Humor rovat

Herman Ottó és a vadgalambpör

Lambrecht Kálmán
biológia, ornitológia, Herman Ottó, irodalom, Gyulai Pál, Lévay József

De születtek polémiák is. Mert Herman Ottónak vérében volt a vita, a polémia. Hány, de hány kemény harcot vívott meg: nem mindig okkal és alappal. Sokszor bizony merő félreértések láncolatából kifolyólag. Sokszor meg pusztán kötekedésből is. L’art pour l’art. Ilyen volt legendás hírű vitája: a vadgalambpör is.

Gyulai Pál, a nagy kritikus, egyetemi tanár és a magyar főrendiház tagja – mindkét minőségében méltóságos úr, aki ezenfelül személyes jóbarátja volt Görgey Artúrnak és már csak ezért is éles ellentétben állott a Kossuth személyes barátai közé számító Herman Ottóval – 1887-ben verset írt a Budapesti Szemlében. Címe:

Az erdei lak

Kies völgy, a Bükk tövén,
Egy kis házban tanyázom én,
Mohos sziklák, erdők védik,
Bár lakhatnám itt mindétig.

Csendes hely, csak a patak zúg,
Erdőn csak a vadgalamb búg,
Reggel ébreszt, este ringat,
Világ zaja ide nem hat.

Oh ne is! volt benne részem,
Kifáradtam már egészen.
Úgy szeretnék megpihenni,
Egyedül magamé lenni.

Sebeim, mint itt a fának,
Lassanként begyógyulnának,
Derülnék a napsugárral,
Dallanék vidám madárral.

Hiú ábránd! … erdős kis lak,
Alig jöttem, s már itthagylak,
Sors ellen küzdök hiába,
Mennem kell világ zajába.

Bájos kis vers. Tiszta líra. Nekünk, akik sine ira et studio olvassuk. De hát a verset Gyulai Pál írta és szerepel benne a vadgalamb. Több se kellett Herman Ottónak. Kapta magát és kemény, harcos tárcát írt a Budapesti Hírlapnak.

Csak nem tűrheti, hogy régi politikai ellenlábasa, aki még hozzá tagja annak a főrendiháznak is, amelynek Herman elvi ellensége, meghamisítsa az ornitológiát! Mert hát:

„Gyulai a Hámorban ott is megbúgatja a vadgalambot, ahol nincsen; mert nem is lehet.”

„A költeményből kivehető, hogy a szóbanforgó erdei lak a borsodmegyei Hámornak úgynevezett alsó részében ama sziklaszoros alatt áll, amelyből a Szinva-patak kitör és sziklákon, eséseken át bukva, zúg a védő erdők pedig arra a részre vonatkoznak, amely a Fehérkő-lápa lejtőjéhez és az úgynevezett ’Puskaporos torony’ sziklagáthoz tartozik. A költő nem szabatos, amikor a ’Bükk tövéről’ beszél, mert a Bükk az egész hegység földrajzi neve, amelynek ott a lába, ahol végződik, így tehát ott a töve is s így nem fedi az Alsóhámor helymeghatározását. Mert a Hámor lehet a Bükk ölén vagy méhében, de tövén soha. Itt az Alsóhámorban pedig a vadgalamb elő nem fordul, tehát nem is búg s így reggel se ébreszthette, este se ringathatta Gyulait.”

Gyulai a verset régi barátja, Lévay József vendégeként írta. Tűrhette vajjon Lévay József, aki nemcsak költő, de egy személyben Borsod megyének főjegyzője is volt, hogy vendégét ilyen csúfság érje? Nem, nem tűrhette. Fogta tehát nótáriusi tollát és kiállította a következő kedves hangú, tréfálkozó írást:

Vadgalamb-igazolvány.

A diósgyőri koronauradalom minden erdésze s minden vadásztársam igen jól tudja s én magam is folytonos tapasztalásom után igazolom, hogy a diósgyőri Hámort környékező erdőségben, mind a Hámor közvetlen közelében, mind a távolabbi részeken gerlék, vadgalambok, úgynevezett székácsgalambok folyvást tartózkodni szoktak nyári időben s azok ott messzire hallgatóan nyögdécselnek, turbékolnak és búgnak.

Eszerint csak a megcáfolhatatlan igaz tényállasnak felel meg az, ha valamelyik melachólikus vadgalamb »a Bükk tövében« Gyulai Pál versébe is belé »búgott«.

Ezt én úgy a galambászat, mint a költészet érdekében jó lélekkel bizonyítom, a közigazság így hozván magával.

Miskolcon, 1890. február 17-én. Lévay József s. k., Borsod vármegye főjegyzője és gyakorló vadász.

Méltóságos Gyulai Pál úrnak, mint egy kétségbevont vadgalambbúgás költőjének Budapesten.”

Herman Ottót azonban nem nyugtatta meg a vadászfőjegyző baráti igazoló irata. Árkusokat írt tele, mérges hangú leveleket váltott Gyulaival. Kifejtette, hogy

„Gyulai Pál a gerlét nem érthette, mert az költőileg más fogalomkörbe tartozik; a gerle a hitvesi hűség, a vadgalamb pedig a szerelmi bánat madara; Gyulai költeményének hangulata határozottan az utóbbira mutat, el kell tehát fogadni, hogy a tulajdonképpeni vadgalamb (Columba oenas) búgása értendő. Ez a faj fészke táján búg, fészke pedig régi fákon, különösen odvasakon áll. A hámori erdőkerülő háza (mert ez a megénekelt ’erdei lak’) táján merőben fiatalos erdő van, a Szeleta-rész pláne csak bokros. Magába véve már ez is kizárná a megénekelt erdei lak háza tájáról a vadgalambot, így búgását is.”

Természetesen Gyulai sem hagyta magát. Odavágta Herman Ottónak: hiszen hiába búg a vadgalamb, ő azt amúgy sem hallja. Erre meg Herman Ottó kíméletlenkedett: sajnos, nem hallom, Lévay meg Gyulai azonban hiába látják, mert nem ismerik.

„Lévay vadgalambigazolványa szerint ugyanis a Bükkben csak két vadgalambfaj él: úgymint ’gerlék, vadgalambok, úgynevezett székácsgalambok’; ámde a Bükkben három faj fordul elő és pedig a gerle (Turtur auritus), a vadgalamb (Columba oenas) és a székács- vagy örvös galamb (Columba palumbus). Ezenkívül azonban az a kettős völgykatlan, amely Hámor falu felső és alsó részét foglalja magában, madártani tekintetben igen nevezetes pont, jellemzi pedig az, hogy bizonyos madárfajok, ezek között a vadgalambok is, kerülik, mások ismét – az egész hegységet véve – csakis ott tanyáznak, amint azt szerző (már mint H. O.) Éles határok a madarak elterjedésében című tanulmányában kifejtette.”

Végezetül:

„A költő vadgalambja fészkelését végezve, a Jávorkútra szokott beszállni éjszakára: egyetlen székácsfészek a Lusta-völgy torkolata táján állott majd minden évben; a gerlék a Királykút és a Szilvás-völgy lakói. Amint a megnevezett pontok fekvése bizonyítja, a vadgalambok elterjedése kört alkot a Hámor, illetőleg a Gyulai Pál ’erdei laka’ körül s ez olyan tágas, hogy a búgás csak akkor ébreszthetne reggel, ha ágyúlövés volna s csak akkor ringathatna estve, ha gőztárogató erejével bírna. Különben is miféle mechanizmussal is ringathatna a zúgás meg a búgás egy 45–50 kilogrammos embert (célzás Gyulai Pál apró termetére) s ha a búgás reggel ébreszt, akkor estve csak altathat.”

Igyen folyt az ádáz csata hónapokon át, levelekben, tárcákban. A periratokat Herman Ottó ezzel a megjegyzéssel zárta le a maga részéről: „csak egyikünk halálával fog végződni”. Azóta a per véget ért. Mindhárom szereplője rég pihen már. Elsőnek Gyulai Pál unta meg a vitát és meghalt. Követte őt az alperes, Herman Ottó. Utánuk ment a tanú is, ősz Lévay József. Az édes anyaföldben alkalmasint megbékültek az ádáz ellenfelek. Én a hatalmas periratot kiadtam a Vasárnapi Ujság hasábjain, mire a vitát végérvényesen Bársony István, a nagy magyar vadászíró döntötte el cikkemre írott válaszában.

„Igaza volt Gyulainak, amikor azt írta, hogy ő vadgalambbúgást hallott a Hámor körül, ahol Lévay bizonyítványa szerint igenis voltak akkoriban is ’úgynevezett’ székácsgalambok (ezek is vadgalambok).

De igaza volt Herman Ottónak is, aki abból indult ki, hogy a ’vadgalamb’ a ’columba oenas’ csak odvas fákban költ s így ott, ahol nincs nagy erdő (a Hámor táján akkoriban nem volt), nem is hallani ennek a vadgalambnak a búgását.

A dolog magyarázata pedig igen egyszerű.

Herman, a szigorú ornitológus, ugyanis a maga igazával eltért az ornithológiában bizonyára kevésbé jártas poéták igazától; mert a ’vadgalamb’ alatt, nagyon helyesen, csakis a Columba oenast értette, míg a poéták az ornithológiában örvösgalambnak, népiesen székácsgalambnak nevezett Columba palumbust hallották s ennek búgását bizonyították.

A székács csakugyan költ olyan erdőrészekben is, ahol az odvas fa akár egyetlenegy sincs; mert ez a vadgalamb gallyakra rakja a fészkét, éppúgy, mint a vadgerle, amely gyakran egészen fiatal erdőnek a bokorfokozatot alig meghaladó fáin is költ, nagyon hebehurgyán épített kis fészkében.

… A nép valamennyit – mind a három fajt – egy kalap alá fogja és vadgalambnak nevezi. Így tehát könnyen érthető, hogy a különben szabatosan örvösgalambnak nevezendő székácsot (Columba palumbus) Gyulai Pál is csak egyszerűen vadgalambnak írta, azaz: vadgalamb alatt a székácsot értette; amiben kétségtelenül igaza is volt. Ebben a poéta nem követtett el botlást, sem Gyulai, sem Lévay, aki a vadgalambigazolványt kiállította volt… Hogy Herman Ottó, az ornithológus, a vadgalamb alatt csak az odúgalambot akarta érteni, az az ő nézőpontjából szintén jogos volt, ámbár csakugyan azt ő mindig harcos kedvére vall, hogy szükségesnek látta a poéta korrigálását ilyen nagyon egyszerűen érthető és semmiképpen sem lényeges eltéréssel kapcsolatban.”

Azóta a koronatanú, öreg vadász Bársony István is elköltözött már egy jobb világba. Abba, amelynek lakói örömöt találtak ilyen gyermeki kedélyre valló, de halálosan komolyan vett vitákban.

Gyulai Pál
Herman Ottó
örvös galamb / columba palumbus
kék galamb / columba oenas
gerle / streptopelia turtur
  • Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete. Budapest: Magyar Könyvbarátok, 1933. 131–136. p. (Könyvbarátok kis könyve.)
  • Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Budapest: Biró Miklós kiadása, 1920. 60–64. p.
  • Akadémiai Kislexikon I–II. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989, 1990.
  • Révai Kis Lexikona. A mindennapi élet és az összes ismeretek enciklopédiája. A–Z. Budapest: Révai Irodalmi Intézet, 1936–Budapest: Merhavia, 1991.

Dr. Lambrecht Kálmán: Gyulai Pál, Herman Ottó és Lévay József vadgalamb-pöre. = Vasárnapi Ujság 65 (1918) 34. 494–495. p.