I.
Ez a szó [angolul – A szerk.] helyesen Daguerréotype, és kiejtése a következőképpen hangzik: „dagerréotíp”. A feltaláló neve Daguerre, de a francia nyelvhasználat megköveteli a második e betűn az ékezetet az összetett szó képzésekor.
Magát a készüléket kétségkívül a modern tudomány legfontosabb, és talán legkülönösebb diadalának kell tekintenünk. Most nincs elég helyünk arra, hogy az egész találmány történetét ismertessük, amelynek legelső ötlete a camera obscura elvéből származik; még a fotogénia (görög szavakból: „napfestés”) folyamatának aprólékos részletei is túl hosszúak lennének jelen célunkhoz. Röviden azonban elmondhatjuk, hogy a rézlapra vont ezüstfólia a fény hatásának legfinomabb felületét kínálja. Miután a lemezt rendkívül simára polírozták egy steatitikus mészkőből (ún. daguerreolitból) készült kő segítségével – amely egyenlő arányban tartalmaz talkumot [más néven zsírkő – A szerk.] és kalcium-karbonátot –, a finom felületet jódozzák: a lemezt jódot tartalmazó edény fölé helyezik, míg egésze halványsárga árnyalatot nem ölt. Ezután a lemezt a camera obscurába helyezik, és a készülék lencséjét a lefényképezni kívánt tárgyra irányítják. A többit a fény végzi el. A művelethez szükséges idő a napszaktól és az időjárástól függően változik – általában tíz és harminc perc között –, és csak a tapasztalat mutatja meg a megfelelő pillanatot a kivételre. Amikor a lemezt kiveszik, eleinte nem látszik rajta határozott kép – néhány rövid utóeljárás azonban a legcsodálatosabb szépségben fejti ki azt. Minden szó elégtelen lenne a valóság hűségének érzékeltetésére – és ez nem is tűnik oly különösnek, ha belegondolunk, hogy a látás forrása maga volt itt a „tervező”. Talán, ha elképzeljük, milyen tisztán tükröződik egy tárgy egy tökéletesen sima tükörben, akkor közel jutunk a valósághoz – mert a dagerrotip lemez valójában végtelenül (szándékosan használjuk e szót) pontosabb ábrázolás, mint bármely emberi kéz alkotta festmény. Ha egy közönséges műalkotást erős mikroszkóppal vizsgálunk, minden természethűség eltűnik – de a fotogén rajz legaprólékosabb vizsgálata is csak még nagyobb igazságot, még tökéletesebb azonosságot tár fel a bemutatott tárggyal. Az árnyalatok változásai, a vonalas és légi perspektíva fokozatai magának az igazságnak a legmagasabb tökéletességében jelennek meg.
A találmány eredményeit még meg sem sejthetjük – ám minden tudományos felfedezés tapasztalata arra tanít, hogy éppen a váratlanra kell a leginkább számítanunk. Majdnem bizonyított tétel, hogy bármely új tudományos találmány következményei a mai korban messze felülmúlják még a legmerészebb képzelet álmait is. A dagerrotípia nyilvánvaló előnyei között megemlíthetjük, hogy segítségével sok esetben azonnal meghatározható a megközelíthetetlen magasságok szintje, mivel a készülék pontos perspektívát ad az ilyen helyzetben lévő tárgyakról; továbbá, hogy a Hold pontos térképe is könnyen elkészíthető, mivel a lemez érzékeli e világító égitest sugarait is.
II.
A New York Sunday Mercury, amely minden tekintetben az egyik legjobb újság, amit kapunk, jó cikket közölt a National Academy of Design tizenötödik éves kiállításáról. A dagerrotípiáról tett megállapításai különösen kiválóak. Megjegyzi azonban, hogy amíg a felvétel nem állítható elő papíron, addig használata soha nem bizonyulhat hátrányosnak a metszők érdekeire nézve. Ez részben igaz, csakhogy a dagerrotípia hatásainak papíron való előállítása valószínűleg hamarosan meg fog valósulni. Franciaországban már tettek is e téren néhány igen sikeres kísérletet. Mindazonáltal teljes mértékben egyetértünk a Mercuryval abban, hogy a találmány összességében igen jótékony hatással lesz a képzőművészetek érdekeire. Mellékesen megjegyezve: miért ragaszkodnak az amerikaiak ahhoz, hogy helytelenül írják a „Daguerreotype” szót? A hangsúlyt a második e-re kellene tenni, ahogyan mi tesszük, s így a szó négy helyett öt szótagúvá válik.
