PONTICULUS HUNGARICUS

Hidacska a humaniórák és reáliák között

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Közoktatási Szakosztályának webfolyóirata
The John von Neumann Computer Society Education Department’s Web Journal

XXX. évfolyam (2026) 6. szám

Iványi Márton Pál

A homunculustól a hírhedt La Salpêtrière-ig

Orvosi szemhatárok a Vörös oroszlán című misztikus regényben

orvoslás

Noha értelemszerűen nem az orvostudomány az, ami elsőként eszünkbe juthat Szepes Mária a Vörös oroszlán (1946) című művéről – amelynek alcíme is a misztikus regény műfaji horizontját emeli ki –, a szöveg meglepően sűrűn és sokrétűen él olyan testi, kórtani, terápiás és olykor intézménytörténeti vonatkozásokkal, amelyek az orvosi gondolkodás különféle területei felé nyitnak átjárást. A regény alkimista, okkult és spirituális világképe természetesen nem azonosítható a modern medicina episztemológiai rendjével, mégis újra meg újra olyan jelenségeket, tüneteket, állapotleírásokat és gyógyítási elképzeléseket vonultat fel, amelyek mai szemmel neurológiai, nefrológiai, patológiai, pszichiátriai, nőgyógyászati, venerológiai, dietetikai vagy éppen gyógyszeripar bírálati összefüggések felől is olvashatók.

Szügyi Gábor

DNS keringő

DNA waltz

fizika, mechanika, biológia, DNS

Sok waltzert hallgattam amíg a szobor készült. Keringőt. A világban minden táncol, kering. Ez a mozdulat, ez a mozgás ott van a mikro- és makrokozmoszban egyaránt. Az atommmag körül az elektronok , a csillagok körül a bolygók, a bolygók körül a holdjaik és két egymáshoz vonzódó ember egymás körül.

Bartha Lajos

Régi feljegyzések és ábrázolások felhasználási lehetőségei a csillagászat történetének kutatásában

In memoriam Bartha Lajos (1933–2025)

fizika, csillagászat

Az európai csillagászat történetének kutatói máig is elsősorban a tudománytörténet „klasszikusának nevezhető forrásaira: a kéziratos, illetve nyomtatott művekre, intézeti, akadémiai, egyetemi feljegyzésekre, jegyzőkönyvekre, észlelési naplókra, államigazgatási szervezetek levéltári anyagaira támaszkodnak. Igen fontos tájékoztatást adnak a csillagászattal foglalkozó szakemberek naplói, levelezései, visszaemlékezései.

Mennél messzebb megyünk vissza a múltba, annál hézagosabbak az ilyen hagyományos kútfők. Különösen feltűnő a források gyér száma, illetve teljes hiánya a magyarországi csillagászat múltjában. A 18. század közepénél régebbi csillagászati dokumentumok száma az időben visszafelé haladva rohamosan gyérül, a korai reneszánsznál korábbi évszázadokban pedig teljesen elapad. Ennek a hiánynak okai közismertek. De a nálunk szerencsésebb helyzetben levő országokban is feltűnően csappan a középkori csillagászatra vonatkozó forrásanyagok száma.

A Sötétség Szimbóluma

matematika

Hogy elháríttassanak a félreértések ama szereplőket illetőleg, kik a következő fejezetekben színre lépnek, tudtára adatik az olvasónak, hogy a címben másodjára említett ismeretlen mennyiség valójában mesénk hőse. A Sötétség Szimbóluma, kinek a megtisztelő első hely jutott, ellenben tökéletes gazember; erkölcsi elmebeteg, akinek nincsenek józan pillanatai; hajlamaiban veszedelmes, erényes ösztönökben szűkölködő, s az kor nagy humanitárius mozgalmai közül eggyel sem azonosítható. Csak a jó hangzás követelte, hogy őt állítsuk a lap élére.

Egy bizonyos óceán túlsó partján – mely elkerülte ama nagyhírű bagdadi hajós figyelmét, akiről azt tartják, körülbelül annyit látott, mint a legtöbb ember –, fekszenek a sötétség tartományai. Ezeken belül, jó mélyen, rejtezik a Nagy Másodfokú birodalma, melyet a sötétségből hódítottak el, s mind a mai napig falként veszi körül a sötétség.

„Az az ember, akinek az igazság kell: tudós; aki szubjektivitásának szabad játékát kívánja biztosítani: író; mit tegyen viszont az az ember, aki e két lehetőség között akar valamit?” (Robert Musil)
Ponticulus Orphan Components archívum & oldaltérkép