnökeként a Désy-Lukács-per bírája) 1861–1931.

Bán Ferenc [Baumann] (író, publicista, műfordító) 1885–1938.

Bancsó Antal (evangélikus lelkész, teológiai tanár és igazgató) 1851–1937.

Bánrévy György (levéltáros, történész, a Fővárosi Levéltár igazgatóhelyettese) 1905–1956.

Bantler Ödön (gyorsíró, a Magyar Gyorsíró Társaság egyik megalapítója, a Magyar Gyorsíró szerkesztője; gyógyszerész) 1869–1923.

Baranski Gyula (jogász, gyorsíró, publicista, a Magyar Gyorsíró szerkesztője; a Magyar Gyorsíró Társaság alelnöke, majd elnöke, a Budai Katolikus Kör alelnöke, a Magyar–Lengyel Egyesület elnöke, az Országos Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke) 1867–1953.

Barkász Lajos (festőművész, grafikus, a Magyar Képzőművészek Egyesületének elnöke) 1884–1960.

Barna Ignác, nyermeghi (költő, író, műfordító, publicista; fogorvos, egyetemi magántanár; 1848-as honvédorvos, a tábori kórházak egyik megszervezője; az MTA tagja; Barna Ferdinánd nyelvész bátyja) 1822–1894.

Baronyi András (úszó, többszörös világcsúcstartó, háromszoros magyar bajnok; jogász, sportvezető) 1892–1944.

Basch Andor (festőművész, a Szinyei Merse Pál Társaság egyik megalapítója; első világháborús hadifestő; Basch Gyula festő fia; öngyilkos lett) 1885–1944.

Baskai Ernő [Brummer] (vegyészmérnök, egyetemi tanár, tanszékvezető, feltaláló) 1900–1953.

Batizfalvy István [Batisovszky] (író, egyházi író, egyháztörténész, jogász; 1848-as honvéd főhadnagy; publicista, a Magyar Nép Lapja és a Házi Kincstár szerkesztője; Batizfalvy Sámuel ortopédorvos bátyja) 1824–1899.

Bauma Viktor (bányamérnök, a Vegyesásvány-bányászati Vállalat vezérigazgatója) 1892–1964.

Belák Sándor (farmakológus, bakteriológus, higienista, orvos-meteorológus, egyetemi tanár, intézetigazgató, dékán; a Magyar Orvosok Reumaegyesületének és a Magyar Hygienikusok Társaságának elnöke, a Nemzetközi Fürdőügyi Szövetség és a Magyar Meteorológiai Társaság alelnöke, a Reuma- és Fürdőkutató Intézet igazgatója; az MTA tagja) 1886–1947.

Belányi Viktor, tarnói (festőművész, grafikus, a Paál László Társaság egyik megalapítója; Hoffmann Lenke festő férje) 1877–1955.

Beleznay Amarante [Berzsenyi Ignácné] (pedagógus, fővárosi főóvónő) 1861–1930.

Benczúr Elek, dolányi (mezőgazdász, entomológus, grafikusművész, illusztrátor; a Rovartani Állomás vezetője) 1875–1923.

Bende János (művészettörténész, műkritikus, a Nemzeti Szalon titkára; az Alkotás Művészház igazgatója, A Lakás szerkesztője) 1882–1960.

Benedek József (vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, az első magyar vízügyi műszaki doktor; a tiszalöki erőmű megépítésének első kezdeményezője; Benedek Pál mérnök apja) 1876–1941.

Benedek Pál (vízépítő mérnök, a Vízerőügyi Hivatal vezetője; Benedek József mérnök fia) 1908–1942.

Benke István, laborfalvi (közlekedésmérnök, közlekedéspolitikus, miniszteri tanácsos, a magyarországi közúti hálózat kiépítésének egyik vezetője; a számozott úthálózati rendszer és a modern útjelzések meghonosítója, az Útügyi Lapszemle megindítója, az útesztétikai kérdések nemzetközi jelentőségű úttörője) 1881–1954.

Berend Miklós [Bleuer] (gyermekgyógyász, egyetemi magántanár, főorvos, a Stefánia Szövetség egyik létrehozója; Kilényi Júlia író férje, Berend Miklós belgyógyász apja; a tanácsköztársaság idején lelőtték) 1870–1919.

Berg Ottó (karnagy, kórusvezető, zeneszerző, korrepetitor, a Nemzeti Zenede tanára) 1895–1974.

Beszterczey Roland [Jacobi] (asztaliteniszező, négyszeres világbajnok, egyszer ezüst- és bronzérmes, hatszoros magyar bajnok; sportvezető) 1893–1951.

Bohn Ferenc (sporttörténész, pedagógus, főiskolai tanár, az első magyar nyelvű testnevelés- és sporttörténeti könyv szerzője; tanügyi tanácsos, a Testnevelési Tanárok Közlönye szerkesztője) 1882–1942.

Bonkáló Sándor (irodalomtörténész, filológus, történész, egyetemi tanár, műfordító) 1880–1959.

Bónyi Adorján (író, publicista, a Hírlap felelős szerkesztője; a Kisfaludy Társaság tagja) 1892–1967.

Barna Ignác

Borbiró Virgil [Bierbauer] (építész, építészettörténész, urbanista, főiskolai tanár, építés- és közmunkaügyi államtitkár; a Tér és Forma szerkesztője, az MTA tagja) 1893–1956.

Borsay Samu (alezredes, katonai karmester, zeneigazgató) 1860–1944.

Bosnyák Zoltán, felsőpataki (író, jogász, belügyi államtitkár, a gyermekvédelem hazai úttörőinek egyike; Sándor Erzsi operaénekes férje) 1861–1948.

Bozóky Endre, bozóki (pedagógus, címzetes tankerületi főigazgató, az Országos Közoktatási Tanács titkára) 1863–1925.

Bozóky Géza, pilismaróti (jogtudós, akadémiai, majd egyetemi tanár, dékán, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora; Bozóky Alajos jogász fia, Bozóky Ferenc jogász bátyja) 1875–1960.

Bresztovszky Béla (gépészmérnök, aviatikus, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán, a műegyetemi műszaki mechanikai laboratórium és kísérleti állomás vezetője, a modern anyagvizsgálat hazai elindítónak egyike; a Magyar Mérnök és Építész Egylet főtitkára, a Magyar Aero Szövetség alelnöke, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület alapító társelnöke; baleset áldozata) 1872–1941.

Bródi Rózsa [Major Bertalanné] (vegyészmérnök, az Országos Malomipari és Terménytárolási Kutató Intézet igazgatója, több gabona- és lisztvizsgálati módszer kidolgozója) 1901–1971.

Brózik Károly (geográfus, író, atlaszszerkesztő) 1849–1911.

Cherven Flóris, chizsnei (pedagógus, gimnáziumigazgató, tankerületi főigazgató) 1839–1928.

Clauser Margit [Jászó Györgyné] (énekpedagógus, főiskolai tanár) 1887–1963.

Corchus Géza (gépészmérnök, feltaláló, gyáralapító) 1885–1977.

Csanády Gusztáv [Scholtz] (mezőgazdász, élelmiszerkémikus, borász, akadémiai tanár, a keszthelyi Gazdasági Akadémia igazgatója és vegykísérleti llomásának vezetője; a hazai borfajták analizálásának úttörője; Csanády László bányamérnök apja) 1837–1914.

Csángó András (építész, a Magyar Építőművész Szövetségének titkára; baleset áldozata) 1927–1967.

Cserey Adolf [Loh] (botanikus, entomológus, mineralógus, publicista; 1884-ig ciszterci szerzetes) 1851–1928.

Cserháti Jenő [Hechtl] (gépészmérnök, egyetemi tanár, a Fegyver- és Gépgyár, majd a Ganz és Társa Rt. elektrotechnikai osztálya – a későbbi Ganz Villamossági Művek – igazgatója; a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, a Gépészmérnökök Országos Egyesületének elnöke, az Országos Magyar Védőegyesület társelnöke, az Országos Iparpártoló Szövetség alelnöke; Kandó Kálmánnal az első váltóáramú nagyvasúti villamosvonal, a Valtellina-vasút kivitelezésének vezetője; Cserháti Sándor mezőgazdász öccse) 1855–1910.

Csillag Miklós (birkózó, sportíró, publicista; sportvezető, a Magyar Birkózó Szövetség egyik megalapítója és főtitkára, a Nemzetközi Birkózó Szövetség főtitkára) 1888–1955.

Csipke Zoltán (farmakológus, egyetemi docens, az egyetemi gyógyszertár vezetője) 1899–1966.

Csuday Jenő (történész, egyetemi magántanár; 1893-ig premontrei szerzetes) 1852–1938.

Czakó Ervin (főkönyvtáros) 1886–1961.

Czebe Gyula (klasszika-filológus, bizantinológus, egyetemi tanár; a Magyarországi Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületének főtitkára; baleset áldozata) 1887–1930.

Czeke Marianne, szentgyörgyi (könyvtáros, műfordító, irodalomtörténész, bibliográfus; az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa, Magyarország első könyvtári tisztviselőnője; a nőmozgalom hazai elindítóinak egyike, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének egyik megalapítója) 1873–1942.

Czvetkovits Ferenc (mezőgazdász, agrárpolitikus, miniszteri tanácsos; a két világháború között a hazai mezőgazdasági szakoktatás irányítója) 1883–1937.

Dacsó Emil [Deutschländer] (publicista, gazdasági író; az Egyetértés, a Független Magyarország és a Polgár szerkesztője, a Fővárosi Hírlap alapító főszerkesztője) 1870–1956.

Damaszkin Arzén, némethi (Afrika-utazó, vadászíró; mezőgazdász; Damaszkin György 1848-as ezredes fia) 1854–1914.

Dambrovszky Imre (római katolikus pap, tiszteletbeli kanonok, bóli címzetes apát; jogtudós, akadémiai és egyetemi tanár, dékán, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem rektora; légitámadás áldozata) 1869–1945.

Devecseriné Guthi Erzsébet (műfordító, író; Guthi Soma író lánya, Devecseri Gábor költő édesanyja) 1892–1965.

Dienes András (író, irodalomtörténész, a Magyar Katonai Írók Körének titkára; csendőr százados, a német megszállás alatt az ellenállási mozgalom résztvevője; 1945 után rendőr ezredes, koncepciós per elítéltje) 1904–1962.

Domanovszky György (művészettörténész, etnográfus, muzeológus, főiskolai tanár; a Néprajzi Múzeum igazgatója, majd megbízott főigazgatója; Domanovszky Sándor történész fia, Domanovszky Ákos könyvtáros és Domanovszky Endre festő öccse) 1909–1983.

Domokos László (publicista, író, költő, műkritikus, politikai és spiritiszta író; református főgondnok, a Baross Szövetség főtitkára, a Délmagyarország, a Virradat és a Baross Ujság szerkesztője, a Magyar Helikon főszerkesztője; első felesége Löllbach Emma pedagógus) 1882–1973.

Donászy Ferenc (író, gyógyszerész) 1858–1923.

Dorner Béla, enesei (mezőgazdász, gazdaságpolitikus, a Mezőgazdasági Szemle és az Állattenyésztési Szemle főszerkesztője) 1869–1954.

Dudits Andor (festőművész, főiskolai tanár, a Benczúr Társaság egyik megalapítója, majd elnöke) 1866–1944.

Éble Gábor (történész, genealógus, mezőgazdász, költő, a gróf Károlyi család levéltárnoka; a téti 1848-as honvédsírok felkutatója) 1843–1923.

Egyed István (jogtudós, bíró, egyetemi tanár, dékán; a Szent István Akadémia és a Szent István Társulat elnöke, az Országos Nemzeti Klub főtitkára, a Magyar Jogászegylet titkára) 1886–1966.

Elbert Imre (zongoraművész, zeneszerző, akadémiai tanár) 1868–1897.

Endrei Ákos [Engel] (író, pedagógus, nyelvész, irodalomtörténész) 1860–1918.

Erdélyi Gyula, mindszenti (író, költő, műfordító, publicista; az Új Községi Közlöny, a Magyar Közigazgatás, a Buda és Vidéke, a Keresztények Lapja és A Kereszt szerkesztője) 1851–1912.

Erőss Gyula, dercsikai (gyermekgyógyász, címzetes egyetemi tanár, klinikaigazgató; az országos lelencház egyik kezdeményezője, a Poliklinika Egyesület titkára) 1855–1925.

Erőssy Lajos (gépészmérnök, motortervező) 1879–1952.

Exner Kornél (jogtudós, bíró, közgazdász, címzetes egyetemi tanár, író; pénzügyi államtitkár, a Pénzügyigazgatás szerkesztője, a Nemzeti Hitelintézet, a Magyar Földhitelintézet, a Szakértők Ligája, valamint a Hollós Mátyás Társaság elnöke; sakkozó, a Magyar Sakkszövetség elnöke) 1867–1938.

Fára József (levéltáros, történész, művelődéstörténész; Zala, majd Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárosa, a Göcsej első kutatóinak egyike, a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum és a tihanyi népművészeti ház egyik létrehozója) 1884–1958.

Fasching Antal (mérnök, geodéta, kartográfus, egyetemi magántanár; műszertervező, hengervetületi módszer kidolgozója) 1879–1931.

Fekete Jenő (geofizikus, főbányatanácsos, miniszteri tanácsos, a Geofizikai Intézet igazgatója; báró Eötvös Loránddal és Pekár Dezsővel a relativitáselmélet kísérleti megalapozója; az MTA tagja) 1880–1943.

Fekete Zsigmond [Sólyom-Fekete] (vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő; a Felső-Duna szabályozásának egyik vezetője) 1847–1914.

Ferenczy Károly (pedagógus, tanítóképző-igazgató) 1870–1950.

Fittler Kamill (építész, művészeti író, muzeológus, az Iparművészeti Iskola első igazgatója; a Magyar Iparművészet szerkesztője, a Magyar Mérnök és Építész Egylet titkára; a modern sport hazai úttörőinek egyike) 1853–1910.

Forgács Antal (filmrendező, a Gloria Filmgyár megalapítója) 1881–1930.

Foucault Jenő (orvos, a Pasteur Intézet igazgatója) 1855–1942.

Förster Ferenc (klarinétművész, főiskolai tanár) 1864–1933.

Borbíró Virgil
Fotó epiteszforum.hu

Francé, Raoul [Francé Rezső] (biológus, botanikus, limnológus, mikológus, egyetemi tanár, intézetigazgató; az edafon kutatásának úttörője, több német tudományos társaság alapítóinak egyike; grafikus, illusztrátor) 1874–1943.

Frauenhoffer Lajos (meteorológus, a hazai klimatológiai kutatások egyik megalapozója, az Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet aligazgatója; az Időjárási jelentések Magyarországról, valamint a Budapesti időjárási havijelentések szerkesztője) 1865–1947.

Frecskay János (műszaki író, szótárszerkesztő, nyelvész, műfordító, levéltáros, publicista; a magyar műszaki nyelv jelentős fejlesztője, a Szabadalmi Közlöny és a Találmányok Leírása szerkesztője; Frecskay László festő bátyja) 1841–1919.

Füredi Jenő (kertészmérnök, fővárosi főkertész, az Országos Magyar Kertészeti Egyesület titkára, majd igazgatója, kertészettörténeti gyűjtő; a modern magyar kertészeti szaksajtó megteremtője, a Kertészet és a Kertészeti Lapok szerkesztője, a Kertészeti Szemle alapító szerkesztője) 1885–1960.

Gádor Béla (író, publicista, humorista, forgatókönyvíró, a Ludas Matyi felelős szerkesztője, majd főszerkesztője; Somogyi Erzsi színész férje) 1906–1961.

Gajzágó László (jogtudós, bíró, egyetemi tanár, diplomata, meghatalmazott külügyminiszter; a Magyar Külügyi Társaság alelnöke, a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetségének elnöke, az MTA tagja) 1883–1953.

Gálócsy Árpád, gálócsi (kohómérnök, gyárigazgató, az első hazai formázógép tervezője és üzemeltetője, a hengerléselméleti kutatások úttörője; az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztője; a Területvédő Liga egyik vezetője, az országzászló-mozgalom kezdeményezője) 1864–1934.

Gálos Rezső [Goldschmidt] (irodalomtörténész, címzetes egyetemi tanár, felsőkereskedelmi iskolai igazgató; az Arany János Társaság főtitkára, a győri Kisfaludy Irodalmi Kör elnöke, a Győri Szemle szerkesztője) 1885–1954.

Garai Jenő [Günsberger] (vegyészmérnök, borász, az Országos Kémiai Intézet kísérletügyi főigazgatója; a hazai borellenőrzés egyik újjászervezője) 1882–1949.

Garda Samu (irodalomtörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa; Garda József református teológiai tanár fia) 1865–1946.

Geöcze Sarolta, szendrői (szociológus, pedagógus, művelődéspolitikus, tanítóképző-igazgató; a hazai keresztényszocializmus egyik vezető ideológusa, a Keresztény Munkásnők Országos Egyesületének megalapítója) 1862–1928.

Gerhardt Guido (mezőgazdász, agrobotanikus, az Országos Vetőmagvizsgáló Állomás kísérletügyi igazgatója) 1876–1939.

Geyer József, ifj. (római katolikus pap, zenei író, akusztikus, orgonaépítő, főiskolai tanár; Geyer József brácsaművész fia, Geyer Stefi hegedűművész bátyja) 1887–1953.

Gimesi Nándor [Geiszler] (ciszterci szerzetes, botanikus, növényfiziológus, hidrobiológus, főiskolai és egyetemi tanár, tanszékvezető, a Botanikus Kert igazgatója; a tudományos fotográfia egyik úttörője, az Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének alapító elnöke; a növényélettani és citológiai kutatások hazai elindítója, az Index Horti Botanici Universitatis Budapestiensis szerkesztője, az MTA tagja) 1892–1953.

Girardi Alajos (gyáriparos) 1853–1898.

Gordon Róbert (gépészmérnök, a Déli Vasút magyarországi vezérigazgatója; az első világháború után a hazai vasúthálózat újjászervezésének vezetője, Pogány Sándorral a sínautóbusz-közlekedés megindítója) 1877–1928.

Gratz Gusztáv (történész, közgazdász, jogász, publicista; legitimista politikus, országgyűlési képviselő, diplomata, pénzügy-, majd külügyminiszter, a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere, a bécsi magyar ellenforradalmi komité egyik vezetője; a Társadalomtudományi Társaság egyik megalapítója és titkára, a Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület alapító elnöke; a Pesti Napló főszerkesztője, a Huszadik Század alapító szerkesztője, az MTA tagja; Gratz Mór evangélikus lelkész fia, Gratz Ottó állatorvos bátyja) 1875–1946.

Grecsák Károly (jogtudós, kúriai tanácselnök, országgyűlési képviselő, igazságügyi államtitkár, igazságügyminiszter; az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület megalapítója és elnöke, a Magyar Rendpárt alapító elnöke; döntvénytár-szerkesztő, a Budapester Tageblatt megindítója, a Kereskedelmi Jog egyik megalapítója és szerkesztője; valóságos belső titkos tanácsos) 1854–1924.

Györke József [Georgovits] (nyelvész, egyetemi magántanár, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, az MTA tagja) 1906–1946.

Haas János (mérnök, gyárigazgató) 1882–1936.

Halász Imre (publicista, író, jogász, közgazdász, a miniszterelnökségi sajtóiroda vezetője; a Magyarország Anyagi Érdekei, az Ungarischer Lloyd, a Nemzetgazdasági Szemle, a Közérdek és a Kelet Népe szerkesztője; Halász Gyula geográfus apja) 1841–1918.

Halász Pál (gépészmérnök, a légnyomásos aknavetőgép feltalálója) 1880–1949.

Halmi Bódog [Herz Félix] (író, műkritikus, irodalomtörténész, publicista; jogász, bíró, jogi író) 1879–1957.

Halva Sándor (puskaműves) 1882–1939.

Hamon Kristóf (építész; Hamon János Mihály építész apja) 1693 k.–1748. (Feltehetően a Buda-felsővízivrosi Szent Anna plbániatemplom sírboltjaiból áthelyezett hamvak közt.)

Hamvas József [Aschendorf] (evangélikus lelkész, író, publicista, a Pozsonyi Hírlap, valamint az Irodalom és Művészet szerkesztője; Hamvas Béla filozófus apja) 1871–1948.

Havas Endre (költő, író, publicista, műfordító, diplomata; gróf Károlyi Mihály londoni titkára; koncepciós per elítéltje, börtönben halt meg) 1909–1953.

Hegedűs Ferenc (jogász, bíró, pénzügyminiszter; valóságos belső titkos tanácsos) 1857–1909.

Hensch Árpád (mezőgazdász, akadémiai tanár, a magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója; a keszthelyi magvizsgáló állomás vezetője, a modern mezőgazdasági üzemtan egyik hazai úttörője; a Mosonmegyei Gazdasági Egyesület elnöke) 1847–1913.

Hercsek János (az Állami Nyomda igazgatója) 1848–1924.

Herpka Károly (ötvösművész, bronzműves, az Iparművészeti Iskola tanára; id. Herpka Károly öntőmester fia) 1861–1938.

Herrmann Emil Gusztáv [Hermann] (bánya- és kohómérnök, akadémiai tanár, fbányatanácsos; a magyar műszaki szaknyelv jelentős fejlesztője; Hermann Miksa gépészmérnök apja) 1840–1925.

Herzog József (levéltáros, történész, gazdaságtörténész, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója; a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete alelnöke, az MTA tagja; Herzog Ferenc belgyógyász öccse) 1880–1941.

Hidas Miklós [Hartstein] (villamosmérnök, erőműtervező, egyetemi docens) 1902–1956.

Hilscher Rezső (jogász, szociálpolitikus, akadémiai tanár, egyetemi docens, tanszékvezető; a modern szociálpolitika hazai úttörőinek egyike, a Magyar Társadalompolitikai Társaság főtitkára, a settlement-mozgalom legjelentősebb hazai képviselője; a Szegényügy, a Társadalompolitikai Füzetek és a Szociális Traktátusok szerkesztője) 1890–1957.

Hodula István (zeneszerző, zongoraművész, a Nemzeti Zenede tanára) 1897–1935.

Hoffmann Edith (művészettörténész, muzeológus, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője és főigazgató-helyettese; Hoffmann Mária irodalomtörténész húga) 1888–1945.

Hollós Leontin Margit [Major Imréné] (gyermekorvos, elmegyógyász) 1885–1976.

Hornyánszky Viktor György (író, publicista, nyomdatulajdonos, lapkiadó, árvaház-alapító; a hazai evangélikus könyvkiadás egyik megteremtője, az Evangelisches Wochenblatt, valamint a Der Evangelische Hausfreund szerkesztője és kiadója, a Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyegyletének alapító elnöke; Hornyánszky György egyháztörténész fia, id. Hornyánszky Gyula egyházi író bátyja, ifj. Hornyánszky Viktor könyvkiadó, ifj. Hornyánszky Gyula klasszika-filológus és Hornyánszky Ernő nyomdatulajdonos apja) 1828–1882.

Horváth Jenő (történész, diplomáciatörténész, akadémiai és címzetes egyetemi tanár, a Magyar Külügyi Társaság alelnöke; a Külügyi Szemle alapító szerkesztője, a Háborús Felelősség és a South Eastern Affairs szerkesztője) 1881–1950.

Horváth Ödön (jogtudós, bíró, akadémiai tanár, egyetemi magántanár) 1862–1919.

Horváth Sándor (jogász, országos levéltárnok) 1872–1924.

Hüvös Iván, botfai (zeneszerző, a Budapesti Villamos Vasút Rt. vezérigazgatója; Hüvös József közlekedéspolitikus fia, Hüvös Kornél író öccse, Hüvös László szobrász bátyja) 1877–1954 [Hüvös László].

Imre Sándor (pedagógus, művelődéspolitikus, neveléstörténész, egyetemi tanár, dékán, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora; vallás- és közoktatásügyi államtitkár, megbízott miniszter, a Magyar Társadalomtudományi Társulat elnöke, a Magyar Paedagogia szerkesztője; id. Imre József szemész fia, ifj. Imre József szemész bátyja) 1877–1945.

Ipolyi-Keller Gyula [Keller] (mezőgazdász, gazdaságpolitikus, címzetes akadémiai igazgató, miniszteri tanácsos, közélelmezési államtitkár; a Futura Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. alapító elnöke) 1869–1949.

Iványi Bertalan (vízépítő mérnök, a kisvízi szabályozás hazai elindítóinak egyike) 1879–1953.

Jakobovits Dániel (villamosmérnök, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, majd alelnöke, az Elektrotechnika szerkesztője) 1879–1942.

Jankovich László (patológus, törvényszéki orvos, toxikológus, egyetemi tanár, intézetigazgató, dékán, főorvos) 1887–1967.

Jehlicska Ferenc (katolikus egyházi és filozófiai író, teológiai tanár, egyetemi magántanár, országgyűlési képviselő; 1919-ben a pozsonyi egyetem kormánybiztosa; a Csehországgal szembeni szlovák autonómiatörekvések egyik első vezetője, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke) 1879–1939.

Jelky András (világutazó, a batáviai holland kormányzóság titkos tanácsosa) 1730–1783. (Feltehetően a Buda-felsővízivárosi Szent Anna plébániatemplom sírboltjaiból áthelyezett hamvak közt.)

Jókay-Szilágyi Miklós (lapkiadó, a Magyar Vállalkozás felelős szerkesztője) 1876–1939.

Juckel Gyula (felsőkereskedelmi iskolai főigazgató) 1861–1932.

Juhász Imre (pedagógus, nemzetgyűlési képviselő, tankerületi főigazgató, diplomata; a Néplap szerkesztője) 1909–1961.

Kádár Lehel, borosjenői (író, publicista, az Új Nemzedék, a Nemzeti Ujság és a Reggeli Ujság szerkesztője; Kádár Jolán színháztörténész bátyja) 1884–1935 [Wesely Norbert, 1937].

Kaiblinger Fülöp (nyelvész, pedagógus, esztéta, főiskolai tanár, gyorsíró) 1878–1955.

Káldor Márton (közgazdász, író, költő, publicista, zenei író) 1894–1967.

Kalecsinszky Sándor (kémikus, geokémikus, az MTA tagja) 1857–1911.

Kalmár Elek (nyelvész, pedagógus, főgimnázium-igazgató, tankerületi főigazgató) 1862–1947.

Kárffy Titusz [Karpf] (jogász, helytartótanácsi titkár, miniszteri tanácsos; költő, publicista, műfordító; Lenhossék Mihály Ignác orvos veje) 1825–1896.

Karlovszky Endre, karlovai és kralováni (levéltáros, gazdaságtörténész, jogász; író, költő, műfordító, publicista; Miticzky Ida írónő fia, Karlovszky Bertalan festő és Karlovszky Geyza gyógyszerész bátyja) 1856–1924.

Karsai Sándor [Karpeles] (jogász, népjóléti miniszteri tanácsos; az Országos Gyermekvédő Liga megalapításának kezdeményezője és igazgatója, a gyermeknap meghonosítója) 1868–1926.

Kasztner Janka [Lázár Gyuláné] (pedagógus, író, tanítónőképző-igazgató; a nőnevelés hazai úttörőinek egyike, alapítványtévő; a Győrvidéki Tanítóegylet alelnöke, az Erzsébet Nőiskola igazgatója és újjászervezője) 1850–1923.

Katona Lajos (kohómérnök, feltaláló, a Ganz és Társa Rt. acél- és vagonműhelyének vezetője) 1866–1933.

Kaufmann Oszkár (építész, kora egyik vezető európai színháztervezője) 1873–1956.

Kazár Emil [Fitzer] (író, publicista, műkritikus, helytörténész; a Heti Posta szerkesztője, a Kisfaludy Társaság tagja) 1843–1922.

Kéky Lajos, nánási (irodalomtörténész, akadémiai tanár, címzetes egyetemi tanár; az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője, a Kisfaludy Társaság tagja és titkára, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság titkára, az MTA tagja) 1879–1946.

Raoul Heinrich Francé

Kemény Armand (állatorvos, egyetemi tanár, tanszékvezető; több betegség első leírója, az állatorvosi fiziológia hazai úttörője) 1914–1973.

Kenessey Béla (vízépítő mérnök, hidrológus, vízjogi szakember, miniszteri tanácsos; a Vízügyi Közlemények szerkesztője) 1866–1936.

Kerékgyártó Elek (irodalomtörténész, író) 1847–1925.

Kern Hermann (mezőgazdász, mikológus, fitopatológus, a Növényélet- és Kórtani Állomás igazgatója, a hazai növényvédelmi szolgálat megszervezője és vezetője; több növénybetegség első magyarországi kimutatója, számos növényvédelmi eljárás meghonosítója) 1876–1957.

Kerntler Jenő (zongoraművész, zeneszerző, zenei író, a Nemzeti Zenede tanára, főiskolai tanár; az Új Magyar Zeneegyesület főtitkára, majd ügyvezető elnöke) 1878–1938.

Király Kálmán (építészmérnök, urbanista, a budapesti és a belgrádi városi úthálózat kiépítésének egyik vezetője; a Városmérnökök Országos Szövetségének alelnöke) 1882–1953.

Kiticsán Zsigmond (agrokémikus, minisztériumi fővegyész) 1855–1929.

Kleszner Albert (az Egyetemi Nyomda igazgatója) 1853–1924.

Kóbor Henrik [Gärtner] (festőművész; Kóbor Elek szobrász bátyja) 1885–1964.

Kodolányi Antal (mezőgazdász, agrobotanikus, pomológus, egyetemi tanár; a kolozsmonostori gazdasági tanintézet egyik megszervezője, a Gazdasági Lapok szerkesztője) 1835–1910.

Kemény Armand

Kogutowicz Manó (kartográfus, geográfus, a tudományos kartográfia, valamint az atlasz- és térképkiadás hazai úttörője; a Magyar Földrajzi Intézet megalapítója és első igazgatója; Kogutowicz Károly geográfus apja) 1851–1908.

Kolossváry Ödön [Kolozsváry] (vízépítő mérnök, az alföldi öntözőművek kiépítésének egyik vezetője) 1857–1921.

Kolosváry Bálint, kolozsvári (jogtudós, akadémiai és egyetemi tanár, dékán, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora; az MTA Jogtudományi Bizottságának elnöke, a Magyar Társadalomtudományi Társulat alelnöke, a Felsőház és az MTA tagja; Kolosváry Gábor zoológus apja) 1875–1954.

Komáromy András, révkomáromi (történész, levéltáros, genealógus, egyetemi magántanár, író; a Magyar Országos Levéltár igazgatója, miniszteri tanácsos, a Történelmi Tár szerkesztője, az MTA tagja; öngyilkos lett) 1861–1931.

Komor András (költő, író, műkritikus, publicista; öngyilkos lett) 1898–1944.

Kossuth Ilona, udvardi és kossuthi (zenepedagógus) 1887–1963.

Kosutány Ignác (jogtudós, egyházjogász, egyháztörténész, akadémiai és egyetemi tanár, dékán, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora; Kosutány Géza bíró és Kosutány Tamás mezőgazdász öccse) 1851–1940.

Kovács Béla (erdőmérnök, földművelésügyi államtitkár) 1869–1926.

Kovácsy Béla (mezőgazdász, állatorvos, akadémiai tanár; a kassai Gazdasági Akadémia, majd az Országos Gyapjúminősítő Intézet igazgatója, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyik megszervezője, a Gyakorlati Mezőgazda szerkesztője) 1861–1931.

Kovásznay István Zsigmond (mezőgazdász, feltaláló) 1903–1960.

Kováts Albert (nyelvész, pedagógus, főiskolai tanár) 1898–1972.

Kőnig Gusztáv (római katolikus pap, pápai kamarás, író) 1855–1905 k. [Damkó József, 1909].

Kőszeghy Elemér, winckhelsteini [winckhelsteini Winkler] (művészettörténész, festőművész, muzeológus, restaurátor; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének titkára, a kassai és a lőcsei múzeum igazgatója, majd az Országos Magyar Történeti Múzeum iparművészeti tárának vezetője; a Szepesi Híradó főszerkesztője) 1882–1954.

Krisztinkovich Béla, ifj. (műgyűjtő, művészettörténész, keramikusművész; Krisztinkovich Béla építész fia) 1887–1969.

Lajkó Pál (radiológus, belgyógyász, főorvos; sportorvos, a Sportkórház igazgatóhelyettese) 1898–1967.

Lampel Géza (Budapest Székesfőváros Elektromos Műveinek igazgatója) 1872–1934.

Láng Nándor (klasszika-filológus, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, dékán, a debreceni Tudományegyetem rektora; az MTA Archaeologiai Bizottsága, valamint a Budapesti Philologiai Társaság elnöke, az Egyetemes Philologiai Közlöny és az Achaeologiai Értesítő szerkesztője, az MTA tagja) 1871–1952.

Langsch József (jogász, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. igazgatója) 1878–1967.

Laszgallner Ernő (publicista, a Mozi és Film, illetve a Ma Este alapító szerkesztője; az első hazai rádiós szaklap, a Magyar Rádió Újság alapító főszerkesztője) 1883–1937.

Lázár Béla (művészettörténész, műkritikus, esztéta, az Ernst Múzeum igazgatója; író, publicista, a Jövendő szerkesztője, a Modern Művészet főszerkesztője) 1869–1950.

Lázár Miklós [Lederer] (író, költő, országgyűlési képviselő; publicista, lapkiadó, a Déli Hírlap, valamint A Reggel alapító főszerkesztője és tulajdonosa; az Amerikai Magyarság szerkesztője, a Magyar Menekült Újságírók Egyesületének elnöke) 1886–1968.

Lehner Ödön (pomológus, pedagógus; több őszibarackfajta nemesítője, az első hazai pomológiai oktatófilm elkészítője, a Nagytétényi Őszibarack- termesztők Egyesületének megalapítója; Lehner Vilmos pomológus fia) 1887–1938.

Lehner Vilmos (pomológus, a Buda-vidéki őszibarack-termesztés elindítója; pedagógus, sakkozó, a Budapesti Sakkozó Társaság, majd a Budapesti Sakk Kör alelnöke) 1857–1926.

Lehrer Péter (jogász, fővámigazgató, miniszteri tanácsos, gazdasági író) 1854–1923.

Leitner Gottlieb (műkertész) 1852–1935.

Leitner Jenő (gépészmérnök, címzetes egyetemi tanár, igazságügyi szakértő) 1877–1931.

Lengyel Géza (agrobotanikus, méhész, egyetemi tanár, az Országos Vetőmagvizsgáló Állomás kísérletügyi igazgatója; a méhészeti növénytani kutatások hazai úttörője, a Magyar Botanikai Lapok és a Botanikai Kzlemények szerkesztője, az MTA tagja) 1884–1965.

Lenhossék Mihály Ignác [Linoschegg] (országos főorvos, egyetemi tanár, dékán, karigazgató, a pesti Tudományegyetem rektora; a himlő elleni védőoltások egyik meghonosítója, az 1831-es kolerajárvány elleni küzdelem egyik vezetője, pszichológiai író; gróf Széchenyi István orvosa; Lenhossék József anatómus apja) 1773–1840.

Létai Sándor (építészmérnök, repülőgép-tervező; Létai András és Létai Lajos repülőgép-tervezők fivére) 1885–1942.

L’Hiver János (grafikus, bélyegtervező) 1825–1893.

Loczka József (mineralógus, kémikus, a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató őre, több analitikai módszer kidolgozója; Loczka Alajos kémikus apja; öngyilkos lett) 1855–1912 [Damkó József].

Lóránfi Antal [Loránfi] (szobrász- és éremművész, ötvös; a Mintarajziskola és az Iparművészeti Iskola tanára) 1856–1927.

Lováky Antal (római katolikus pap, egyházi író, műfordító; prépost, kanonok) 1839–1919.

Lőte József, illyefalvi (bakteriológus, patofiziológus, immunológus, egyetemi tanár, dékán, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem rektora) 1856–1938.

Lutter Nándor Ferdinánd (piarista szerzetes, pedagógus, matematikus, főgimnázium-igazgató, a budapesti tankerület első főigazgatója; 1848-as honvéd tüzér és tábori lelkész; az Országos Középiskolai Tanáregyesület egyik megalapítója és első elnöke, az Országos Gyorsíró Vizsgabizottság elnöke, a Közoktatás szerkesztője, az MTA tagja) 1820–1891.

Madzsar Imre (történész, művelődéstörténész, történetfilozófus, címzetes egyetemi tanár; pedagógus, címzetes tankerületi főigazgató, az Országos Közoktatási Tanács titkára, az MTA tagja; Madzsar József orvos öccse) 1878–1946.

Magyar Gyula (műkertész, pomológus, dísznövény-nemesítő; a Kertészeti Növényújdonságokat Elbíráló Bizottság titkára; Magyar György kertész fia) 1884–1945.

Majer István (geológus, paleontológus) 1887–1953.

Mamusich Mihály [Mamuzsich] (publicista, sportíró, sportvezető, jogász; a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke) 1888–1956.

Mandello Gyula (közgazdász, statisztikus, gazdaságtörténész, akadémiai és egyetemi tanár, lexikonszerkesztő; a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára, a Department of International Information alelnöke, a Közgazdasági Szemle szerkesztője; Magyarországon az első egyetemi szociológiai előadássorozat meghirdetője; Mandello Károly közgazdász fia) 1868–1919.

Marczell György (meteorológus, az ógyallai meteorológiai és földmágnesességi obszervatórium vezetője, a budapesti Meteorológiai Intézet igazgatója; a mikroklimatikus megfigyelések és a magaslégkör-kutatás hazai megalapozója, műszertervező, az első műszeres léggömb reptetője) 1871–1943.

Márffy Ede, szentkirályszabadjai (jogtudós, pénzügyi jogász, egyetemi tanár, dékán) 1885–1947.

Mariska László (főorvos, az Üzemegészségügyi Tudományos Társaság elnöke; baleset áldozata) 1907–1976.

Márki Hugó [Meisels] (közgazdász, jogász, akadémiai és egyetemi tanár) 1879–1949.

Markos György (geográfus, egyetemi tanár, tanszékvezető, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke; grafikus, publicista) 1902–1976.

Maróthi Rezső (történész, levéltáros, a Magyar Országos Levéltár igazgatója) 1867–1923.

Martin János (építészmérnök, hídtervező) 1878–1935.

Mártonffy Károly (jogtudós, közigazgatási jogász, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán; az Országos Felsőoktatási Tanács ügyvezető igazgatója, az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság elnökhelyettese) 1890–1979.

Matkó László (patológus, onkológus, főorvos) 1922–1955.

Matuska Alajos (jogász, várospolitikus, Budapest alpolgármestere; a főváros közgazdasági és közigazgatási ügyosztályának megszervezője, a vásárcsarnok-hálózat kiépítésének vezetője) 1847–1934.

Maurer Gyula (vízépítő mérnök, kormánybiztos, a csepeli szabadkikötő építésének vezetője) 1872–1948.

Méhelÿ Kálmán, kisapsai (közgazdász, gépészmérnök, egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő, kereskedelemügyi államtitkár; a Magyar Mérnök és Építész Egylet titkára, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének ügyvezető igazgatója) 1882–1923.

Meinhardt Vilmos (bányamérnök, egyetemi tanár; az Ajkai Kőszénbányák vezérigazgatója, a timföld- és alumíniumgyár létesítésének kezdeményezője, az úrkúti mangánbánya felfedezője) 1884–1964.

Melczer Tibor (gépészmérnök, repülőgép-tervező, aviatikus, címzetes egyetemi tanár, gyárigazgató) 1879–1936.

Merész Fülöp (gyógypedagógus, főiskolai tanár) 1884–1933.

Meszlény Artúr [Messer] (jogtudós, jogfilozófus, akadémiai és címzetes egyetemi tanár, bíró; a Magyar Jogászegylet titkára, a Polgári Jog egyik megindítója és szerkesztője, a Magyar Jogászegyleti Értekezések szerkesztője) 1875–1937.

Mezey Gyula (mezőgazdász, fitopatológus, szőlész, akadémiai tanár, a kassai Gazdasági Akadémia igazgatója; a modern hazai vetőmagvizsgáló állomások egyik megszervezője) 1861–1922.

Mező Béla, simai (urológus, sebész, egyetemi magántanár, főorvos; atléta, futó, távolugró, háromszoros magyar bajnok) 1883–1954.

Molnár Oszkár [Müller] (pedagógus, neveléstörténész, tanítóképző-igazgató; az állami tanítóképző intézetek címzetes főigazgatója, a Család és Iskola, valamint a Magyar Tanítóképző szerkesztője) 1881–1954.

Móra Károly [Moravecz] (csillagász, az egyetemi obszervatórium igazgatója) 1899–1938.

Moravek Endre (könyvtáros, bibliográfus, katalogizálási reformer; a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének titkára) 1902–1971.

Mutschenbacher Viktor (jogász, ügyvéd, akadémiai tanár, egyetemi magántanár; Mutschenbacher Alajos pedagógus fia, Mutschenbacher Béla sebész bátyja) 1841–1925.

Nádler Róbert [Nadler] (festő- és iparművész, grafikus, mintarajziskolai tanár, az Iparművészeti Iskola tanára és igazgatója, oktatási reformer; a Magyar Képzőművészek Egyesületének és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének alapító elnöke, a Díszítőművészet szerkesztője) 1858–1938.

Nagy Gyula, tasnádi (történész, levéltáros, diplomatikus; országos főlevéltárnok, a Magyar Történelmi Társulat titkára, a Századok szerkesztője, az MTA tagja; Nagy Károly országgyűlési követ fia, Tasnádi Nagy András miniszter és Tasnády Ilona színész apja, Náday Béla színész apósa) 1849–1924.

Neuschloss-Knüsli Kornél (építész, akadémiai tanár, a Magyar Képzőművészek Egyesületének elnöke, a Budapesti Mentőegyesület igazgatója) 1864–1935.

Niedermayer Ádám (gépészmérnök, a Ganz és Társa Rt. malomipari részlegének vezetője, a Mechwart-féle hengerszék első tudományos leírója) 1853–1914.

Nikolics Ignác (pedagógus, tankerületi főigazgató) 1860–1944.

Orbók Mór, kökösi (pedagógus, mezőgazdász, természettudományi író, tanítóképző-igazgató; a Felvidéki Közművelődési Egyesület egyik megalapítója, a Pozsony vármegyei Tanítóegyesület elnöke; a nyitrai Magyar Népiskola, a pozsonyi Felvidéki Nemzetőr, valamint a Pozsonymegyei Közlöny szerkesztője; Orbók Attila és Orbók Loránd írók apja) 1853–1930.

Osvát Kálmán [Róth] (író, költő, orvos, publicista, lexikonszerkesztő; az első romániai magyar szépirodalmi folyóirat, a Zord Idő megindítója, a Kalauz, az Erdélyi Levelek és a Repríz szerkesztője; Osvát Ernő szerkesztő öccse, Osvát Zsuzsa író férje) 1880–1953.

Ölvedi László [Ölveczky] (költő, publicista, a Párizsi Magyar Egylet titkára) 1903–1931.

Pacséry László (dramaturg, forgatókönyvíró, több száz külföldi film magyar feliratainak szerzője) 1886–1945.

Paikert Alajos, seprősi (közgazdász, író, államtitkár; az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkára, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára, a budapesti, majd a kairói Mezőgazdasági Múzeum megszervezője és igazgatója; a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet egyik megalapítója, a Magyar Külügyi Társaság egyik megalapítója és alelnöke; a turanizmus vezető alakja, a Turáni Társaság egyik megszervezője és ügyvezető elnöke; a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, valamint a Turán megindítója és szerkesztője; id. Paikert Alajos vezértörzsorvos fia) 1866–1948.

Pál Alfréd (jogász, ügyvéd, egyetemi magántanár, országgyűlési képviselő) 1877–1934.

Kogutowicz Manó

Palasovszky Ödön (költő, író, műfordító, színházi rendező, díszlettervező, színművész; a Zöld Szamár Színház – majd utódai, köztük a Prizma Színház – egyik létrehozója, a Madách Színház igazgatója, a Dolgozók Színháza társigazgatója; publicista, a Színház és Film társszerkesztője; keramikus, a Díszkerámia Szövetkezet megalapítója; Róna Magda táncművész férje) 1899–1980.

Papp Elek [Pap] (közgazdász, pénzügyi államtitkár, az első világháború utáni valutareform egyik irányítója; az Osztrák–Magyar Bank alkormányzója, az Állami Jegyintézet alelnöke, majd elnöke, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a Felsőház tagja) 1858–1946.

Paszlavszky József (zoológus, pedagógus, a Természettudományi Társulat titkára; a Természettudományi Közlöny egyik szerkesztője, az MTA tagja) 1846–1919.

Pásztor Árpád [Pikler] (publicista, író, költő, műfordító; a hazai riportirodalom egyik megteremtője) 1877–1940.

Patthy Károly (irodalomtörténész, műfordító) 1855–1930.

Péterfi Tibor (hisztológus, egyetemi tanár; műszertervező, több szövettani probléma első leírója) 1883–1953.

Petrovits Mihály (fővárosi főmérnök) 1857–1914.

Petz Gedeon (nyelvész, filológus, germanista, irodalomtörténész, egyetemi tanár, intézetigazgató, dékán, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora; a hazai német nyelvjáráskutatás megalapozója, Bleyer Jakabbal és Schmidt Henrikkel a Német Philologiai Dolgozatok szerkesztője; a Felsőház és az MTA tagja) 1863–1943.

Pikler J. Gyula (statisztikus, orvos, közgazdász, író; a Fővárosi Statisztikai Hivatal aligazgatója, a mortalitás kutatásának nemzetközi rangú szakembere; a budapesti telekérték-nyilvántartó megszervezője és vezetője, a Pester Medizinisch-Chirurgische Presse szerkesztője) 1864–1952.

Plósz Lajos (szemész, egyetemi tanár, a pesti Orvosegyesület titkára; Plósz Pál biokémikus, Plósz Sándor jogtudós és Plósz Béla állatorvos apja) 1809–1886.

Palasovszky Ödön

Pogány Béla (fizikus, optikus, egyetemi tanár; a szeizmikus kutatás hazai úttörője, az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat titkára, majd elnöke, az MTA tagja) 1887–1943.

Pólya Iván (festő-, szobrász- és iparművész; Mattioni Eszter mellett a hímeskő-műfaj megteremtője) 1889–1939.

Pongrácz Sándor (zoológus, paleontológus, címzetes egyetemi tanár; a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatója, a Természettudományi Múzeum főigazgatója; az ostrom áldozata) 1888–1945.

Posewitz Tivadar (geológus, orvos, a Földtani Intézet főgeológusa) 1851–1917.

Preysz Kornél (balneológus, címzetes egyetemi tanár, publicista; közegészségügyi főfelügyelő, miniszteri tanácsos, az Egészségügyi Közlöny szerkesztője, a Balneológiai Értesítő alapító szerkesztője; Preysz Móric vegyész fia, Preysz Gusztáv földhitelintézeti igazgató bátyja) 1859–1925.

Pruzsinszky Pál (református lelkész, teológiai tanár, főgimnázium-igazgató; egyháztörténész, egyházi író, műfordító; 1890-ig piarista szerzetes) 1862–1926.

Radó Ödön (a Hermes Biztosító Rt. igazgatója, majd vezérigazgatója; biztosításügyi író, a hitelbiztosítás hazai bevezetője) 1879–1948.

Radvány Ödön(3) (birkózó, nem hivatalos világbajnok és ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, hétszeres magyar bajnok; a modern birkózósport egyik úttörője, több alapvető fogás kidolgozója, a Nemzetközi Birkózó Szövetség egyik megalapítója; mérnök) 1888–1959.

Rajthy Tivadar [Raith] (közgazdász, egyetemi tanár, műfordító, író, költő; a Magyar Írás szerkesztője, a Magyar Könyvvitel főszerkesztője) 1893–1958.

Rátkai Károly (publicista, író, az Esti Kurir szerkesztője, a Fővárosi Közlöny felelős szerkesztője; a fővárosi sajtóosztály vezetője) 1895–1964.

Rauscher Lajos (építész, grafikus, festő- és iparművész, illusztrátor; mintarajziskolai tanár, az Iparművészeti Iskola igazgatója; grafikai technikák kidolgozója) 1845–1914.

Ray Rezső Vilmos [ifj. Ray Rezső] (építész, a vasbeton alkalmazásának egyik hazai úttörője; Ray Rezs Lajos építész fia) 1876–1938.

Répássy Miklós (gépészmérnök, halászati író, az Országos Halászati Felügyelőség, majd az Országos Vízépítési Igazgatóság vezetője; a mesterséges tógazdaságok és a halászati társulatok egyik megszervezője, az Országos Halászati Egyesület elnöke, a Halászat szerkesztője) 1864–1955.

Révész István (festőművész, műgyűjtő; az Új Művészet Barátainak Egyesülete alapító igazgatója) 1887–1973.

Rhorer László (fizikus, radiológus, főiskolai, majd egyetemi tanár) 1874–1937.

Rohringer Sándor (vízépítő mérnök, egyetemi tanár, dékán, a Műegyetem rektora, miniszteri biztos; az első hazai vízépítési laboratórium és az alföldi talajvíz-figyelő hálózat megszervezője, az MTA tagja) 1868–1945.

Rónai Gyula (gépészmérnök, feltaláló, szabványosítási szakember) 1878–1943.

Roób József (kohómérnök, az ózdi vasgyár igazgatója) 1879–1953.

Rottenbiller Fülöp (büntetőjogász, miniszteri tanácsos, igazságügyi államtitkár, a hazai patronázs-mozgalom és az átmeneti gyermekotthonok megszervezője; a Magyar Gyermekvédő Szövetség, illetve a Nemzetközi Büntetőjogi és Börtönügyi Szövetség főtitkára, a Fiatalkorúak Budapesti Felügyelő Hatóságának elnöke) 1867–1942.

Rubin László (író, ügyvéd, publicista, a Láthatár szerkesztője; a Galilei Kör egyik megalapítója és elnöke; Rubin Péter író apja) 1888–1942.

Ruszwurm Vilmos (cukrászmester; a legrégebbi, 1827-ben alapított budapesti cukrászda névadó tulajdonosa; Müller Antal cukrász veje) 1852–1936.

Sabathiel Richárd (vízépítő mérnök, hídtervező, egyetemi magántanár; a vasbeton alkalmazásának egyik hazai úttörője) 1875–1942.

Sági János (etnográfus, író, publicista; a keszthelyi Balatoni Múzeum Egyesület egyik vezetője, a Telekkönyvi Szaklap szerkesztője) 1874–1938.

Pogány Béla

Sajnovics János, tordasi és kálozi (jezsuita szerzetes, nyelvész, csillagász, akadémiai és egyetemi tanár; az összehasonlító nyelvtudomány és a finnugrisztika egyik úttörője; a Dán Királyi Akadémia tagja) 1733–1785. (Feltehetően a Buda-felsővízivárosi Szent Anna plébániatemplom sírboltjaiból áthelyezett hamvak közt.)

Sarló Sándor [Pór Tibor] (író, költő, publicista, a Sarló és Kalapács, az Új Szó és az Új Világ szerkesztője) 1899–1986.

Sarlós Márton (jogtörténész, egyetemi tanár; bíró, a Népbíróságok Országos Tanácsának másodelnöke) 1886–1971.

Sárváry Oszkár (mérnök, a Dunagőzhajózási Társaság igazgatója) 1859–1938.

Sásdy-Schack Béla (pedagógus, akadémiai tanár, a hazai kereskedelmi szakoktatás és szaktanárképzés úttörője; a kereskedelmi iskolák főigazgatója, a Kereskedelmi Szakoktatás című lap megindítója) 1859–1936 [szamosi Soós Vilmos].

Schauschek Árpád (művészeti író, az Iparművészeti Iskola tanára) 1863–1942.

Schiffer Ernő (radiológus, egyetemi magántanár, főorvos) 1893–1951.

Schmid Rezső (fizikus, vegyészmérnök, egyetemi magántanár; a hazai spektroszkópiai kutatások megalapozója) 1904–1943.

Schmidt Antal (zoológus, lepkegyűjtő, a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatója) 1880–1966.

Schneider József (műkertész, az egyetemi botanikus kert főkertésze és második világháború utáni helyreállításának vezetője) 1888–1963.

Schwicker Alfréd (kémikus, a pozsonyi Vegykísérleti Állomás vezetője, majd az Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás főigazgatója) 1864–1950.

Sebes Árpád (író, költő, publicista, a kiskunhalasi Hírek felelős szerkesztője) 1896–1963.

Sebestyén Károly, Cs. (etnográfus, régész, művészettörténész, egyetemi magántanár, nyelvjárásgyűjtő; muzeológus, a szegedi múzeum igazgatója) 1876–1956.

Sajnovics János

Semsey Géza [Burghoffer] (állatorvos, egyetemi magántanár, a fővárosi állatvásárok és közvágóhidak igazgatóhelyettese) 1894–1947.

Séthi Antal, bicskei [Schiffler] (jogász, igazságügyi államtitkár, miniszteri tanácsos, az Igazságügyi Közlöny szerkesztője; a hazai bűnügyi nyilvántartás egyik megszervezője, a Nyilvántartó Hivatal főfelügyelője) 1870–1945.

Siklóssy László (művészettörténész, művelődés- és sporttörténész, műkritikus; az országgyűlési gyorsiroda vezetője, a Szent György Céh igazgatója, a Gyűjtő szerkesztője) 1881–1951.

Simonek István (kémikus, fővegyész) 1884–1940.

Speidl Zoltán (atléta, futó, magyar bajnok, háromszoros osztrák bajnok; publicista, az egyik első hazai sportíró, a Sporthírlap egyik megindítója; sportvezető, a Budapesti Egyetemi Athlétikai Club főtitkára) 1880–1917.

Stobbe Ferenc (mérnök, labdarúgó, sportvezető; a labdarúgás meghonosítója és az első hazai csapat megszervezője, az első magyar szövetségi kapitány) 1864–1916.

Stockinger Tamás (sebész, orvostörténész, egyetemi tanár, dékán, a pesti Tudományegyetem rektora, királyi tanácsos) 1811–1883.

Sugár Viktor (orgonaművész, karnagy, zenei író, a Nemzeti Zenede tanára; a Mátyás-templom karnagya és nagy orgonájának felépíttetője; őrnagy, kormányfőtanácsos) 1872–1942.

Sváb Gyula (építész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a népiskola-építési program egyik vezetője) 1879–1938.

Szabó Péter (matematikus, tudománytörténész) 1867–1914.

Szabó Samu, bártfai (a fiumei Tengerészeti Akadémia igazgatója) 1859–1945.

Szabó Zoltán (anatómus, egyetemi tanár) 1889–1959.

Száva-Kováts József (meteorológus, klimatológus, egyetemi tanár; a meteorológia első hazai professzora) 1898–1980.

Szécsi Ferenc (színművész, színházi, rádiós és filmrendező; a marosvásárhelyi magyar társulat egyik megszervezője; öngyilkos lett) 1913–1974.

Szederkényi Anna, P. [Klein Karola; Párniczky Edéné] (író, publicista, a Kis Ujság felelős szerkesztője; az Újságírók Egyesületének első női tagja; első férje Haraszthy Lajos költő) 1882–1948.

Szegedy Rezső (irodalomtörténész, filológus, szlavista, egyetemi tanár) 1873–1922.

Székelyhidy Katalin (zenepedagógus, főiskolai tanár) 1907–1950.

Szekeres János (polgári radikális politikus, országgyűlési képviselő, szociológus, publicista; a Társadalomtudományi Társaság titkára, a Századunk egyik megalapítója, a Világ, majd a Független Magyarország főszerkesztője; a német megszállás alatt az ellenállási mozgalom résztvevője) 1888–1973.

Szendrey József [Bittenbinder] (tornász, olimpiai ezüstérmes és magyar bajnok; jogász, bíró) 1890–1963.

Szenthegyi István (zenekritikus, zenei író, a Táncművészet, majd a Muzsika társszerkesztője) 1907–1971.

Szent-Iványi György (mérnök, geodéta; a városfelmérések és az állami földmérési hivatalok egyik hazai megszervezője) 1909–1971.

Szigeti Lajos [Sparing] (ökölvívó, Európa-bajnok, ezüstérmes és kétszeres bronzérmes, kilencszeres magyar bajnok) 1906–1974.

Szigetvári Iván (irodalomtörténész, esztéta, nyelvész) 1858–1932.

Szigetváry József (bányamérnök, az Állami Szénbányák igazgatóhelyettese) 1859–1942.

Szijártó Miklós (pedagógus, természettudományi író, tanárképző-igazgató) 1862–1932.

Sziklay János (művelődéstörténész, író, műfordító, bibliográfus, lexikonszerkesztő; publicista, műkritikus, a Felvidék szerkesztője; Borovszky Samuval a Magyarország vármegyéi és városai alapító szerkesztője) 1857–1945.

Szilágyi Béla (mérnök, geodéta, geofizikus; néprajzi gyűjtő) 1876–1964.

Szilágyi Gyula (vízépítő mérnök, hidrológus, egyetemi tanár, a hidrológiai statisztika hazai úttörője; az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese) 1888–1970.

Szitnyai Elek (pedagógus, filozófus, a Filozófiai Társaság Közleményei szerkesztője) 1854–1923.

Szokolay Béla (bábművész, író, a Művészi Bábjátékok Baráti Körének egyik megalapítója) 1891–1959.

Szőke Gyula (gépészmérnök, feltaláló, az építőipar gépesítésének egyik hazai úttörője) 1902–1975.

Sztripszky Hiador (etnográfus, irodalomtörténész, muzeológus, bibliográfus; a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetője) 1875–1946.

Tábori János (mezőgazdász, kertész, pomológus) 1906–1960.

Takáts Ernő (római katolikus pap, egyházi író, Biblia-fordító, a Szent István Társulat igazgatója) 1896–1951.

Takáts Lajos, felvinczi (jogász, címzetes egyetemi tanár, várospolitikus, publicista, műkritikus; a Magyar Általános Hitelbank főtitkára, majd igazgatóhelyettese; Takáts János fizikus fia) 1848–1893.

Tarján Oszkár [Huber] (zománc- és ötvösművész, szobrász, a századfordulón a hazai zománcművesség egyik megújítója) 1875–1933.

Téglás Dezső (író, publicista, gyorsíró, a Magyar Tudósító szerkesztője, Az Írás felelős szerkesztője; az Egyetemi Gyorsíró Egyesület és az Országos Diák Gyorsíró Szövetség elnöke; Téglás Gábor régész fia) 1885–1951.

Téglás Gábor (klasszika-archeológus, történész, bányászattörténész, muzeológus; a Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat múzeumának igazgatója, az MTA tagja; Téglás István író, Téglás József iparszervező és Téglás Károly erdőmérnök bátyja, ifj. Téglás Gábor költő, Téglás Béla író, Téglás Géza gyorsíró és Téglás Dezső publicista apja) 1848–1916.

Téri Tihamér (vegyészmérnök, élelmiszerkémikus) 1888–1964.

Thim József (bakteriológus, a bécsi Collegium Hungaricum orvosa; történész) 1864–1959.

Tichtl György, szentmihályi és tutzingeni (építész, a Magyar Posta műszaki főigazgatója) 1881–1956.

Tirai Richárd [Thiering] (gépészmérnök, az Egyetemi Nyomda műszaki, majd ügyvezető igazgatója) 1898–1974.

Tirts Rezső (nagykereskedő, író, a hazai turistamozgalom egyik elindítója; 1848-as honvéd; a selmecbányai Magyar Kereskedelmi Társulat és a magyar kereskedelmi iskola egyik megalapítója, a Selmecbányai Kereskedőifjak Társulatának alapító elnöke; ifj. Tirts Rezső erdőmérnök apja) 1831–1914.

Tolnay Lajos (meteorológus, csillagász, író, országgyűlési képviselő; aviatikus, a Magyar Aero Club egyik megalapítója) 1873–1932.

Tomcsányi Gyula (erdőmérnök, erdőigazgató, miniszteri tanácsos) 1844–1923.

Tomits Iván (fizikus, a Posta Kísérleti Állomás elektrotechnikai osztályának vezetője) 1886–1953.

Tőry Emil [Spiesz] (építész, építészettörténész, egyetemi magántanár; Tőry Gusztáv igazságügyminiszter öccse) 1863–1928.

Tőry Kálmán [Tögl] (vízépítő mérnök, kartográfus, műfordító, a Vízrajzi Intézet igazgatója; a Duna görgetett hordalékhozamának első felmérője, a mesterséges jégtörés kezdeményezője) 1891–1975.

Trummer Árpád (vízépítő mérnök, az Országos Vízügyi Igazgatóság vezetője) 1884–1961.

Uher Ödön (filmgyáros, fotográfus, filmrendező; ifj. Uher Ödön filmrendező apja) 1859–1931.

Vadas Jenő (erdőmérnök, akadémiai tanár, iskolaalapító; a Központi Erdészeti Kísérleti Állomás megszervezője és első vezetője, az Erdészeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szövetségének elnöke, az Erdészeti Kísérletek alapító szerkesztője; Péch Antal bányamérnök veje) 1857–1922.

Várdai Béla (irodalomtörténész, műkritikus, esztéta, műfordító; a Katholikus Szemle társszerkesztője) 1879–1953.

Varga Oszkár (kémikus, mikrobiológus, növényfiziológus; a Kémiai Intézet főigazgatója) 1873–1947.

Várjon Géza (történész, főlevéltárnok) 1896–1939.

Vass József (építészmérnök, több betonépítési eljárás és eszköz feltalálója, a könnyűbeton-készítés nemzetközi jelentőségű úttörője) 1867–1951.

Vécsey Tamás, hernádvécsei (jogtudós, akadémiai és egyetemi tanár, dékán, a budapesti Tudományegyetem rektora; országgyűlési képviselő, udvari tanácsos, református egyházkerületi főjegyző; a Magyar Jogászegylet alelnöke, az MTA tagja) 1839–1912 [Gerenday].

Vértes Árpád (szőnyeg- és textiltervező iparművész, szövőműhely-alapító, ötvös) 1895–1948.

Vértesy Gyula (író, miniszteri tanácsos, a Debreceni Ellenőr szerkesztője) 1867–1925.

Vitányi János [Wachoja] (műkritikus, publicista, író, költő, főiskolai tanár) 1918–1962.

Vörös József (az Állami Nyomda igazgatója) 1821–1887.

Wahlner Aladár (bányamérnök, bányajogász; főbányabiztos, pénzügyminiszteri tanácsos, helyettes államtitkár, a hazai bányászati közigazgatás egyik megszervezője) 1861–1930 [Gerenday, 1933].

Wehner Géza (orgonaművész, zeneszerző, a Nemzeti Zenede tanára, főiskolai tanár; a Dohány utcai zsinagóga főorgonistája) 1888–1947.

Wein Manó (sebész, belgyógyász, egyetemi magántanár, főorvos; az intézményes betegbiztosítás hazai úttörője; Wein János vízműigazgató fia) 1860–1917.

Weszelszky Gyula (kémikus, farmakológus, radiológus, balneológus, egyetemi tanár, intézetigazgató) 1872–1940.

Wlassák Antal (műkertész) 1868–1937.

Zentai Dezső [Hoffmann] (statisztikus, szociolgus, publicista; a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, a Magyar Nagyothallók Országos Egyesületének társelnöke és folyóiratának alapító szerkesztője) 1888–1945.

Zolnai Gyula (nyelvész, műfordító, egyetemi tanár; szótárszerkesztő, nyelvművelő, a Magyar Nyelv társszerkesztője, az MTA tagja; Zolnai Béla irodalomtörténész apja) 1862–1949.

Zorn Vilmos (jogász, akadémiai tanár és igazgató) 1847–1924.

Zöllner Helga (műkorcsolyázó, hatszoros magyar bajnok) 1941–1983.

Zsakula Milán (villamosmérnök, egyetemi magántanár; a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, az Elektrotechnika szerkesztője) 1877–1921.

Zuber Ferenc (sportvezető, publicista, vízépítő mérnök; a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, az Országos Testnevelési Tanács főtitkára) 1874–1937.

Semsey Géza
  1. Nem szerepelnek a névsorban azok a személyek, akik egykor Farkasréten nyugodtak, de sírjukat időközben más temetőbe – esetenként templomba – helyezték át (tehát emlékük nem felszámolás miatt tűnt el).
  2. A család 2011-es tájékoztatása szerint, a sírhelyet nem számolták fel; 2012. decemberéig szól a megváltása. – A szerk.
  3. A lista forrásába (Budapesti Negyed) egy sajnálatos hiba került. A Lászlóffy (Radvány) Judittól 2006. november 7-én kapott információ szerint: Radvány Ödön birkózó bajnok (1888. december 27., Budapest–1959. március 11., uo.) nyughelye a Farkasréti temetőben, a 3/1–8–48 számú sírhelyen található, amelyet 2008-ban kell meghosszabbítani. – A szerk.
  1. Valtellina-vasút – Észak-Olaszországban, a Comói-tó keleti partján Leccótól Colicóig húzódó, ott észak felé Chiavennáig, dél felé a Tellina völgyben Sondrióig terjedő 106 km hosszú vasútvonal. E vonalat, amely a századforduló idején a Societa per le Strade Ferrate Meridionali, Esercente la Rete Adriatica vasúttársaság tulajdona volt, 20‰-es emelkedői és sok kis sugarú kanyarulata különösen alkalmassá tették arra, hogy a villamos vontatás létjogosultságát, sőt a gőzvontatással szemben megnyilvánuló előnyeit a gyakorlatban bizonyítsa.

Tóth Vilmos – Zsigmond János: A Farkasréti temető. = Budapesti Negyed 40–41–42. (2003/2–3–4)