Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!1923
Megcsapottak rovat
Lélektől lélekig
fizika, csillagászat, asztronómia, színképelemzés
„Tóth Árpád, aki egyik legszebb versében azt panaszolja, hogy embertársai a csillagoknál is messzebb vannak tőle, és ezt a szomorú tapasztalást a színképelemzés leírásával támasztja alá.”
Schiller Róbert: Karinthy a tudomány ellen
spektroszkópia (színképelemzés) – A csillag fénye nem egyforma minden színben. Ha prizmával vagy rácsos műszerrel színeire bontjuk, egy színképet kapunk, amelyben sötét vagy világos vonalak jelennek meg. Ezek a vonalak elárulják, mi történik a csillagban. Miután minden elemnek saját „ujjlenyomata” van a színképben, így megmondható, mely elemek vannak jelen a csillagban.